Rész

 1       I|        e zajtalanságban ámulat, mély érzelem s egy magát becsülő
 2      II|        rakták, azzal betölték a mély vízmosásokat, ezernyi ezer
 3      II|         között a gondolkodás, a mély szemlélődés redője, megvastagítva
 4      II|   gyökeret verni a szívben, s a mély gyökér ágya mély seb.~ ~
 5      II|   szívben, s a mély gyökér ágya mély seb.~ ~Zoltán széttekintett
 6      II|   Kőcserepynek, hogy eltitkolja mély bosszúságát, midőn a távozókkal
 7     III|         közönségre nézve mindez mély titok marad.~ ~– De a végeredmény?
 8    VIII| családjánál, mint édes fiú, oly mély, oly gyöngéd szeretettel
 9       X|      volna! Hogyne érezte volna mély fundamentomaig a gyötrő
10       X|    veszélyben, s az egész város mély sötétségbe volt burkolva,
11       X|     Van-e ott valaki? – hangzék mély, mennydörgő hanga a szabadítónak,
12       X|   csáklyát, és segíts! – kiálta mély gordonhangján az ifjúra.
13       X|    álljatok meg! – hangzott egy mély, szívrendítő, szívbuzdító
14       X|       úszó házakba, a betegeket mély vizek közől hordva elő,
15       X|       vállú férfival, ki dörgő, mély szóval hívta fel a nyomort,
16       X|      fényes polgárerénynek és a mély förtelemnek!~ ~A Leopoldváros
17       X|        a védtelen könyörgőkét a mély sötétség közepett ingó házaikban
18       X|         hosszúkás komor arcában mély megilletődés tükrözi magát;
19       X|         Akárhová, a víz már nem mély. A csónakot majd átadom
20       X|      szenvedőknek úgy tetszik a mély éjféli órákban, mintha égi
21     XII|        a legapróbb dolgokban is mély titkokat tud meglátni. Rudolf
22     XII|    része, mint iparkodott azt a mély sebet, mit Isten keze ütött
23     XIV|      védirat minden gondolatját mély, forró szeretet sugallta,
24      XV| ígéretül Kőcserepytől. Ez ugyan mély titok volna, ha Abellino
25     XVI|       szélén fekszik!…~ ~Kovács mély szánalom- és megvetéssel
26   XVIII|     keresztül, s alattunk meg a mély víz zúgott. Óh, hogy féltem!~ ~–
27   XVIII|       bánatos férfi, vonásaiban mély érzelem és törhetlen erő.~ ~
28   XVIII|    mondá egy ízben e szavakat: „Mély áhítattal olvassuk a nagyságos
29     XIX|   mindkét oldalon.~ ~A szavazás mély csendben, egész kegyelettel
30     XXI|      míg az orvos azt a roppant mély sebet nyakán összevarrta…~ ~…
31   XXIII|  mosolygó hajnal keletkezett, a mély égen pirosló felhőcskék