Rész

 1       X|          kacagtak fel rá.~ ~– Ejnye, ti semmirekellő, szívtelen
 2       X|             rá, kezével inte nekik: „Ti várhattok még, ti nem vagytok
 3       X|            nekik: „Ti várhattok még, ti nem vagytok nagy veszélyben,
 4       X|              elmondhasd nekik: „Íme, ti el akartok engem veszteni,
 5       X|              a legnagyobb veszélybe! Ti többiek imádkozzatok addig,
 6       X|            éjjel láttatok mindenütt, ti, akik vártátok a szabadulást,
 7       X|              tesz. Himpellérek azok, ti pedig jó vitézek vagytok,
 8    XVII|            váltandván fel, miután ő (ti. Maszlaczky úr) úgyis egészen
 9   XVIII|              örömmel jártok-keltek-e ti a kárpátfalvi kastély csarnokaiban,
10   XVIII|        ékszerekre, ruhákra, mikkel a ti szülői szerelmetek kedveskedni
11   XVIII|              köztetek és őközötte, a ti szíveitek és az ő szíve
12   XVIII|         nemesemberek vagyunk, miként ti; veletek egy rangban állunk,
13   XVIII|       fejeket osztva mindenfelé.~ ~– Ti jöttök a kokánfalvi nemesség
14   XVIII|             dúlva ellenfelei közt. – Ti akartok mivelünk kikötni?
15     XXI|               XXI. A spadassin~ ~„Ha ti bírjátok jól nyelvvel, én
16     XXI|       titeket, fogadom, megsiratnak. Ti csak lármázni tudtok addig,
17     XXI|    elsápadtok egy kivont kard előtt. Ti finom élceket szórtok ellenem,
18     XXI|            belőle.~ ~„Íme, ilyenek a ti bajnokaitok! Ilyenek vagytok
19     XXI|         bajnokaitok! Ilyenek vagytok ti mind! Vitézkedtek nyelvvel,
20     XXI|              mi kedves bohók vagytok ti. Nesze, Zoltán, olvasd!~ ~
21     XXI| meggondolkozva. – Eljöhetek.~ ~– Ah, ti oly korán keltek fel? –
22     XXI|          Mintha nem tudnátok! Hiszen ti akarjátok őt megöletni.
23     XXI|              akarjátok őt megöletni. Ti! Ti!~ ~És rámutatott anyjára
24     XXI|          akarjátok őt megöletni. Ti! Ti!~ ~És rámutatott anyjára
25     XXI|             hozzám! Ne nyúlj hozzám! Ti meg akarjátok őt öletni.
26    XXII|             azt senki sem tudja, sem ti, sem az orvosok. Csak hárman
27    XXII|          fájt, úgy fájt az nekem, és ti nem tudtátok azt soha. Nem
28   XXIII|              amiknek úgysem vennétek ti hasznát, hímzéseimet, hagytam
29   XXIII|             rezegnek szét a tájon.~ ~Ti, kik ott álltok körül, boruljatok
30    XXVI|             nem tud kicsiny lenni.~ ~Ti pedig, Kárpáthy Abellinók,