Rész

 1      II|        kezén –, benézegetnek minden ajtón, kihallgatják a legtitkosabb
 2      II|         azokat bekomplimentozták az ajtón, ismét összeállnak nevetgélni,
 3     III|        Innen a velünk szemközt levő ajtón bekopogtatván, az úgynevezett „
 4     III|        amidőn a vén huszár belép az ajtón, s jelenti hangosan, mintha
 5      IV|      délután, már ott csöngetett az ajtón Abellino, s fenndobogó szívvel
 6      IV|       kikísérje; maga is kitalál az ajtón.~ ~Ez a száz pengő oly boldoggá
 7       V|         tökélyre vitte; de midőn az ajtón bekocogtatott, egyszerre
 8       V|            láthatá, mik az átelleni ajtón eltűntek, s a teremben Eveline
 9       V|            ragadva, úgy elrohant az ajtón, mint egy színpadi őrült,
10     VII|             a veszedelmes iratot az ajtón látták fityegni kifeszítve,
11    VIII|      elmondani.~ ~Amint kilépett az ajtón, s azt becsukta maga után,
12    VIII|          nyomja a mellét, mikor egy ajtón belép. Látszik is a bútorokon,
13    VIII|  szórakozottsággal bekocogtatott az ajtón, s csak akkor döbbent vissza.~ ~…
14      IX|          pillanat múlva kilépett az ajtón a nevelőné, egy üvegalmaarcú
15       X|           Pár perc múlva bebukik az ajtón a késői látogató. Maszlaczky
16       X|            hazafi sompolygott be az ajtón, kinek kövér, jól tartott
17       X|             és reszketett. Végre az ajtón dugta be fejét a csúnya
18       X|         megállanak, becsengetnek az ajtón, s Tivadar bekiált:~ ~–
19    XIII|            jött be észrevétlenül az ajtón, melyet a fiskális úr maga
20    XIII| becsületéért egymást kihajigálja az ajtón. Abellino egy szót nem bírt
21    XIII|            orvos, utánarohant, s az ajtón kidugva fejét, utánakiáltá:~ ~–
22     XIV|         hogy amint kihúzta lábát az ajtón, a fráterek mind abbanhagyták
23     XIV|            alá, kit meg kidobott az ajtón. Egyszóval emberül feltartá
24     XIV|     Egyszerre rögtöni kocogtatás az ajtón riasztá fel ábrándozásiból.
25     XIV|       szolgája, Bogozy bókolt be az ajtón, engedelmet instálva, hogy
26     XIV|      ajánlani magát, s kihátrált az ajtón, anélkül, hogy Zoltán észrevette
27     XIV|       cselédei, s midőn kilépett az ajtón egészen felöltözve, lovásza
28     XVI|        parasztembernek. Kopogtak az ajtón.~ ~– Lehet! Szabad! – kiáltottak
29   XVIII|        kétszer, hanem szaladt ki az ajtón. Oda volt egy álló óráig.
30   XVIII|     gallérjánál fogva, s kidobja az ajtón, mikor aztán egyszer kinn
31   XXIII|       ismert; akárki jött ott be az ajtón, azt valakinek elnevezte,
32    XXIV|          keresésével, benyit minden ajtón, szétnéz, és magában susogja: „