Rész

 1      II|       amaz örökös édes mosoly az arcán, mintha ő volna arra hivatva,
 2      II|          észrevette a tanácsosnő arcán azon gyöngédséget, mely
 3      II|      fognak találni abból leánya arcán; azt a gyermeteg szendeséget,
 4      II|    félreismerhetlen kinyomatával arcán azon öntudatnak, miszerint
 5      II|    legelteté szemeit a két férfi arcán – Nem akarom fennhangon
 6      II|       annyi önuralkodással, hogy arcán nem mutatta diadalát, de
 7      IV|          sajátságos mosolygással arcán, aminél kiállhatatlanabb
 8       V|       által szerettetik. Eveline arcán sohasem volt szabad észrevennie
 9       V|         gyöngédség kifejezésével arcán, az érzelem könnyeivel szemeiben;
10       V| vizsgálta a hatást a tanácsos úr arcán.~ ~– Nos, nos? Jól van-e
11       V|        remekelt e pillanatban.~ ~Arcán egyetlen varázsa, egyetlen
12      VI|  legfényesebb az, mely jobbágyai arcán tündöklik – a boldogság,
13     VII|          az örökké vidám Katinka arcán is elkomorulás látszék,
14     VII|         szemeiben, s végigfutott arcán, mint egy hulló gyémánt.~ ~
15    VIII|       Rudolf észrevevé a gyermek arcán azt a könyörgve kérdő tekintetet,
16    VIII|         gyámnoka.~ ~Zoltán egész arcán, még összeszorított öklein
17       X|           kiálta a háziúr, kinek arcán fényesen ragyogott már a
18       X|   Mondhatatlan gúny ült édeskedő arcán.~ ~– A te kedves gyámfiad
19       X|          kifejezését veszik fel. Arcán nagy verítékcseppek kezdtek
20     XIV|  szokatlan sápadást, ami az ifjú arcán elvonult e szókra.~ ~– Elvárom
21     XIV|           égető veríték csorgott arcán, homlokán alá. El akarta
22     XIV|         emberfölötti nyugalommal arcán, villogó haraggal szemeiben.~ ~
23     XVI|    tulajdonságát nem hordozta az arcán. Kissé túl a rendén is barna
24     XVI|      tekintett Abellinóra, kinek arcán kínos feszültségben látszott
25   XVIII|     állanak; többször végighúzza arcán kezeit, mintha nem hinné,
26     XXI|        semmi hatást sem mutatott arcán; ő tökéletesen tudott indulatain
27     XXI|        hideg verítéke csorog alá arcán.~ ~Zoltán csengetésére megjelennek
28     XXI|      meglövetett. Láthatni egész arcán, hogy most is erre gondol. „
29     XXI|         megdöbbenés nem látszott arcán. Még inkább ragyogtak szemei,
30   XXIII|   keresték, odafordult hozzá, és arcán két hajnal pírja derengett:
31    XXIV|          az írva, akkor látszott arcán valami halvány mosolygás;