Rész

 1      II|            arra valók a törvények s azoknak végrehajtói, a dikasztériumok,
 2      II|          két-három kortársára akad, azoknak van mit hallgatni afelől,
 3      II|            hogy igen mélyen kellett azoknak gyökeret verni a szívben,
 4     III|       kitételek fordulnak elő, hogy azoknak sejtelme elől is zárni kell
 5     III|       jövedelmeiből nem volna képes azoknak tizedrészét kielégíteni;
 6     III|          ország határozata elengedé azoknak, akiktől azt addigelé szokás
 7     III|             úgyhogy egynémely része azoknak csak név szerint marad a
 8      VI|            az gazdasági tanya lesz, azoknak sem volt szabad a kastélyhoz
 9      VI|     kegyelettel viseltetik, hogysem azoknak csak egy darabját is idegen
10      VI|     Dicsérjék mások a nádi életet s azoknak lakóit; árvaság az, és inkább
11      VI|          volt az ő kedvenc helye és azoknak a kis gyermektársaknak,
12    VIII|            elejtve, s kezébe juthat azoknak, akik neki és Zoltánnak
13       X|               Hol egy csónak!~ ~Ah, azoknak dolguk van most. A nemesebb
14       X|            a napsugár nem hatott át azoknak örök éjszakáján, e halálos
15       X|         szenvedők rejtekeit, mintha azoknak vesztesége volna az övé,
16     XII|         Előkereste Kovács leveleit, azoknak eszméiből, vonásaiból iparkodva
17     XIV|    gondatlansággal engedé át lelkét azoknak, egy édes mosolygásból állt
18     XIV|           ezek közepett fogod látni azoknak képeit, kiket legjobban
19     XIV| megmenekülni, magokról letisztítani azoknak fertelmes kéznyomait, elhárítani
20    XVII|            terhére esni; legkevésbé azoknak, akik szeretnek.~ ~Kovács
21   XVIII|            a pamlagokat, kritizálva azoknak rugalmi képességét, s valamennyi
22   XVIII|       kitaláltad, nem kellett volna azoknak táplálékot adni.~ ~Így tesz
23   XVIII|           már el is vettek tőlök, s azoknak a nyeleit odaverék a zászlótartók
24     XIX|    lemondással legalább egyharmadát azoknak maga részére hódította úgy,
25     XXI|          mágnás ült Rudolf mellett, azoknak halkan, egykedvűleg odasúgá:~ ~–
26     XXI|            tartozom neked, tartozom azoknak, kik téged szeretnek ezen
27     XXI|             a magasban számot adjon azoknak, kiknek megfogadta: mint
28    XXII|             míg lezárná, kibocsátja azoknak titkait, s míg elhallgattatna,
29    XXII|        elterhelé, egészen ellentéte azoknak.~ ~– Légy nyugodt, kedves
30     XXV|    kölcsönözget irtóztató uzsorára. Azoknak pedig úgy kell, minek mennek