Rész

 1      II|      tavaszkor valódi lelkesüléssel beszél a már lombosuló fákról,
 2      II|             ez a fiú olyan szelíden beszél a lovászával, mintha mellékletet
 3     III|          szisszenését; ha valakivel beszél, fejét úriasan hátraveti,
 4     III|        szárazon Maszlaczky.~ ~– Mit beszél ön ismét? – kérdé Abellino
 5     III|         Folyvást nem értem, amit ön beszél.~ ~– Azt elhiszem – szólt
 6    VIII|             által anyja szellemével beszél, meg kell ragadnia a titkot,
 7       X|           világon; az angol büszkén beszél Londonjáról, Párizstól számítja
 8       X|         közel, hogy hallhassam, mit beszél. „Ott azt a jeget valami
 9       X|              Akár dereglyét, ha így beszél. Már ha énvelem szépen beszélnek,
10       X|             mintha értené, amit ura beszél, új erőfeszítéssel rugaszkodott
11     XII|         megnéztük azt, aki pengőben beszél; de viszont nem is halnak
12    XIII|              hogy valaki csak azért beszél ott olyan gyenge hangon,
13     XIV|           látná őt, ahogy él, ahogy beszél; emberfölötti nyugalommal
14     XVI|           Kín volt hallgatni, ahogy beszél.~ ~Mind a két férfi közelebb
15   XVIII|          eddig tanúsított kegyekről beszél. Ezt magad szerezted magadnak.
16   XVIII|         minden jóravaló ember arról beszél. Az utcákon faluról bejött
17   XVIII|    tekintete, de látnátok őt, mikor beszél, hogy gyulladnak ki egyszerre
18   XVIII|            voltaképpen senkihez sem beszél.~ ~Az elnök lemorzsolá a
19   XVIII|             a tömegek ítéletét, úgy beszél, mintha rajta és ellenfelein
20   XVIII|          fájdalommal leküzdött élet beszél belőle; mikor látnoki hévbe
21   XVIII| legmerészebb szofizmákat, mindenről beszél, ami rettenetes, csak a
22   XVIII|             örömest hallgatja, mint beszél előtte apró rágalmakat a
23   XVIII|         hogy maga nem hallotta, mit beszél. Csak elment azután ő is,
24     XXI|      elfeledve élni, ahol senki sem beszél rólad, egyedül én, akinek
25     XXI|         leánykát. Néha olyan okosan beszél, máskor meg összezavar mindent.
26     XXI|           látja, s a puszta erdőről beszél, melyben eltévedt.~ ~Egy
27     XXI|     magánkívül van már, összevissza beszél, de minden szavának az a
28     XXI|              nézd, és hallgasd, mit beszél!…~ ~ ~ ~Hat órakor vívott
29    XXII|       álmodik kinyitott szemmel, és beszél fennhangon azokhoz, akikkel
30    XXII|            lázbeteg tudja, hogy mit beszél, de nem azt, hogy mások
31   XXIII|     Hallgatni is rettenetes, amiket beszél. Mindig tégedet lát megölve,