Rész

 1       I|         fent és alant – mintha egy szív verne.~ ~„De e zajtalanságban
 2     III|            vannak, amidőn a fiatal szív oly hirtelen kész gyors,
 3     III|          mondott, hogy az elfásult szív idegei is érzették a nyomást,
 4       V|          Ez állilás nem túlzott. A szív minden kebelben egyiránt
 5       V|            maradt rejtve az emberi szív legtitkosabb gondolata.
 6     VII|      egymagára maradt. Tele minden szív nemcsak a maga örömével,
 7       X|     jótékonyság menhelyeit. Mint a szív halkabb-sebesebb verése,
 8       X|         boldogításnak.~ ~Egy közös szív volt az, mely dobogott minden
 9       X| ellenszenvek, miket a legkérgesebb szív sem képes megtagadni.~ ~–
10       X|             Áldott a kéz, áldott a szív, akit Isten kiválaszta,
11       X|         minden kéz; akiben csak ép szív dobogott, akiben csak bátor,
12       X|           siralmai, hogy a bátrabb szív is megdöbben hallatukra.
13     XIV|          eszméket. A legbűzhödtebb szív fenekén nem származhatnak
14     XIV|          elcsillapul alattok, és a szív görcsös szorongása kitágul,
15     XIV|         mégis? Hátha akadna gonosz szív, aki a tiszteletet balramagyarázná;
16      XV|          nyugodt! Én tudom, hogy a szív nemessége a legnagyobb kincs,
17    XVII|          az utókor magasztalását a szív nyugalmáért.~ ~Mi lesz e
18   XVIII|              Semmije? Hát a tiszta szív, hát a gazdag lélek semmi?~ ~
19   XVIII|             miknek édes érintése a szív mélyéig lehat.~ ~– Ki van
20     XXI|           Olyan lélek, aminő alak; szív és arc egyaránt nemes. Mindenki
21    XXII|          mintha az a nehéz, kemény szív morzsáról morzsára őrlődnék
22    XXII|        Érzed-e, hogy mi van itten? Szív. De azt nem tudod, ugye,
23    XXII|         lény dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik
24    XXII|            egyik az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész
25    XXII|           a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző
26    XXII|           be kell végeznem. Mert a szív és az ész két különböző
27    XXIV|         ragyogjon valami, s minden szív és lélek ki legyen világítva
28    XXVI|      visszásan vet minden sugárt a szív sötétjébe, egy összedúlt
29  Vegszo|           akinél ész, jellem és jó szív szövetkezett, arra nézve