Rész

 1    VIII|            szegényt, úgy sajgott a szíve, hogy így kellett bánnia
 2    VIII|         inte igent. Úgy dobogott a szíve e pillanatban.~ ~Az öreg
 3    VIII|         közelített az asztalhoz, s szíve hallhatón dobogott, midőn
 4      IX|          is mindig fel fog dobogni szíve, valahányszor nevét hallja
 5      IX|         kedvesem – sóhajta Rudolf, szíve mélyében tagadva, amit mondott,
 6       X|            Óh, Pest, óh, országunk szíve!~ ~ ~ ~Méltóságos Tarnaváry
 7       X|          Úgyis látszik, hogy a fél szíve a táncszobában van.~ ~–
 8       X|       Zoltán.~ ~Egyedül őneki volt szíve meghallani a bezárkózottak
 9       X|        kezde érni az ár, s az ifjú szíve lassankint elkeseredék.~ ~
10       X|         oly sebesen vert a leányka szíve, hogy lehetetlen volt azt
11       X|         tud csinálni, akinek nincs szíve a szerencsétleneken segíteni,
12      XI|          ország középpontja, a nép szíve, íme, nincs többé; nincs,
13     XII|            szökőkutaival, fájjon a szíve utána, és még akkor is megálljon
14    XIII|         ahogy termetétől kitelt, s szíve fenekéből biztosítá a doktor
15     XIV|           volt hajdani helyén, ott szíve és karja között, mintha
16     XIV|       nevetés alatt úgy dobogott a szíve!~ ~– No, hát legyen szíves
17     XIV|          ott belül, úgy dobogott a szíve. Úgy dobogott, és azután
18     XIV|         utcán, hogy facsarodott el szíve álmában: „Édesanyám, hogy
19      XV| Mosolyognia kellett előtte, nehogy szíve fenekéig engedje látni.~ ~
20   XVIII|             ide mihozzánk?~ ~Vilma szíve úgy szorongott, úgy dobogott.
21   XVIII|             a ti szíveitek és az ő szíve között, és elfogdos minden
22   XVIII|        hevesen, oly erősen, mintha szíve akarna meghasadni; karjai
23   XVIII|         ott a keblén; vagy talán a szíve volt az, midőn kolomposait
24     XIX|        legközelebb áll, s akinek a szíve mégis tőle legtávolabb van
25      XX|            titkolta volna el, hogy szíve örül, keserűen örül, mert
26     XXI|        hangot ad ez, hogy az ember szíve borzad bele.~ ~Egy hosszú
27    XXII|     ördögnek megesett volna rajt a szíve.~ ~– Leányom, kedves jó
28   XXIII|         Kőcserepy meghallotta azt, szíve nagyot dobbant, mintha őt
29   XXIII|        tanácsos úgy elnézi, majd a szíve szakad meg bele.~ ~Katinka
30   XXIII|          helyet énnekem.~ ~Az ifjú szíve elszorult e szókra, nem