Rész

 1      II|             úr itt tizenkét holdból álló kőbányát narancsligetté
 2      II|            tesz szétfésült, fölfelé álló bajusza és csupán alsó ajka
 3     III|             keskeny, hogy a középen álló fénymázas, gömbölyű asztalt
 4     III|            kérdés – köztiszteletben álló férfi, mint az ifjú Kárpáthy
 5    VIII|            arckép elé, s egy előtte álló támtalan zófára borulva,
 6      IX|            hegyeset köpött az alant álló kocsis kalapjára.~ ~Általában
 7       X|           istene, ne hagyj el!~ ~Az álló föld megrendült alattuk,
 8       X|         együtt a lépcsőn, egy alant álló azt kiáltá, hogy a Duna
 9       X|               kiálta az érkező, őrt álló társára. – Untad már magadat?
10       X|            másik percben az előttük álló egyemeletes ház irtóztató
11       X|            menekülni, mert az alant álló derék szabadítóknak még
12       X|            a háztetőkön, ablakokban álló szerencsétlenek segélykiáltása,
13     XII|        vízen keresztül soha, hacsak álló hídon nem, s aki rá nem
14     XII|          ettől az időtől kezdve két álló hónapig nem hallottam róla
15     XII|         emberekből (értsd: színész) álló társaságban többféle nyelveken
16   XVIII|           ki az ajtón. Oda volt egy álló óráig. Maszlaczky úr azalatt
17   XVIII|           oly minden mentségen alól álló gonosztevőnek érezte magát
18   XVIII| elhálálkodva szertartásosan, készen álló kocsijaikra ültek, s elhagyták
19   XVIII|            fel az ifjú, s az előtte álló férfi keblére rohanva, átölelé
20   XVIII|        legelvetendőbb; tiszteletben álló nagy jellemek rövidebb idő
21   XVIII|       magával ragadta, s melyből öt álló percig nem bírt a tekintetes
22   XVIII|          bele, csak a vele szemközt álló alak nem mutatott semmi
23   XVIII|       siettében feldönté az útjában álló tele méhkast, az egész raj
24   XVIII|           Szentirmay tömött rendben álló falanxa; de Kőcserepy egy
25   XVIII|      taszigálva a főispán ajtajában álló hajdúkat, beront hozzá erőszakosan.~ ~
26   XVIII|        furkósbotokkal, s az ajtóban álló hajdúkat földre verve, elfoglalá
27   XVIII|             meg, másikkal az előtte álló papírra mutat, hova az alispán
28   XVIII|            bezárni! – kiálta az őrt álló megyehajdúknak Korondy,
29   XVIII|             sokat beszélt az előtte álló vad szittyához, de részint
30    XXIV|         megjelentek, felölté készen álló útikabátját, vette fövegét,
31  Vegszo|          rajta levő ház s az előtte álló mandarin, aki éppen most