Rész

 1      II| aranyalmát eszik és ezüsthomokon jár.~ ~Ilyenfélékkel vigasztalta
 2      II|         és semmi más fürdőre nem jár.~ ~A hátulsó ülésben ült
 3      II|     teljesen saját akaratja után jár.~ ~A főispán egy ideig gondolkozni
 4      II|       van? Hol a pokol fenekében jár?~ ~A jurátus hallva főnöke
 5      IV|       újabb lelkesítő költeménye jár kézről kézre?~ ~Itt jön
 6      IV|         alól, mert itt szélhuzam jár. Egy igen sürgős kérésem
 7     VII|   cselédek csak azt hallák, hogy jár szüntelen alá s fel, egy
 8     VII|       asszony, talán most is ott jár, talán ő susog ott láthatlan
 9    VIII|       azt hihetné, kísértő lélek jár ott fenn, de én jól tudom,
10      IX|       azon törjem a fejemet, hol jár, mit csinál, nem tesz-e
11       X|        hogy a fiskális úr késsel jár az orra körül, nem beszélt
12       X|    barátunk mindenütt a nyomában jár, s amit ő el talált volna
13       X|       isten volna, aki ott alant jár. Hasztalan. A dereglyét
14       X|         a legkevesebb veszéllyel jár Vilmára nézve. A vak leány
15       X|        mondád, jó leányka. Isten jár a vészek között. Az ő lelke
16       X|          Mint az őrszellem maga, jár ő a legveszélyesebb helyek
17       X|          főutcákon Prónay Albert jár, a főispáni helyettes, mellette
18    XIII|          kinek csak hivalkodáson jár az esze, kinek jelleme nem
19     XIV|          jóhiszeműen dolgai után jár, azalatt egy esztelen ember
20     XIV|         magát, mert napvilág nem jár abba a terembe.~ ~És ezután
21   XVIII|       egyre többen jönnek, délre jár az idő, és ő még nem tudja,
22      XX|      beszéljen. Egy búskomoly nő jár a pompás szobákon keresztül,
23      XX|         szavát, csak szemlesütve jár fel s alá, mint aki mélyen,
24      XX|         mily védtelen állapotban jár itt e rengetegben, egyes-egyedül,
25    XXII|     Pedig a betegnek mindig azon jár az esze, hogy valamit kitudhasson,
26    XXII|         Óh, tudom én, hogy ő hol jár. Tán nem tudok én mindent?
27   XXIII|      fejénél, és hideg borzadály jár végig testén, amidőn ezeket
28    XXIV|        bántó emlékeit.~ ~Eveline jár alá s fel a kastélyban,
29    XXIV|         éppen neki való mű.~ ~És jár vele szobáról szobára, egyik
30    XXIV|      onnan mit eltemetnie.~ ~Ott jár a Kárpáthyak családi könyvtárában,
31    XXIV|      kezében forgatja, de másutt jár addig gondolatja! S tán