Rész

 1      II|     dugva kezét, magas pátosszal felelt:~ ~– Uram, nagyságos báró
 2      II|          urak fő pipahordozója – felelt egy fürgönc komornyik, kit
 3       V|             Tizenhat éve annak – felelt az hasonló érzékenységgel.~ ~–
 4     VII|      vette ezt a szót, s bár nem felelt rá, de lassankint egypár
 5    VIII|     miatt, midőn e felszólításra felelt:~ ~– Úgy Tarnaváryt kívánom
 6      IX|     menni?”, azután nagy röviden felelt, a csizmája orrával mutatva:~ ~–
 7       X|       Vannak. – Igen. – Vannak – felelt az érdemes úr, nagyon meggondolva
 8       X|       egy kész szerződéslevéllel felelt, melyben meg is volt írva,
 9       X|     mélyen a víz alatt történt – felelt neki Zoltán. – Egyébiránt
10       X|      Háromszáz hüvelyk az esés – felelt a tisztelt úr. Akkor is
11       X|     abban.~ ~Zoltán még most sem felelt volna; valami magyarázhatlan
12       X|   kedveskedni.~ ~Zoltán keserűen felelt:~ ~– Báró úr, ez nem azon
13       X|      keblére rejtve.~ ~Vilma nem felelt neki rá, csak erősebben
14       X|      Báró Berzy nagy ügyességgel felelt:~ ~– Ámbár ez éjszaka nemigen
15    XIII|    megtiltom önnek a beszélést – felelt az érkezett, s ekkor kitűnt,
16     XIV|           de ez mindig kitérőleg felelt, hogy ő jól érzi itt magát,
17     XIV|   kíváncsiság.~ ~– Hozzám fér! – felelt meg e szóra Zoltán, s bontani
18     XIV|          volt tőle.~ ~– Loptam – felelt végre mulatságos flegmával.~ ~
19   XVIII| Maszlaczky úr.~ ~– Nem kulcsár – felelt Varga uram.~ ~– No, kulcsár
20   XVIII|            Az egész komolysággal felelt:~ ~– A jó embert nem kísértik.~ ~
21   XVIII|      halálveszélyben, az ő szava felelt imádságomra, és midőn karjára
22   XVIII|       Rudolfra. Helyette Katinka felelt, édes, gyermeteg modorával:~ ~–
23   XVIII|               Rászolgált az úr – felelt lakonice Tarnaváry, pipája
24   XVIII|            A főispán úr erre sem felelt semmit, szép nyugodtan olvasván
25     XXI| szolgálnom önöket nyolc óránál – felelt Dabroni –, el vagyok foglalva
26   XXIII|         miért oly méla, hogy nem felelt reá? És senki sem bírta
27   XXIII|      természet szolgája vagyok – felelt a tudományok embere –, itt
28   XXIII|           Én atyámat gyászolom – felelt Katinka, és nem állhatá
29   XXIII|          megölték?~ ~– Óh, nem – felelt Katinka, e percben inkább
30   XXIII|    igazak jutalma.~ ~Katinka nem felelt e bölcs szavakra semmit;