Rész

 1       I|           itt mondogatni kellett, és sokszor mondani! – az az ifjú, aki
 2      II|             Önnek meg kell bennünket sokszor látogatni – folytatá Zoltán –,
 3      II|        gyámatyám nagyon szereti önt, sokszor emlegettük. Addig is jöjjön,
 4      II|      látogatott meg bennünket, pedig sokszor itt vagyunk.~ ~– Ezért bocsánatot
 5      II|             oldala mellé esküdteket. Sokszor hallottam ebédek felett
 6       V|        haragudni… Úgy szerette volna sokszor megkérdeni: „Anyám, haragszol-é?”,
 7       V|       tagjait megmozdítani; s emiatt sokszor perceken múlt élete vagy
 8       V|              törekedve vegyítni.~ ~– Sokszor gondolkoztam felőle – kezdé
 9       V|             hogy e gondjaim közepett sokszor feltűnt előttem egy derék
10      VI|          odamentek a kerítéshez, sőt sokszor annyira leereszkedének,
11    VIII|            ez életednek titka, amire sokszor gondolj, de el ne mondd
12    VIII|          téged; mikor magadban lész, sokszor gondolj ránk, mert mi is
13    VIII|             az egész alsó emeletben, sokszor hallom éjszakának idején,
14    VIII|          azon levél írva? E gondolat sokszor felkölté őt álmaiból, sokszor
15    VIII|        sokszor felkölté őt álmaiból, sokszor megzavarta legboldogabb
16    VIII|              arcáról.~ ~– Ezen órára sokszor visszagondolj életedben!
17    VIII|             emlék. Ne szégyeneld azt sokszor megnézni; annyi áldással
18       X| külvárosokban lesz érezhető. Ilyesmi sokszor előfordul, a józsefvárosi
19       X|             maradtam, s láttam, hogy sokszor félretekintget reám, de
20       X|           nappal, éjszaka is ott írt sokszor, mégsem bírt semmit elvégezni;
21       X|             bankadó, mert már nagyon sokszor elveszté Bogozy anélkül,
22       X|          kivette mellénye zsebéből a sokszor emlegetett húszast, s odaveté
23       X|             Vilma egy idő óta nagyon sokszor volt beteg.~ ~Tapasztaltabbak
24       X|      tünemény növendék gyermekeknél; sokszor hallani gyermekektől azt
25     XII|        titkokat tud meglátni. Rudolf sokszor visszatért e gondolatra,
26     XII|          esztendős koromban, hej, be sokszor elfenekeltek, hogy a leckémet
27     XIV|            szépek. Mind igen szépek. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy
28     XIV|         reményt a magáévá tenni. Óh, sokszor, igen sokszor fog ő Szenczyékhez
29     XIV|             tenni. Óh, sokszor, igen sokszor fog ő Szenczyékhez menni.
30   XXIII|        Katinkám – suttogá a beteg –, sokszor meglátogattok ottan engem;