Rész

 1      II|          magának.~ ~Zoltán komoly arccal intett neki, hogy engedje
 2     III|       kiálta fel Abellino örvendő arccal, mely azonban hirtelen ismét
 3       V|      szüntelen szigorú, figyelmes arccal fogadá leányát, legkisebb
 4       V|     feljogosíthatta.~ ~Oly derült arccal fogadá azt, mintha hetekkel
 5       V|          utána Maszlaczky úr, oly arccal, aminővel Orestes búcsúzott
 6       V|         tanácsos úr derült, vidám arccal lépett Eveline szobájába.~ ~
 7     VII|        tenni.~ ~Rudolf elsötétült arccal tekinte maga elé.~ ~– Olvasta
 8    VIII|          s oly nyugodt, oly hideg arccal fogadá őt, mintha ott belül
 9      IX|           maga vörösre kigyulladt arccal járt hevesen az asztal mellett
10       X|         bankadó, egészen áthevült arccal. – Erre már én is vállalkozom.~ ~–
11      XI|       hullák, miket a gúnyos elem arccal fölfelé szokott fordítani;
12    XIII|              Maszlaczky úr derült arccal nyit be a szobába, melybe
13     XIV|            Zoltán komoly, nyugodt arccal állt Kovács elé, s hideg
14     XIV|            oly tiszta, oly nyájas arccal, s mintha kilépnének rámáikból,
15      XV|       éjjel.~ ~A jó ember kétkedő arccal tekinte rá, mintha még többet
16    XVII|          kínzotta legjobban. Minő arccal fog megjelenni azon komoly
17    XVII|            Zoltán örömtől ragyogó arccal fordult az öreg jószágigazgatóhoz.~ ~–
18    XVII|          van – szólt, változatlan arccal vonva elő oldalzsebéből
19   XVIII| birtokosnak, ki diadaltól ragyogó arccal ült a Kárpáthy családfők
20   XVIII|          Kőcserepy úr változatlan arccal futotta át a levelet.~ ~–
21   XVIII|         ez a levél, hogy nekiment arccal az ajtónak, s csak akkor
22   XVIII|      beszélt egyszerre nekihevült arccal a szónokhoz, ki folyvást
23   XVIII|   celebritások által összecsókolt arccal s megszorongatott kézzel
24     XXI|        ifjú szónokoknak felhevült arccal lépett hozzá, s felszólítá
25     XXI|   megragadá Zoltán kezét, s vidám arccal vitte őt magával szobáiba.~ ~
26     XXI|          szólt a beteg kigyulladt arccal. – Mintha nem tudnátok!
27   XXIII|           hajfürtökkel, felhevült arccal állt a tanácsos előtt Kárpáthy
28   XXIII|          szomorú ráncokkal jelölt arccal, kisírt szemekkel, elfeledé,
29    XXIV|       útra kel velök. Sok ismerős arccal ismét kevesebb lesz, sok
30    XXIV|       azon ismeretlen mosolytalan arccal, melynek szomorúsága éppoly