Rész

 1      II|         közrendben levő nemesek, sőt tán polgárok és adófizető
 2      II|   alakokat a magasokban lenézik, sőt félnek tőlük, mert nem tudják,
 3      II| családjával, nejével, leányával, sőt gyámfia, a fiatal Kárpáthy
 4      II|  elsajátítá tőle ez orrhangokat; sőt a figyelmesebb szemlélő
 5      II|       iparkodva lassan beszélni, sőt azt várva, mások e szavait
 6      II|        sem tetszett ez a beszéd, sőt azt nyílt kihívásnak kezdte
 7      II|      fogadva e szép ötletét.~ ~– Sőt igen.~ ~E szóra a tanácsos
 8     III|          bútoroztatja szállását, sőt újat fogad, mert házasodik;
 9     III|     gondol ön erre komolyan?~ ~– Sőt igen helyesnek találom azt,
10      IV|        Semmi okom sincs haragra. Sőt ellenkezőleg, nagy tisztelője
11       V|   hallotta őt senki panaszkodni, sőt igen boldognak állítá magát.
12       V|      idegen akarathoz van kötve, sőt egész életfolyama szenvedőleges
13       V|      fogadhatom. A világért sem, sőt kérjen ön tőlem bármit!
14       V|   engedje vonatni figyelmét…~ ~– Sőt inkább – sietett belekapni
15       V|        messze tenni a határidőt. Sőt mentül közelebb, kedves
16      VI|          odamentek a kerítéshez, sőt sokszor annyira leereszkedének,
17       X|     rémíteni a szegény köznépet, sőt még igen célszerű és megnyugtató,
18       X|       építésénél. Erősen áll az. Sőt a kormányos egész megnyugtatólag
19       X|     ixioni munkák közé számítom, sőt tudom érteni Bajazidot,
20     XII| tökéletes romantikai iskolai mű. Sőt egyszer annyira vették,
21      XV|          vétettem neki soha.~ ~– Sőt egyetlen leányát megszabadította
22     XVI|        hasonlít az édesanyjához. Sőt az édesatyjához is. Igen
23     XVI|         hogy nem szükség félnie, sőt inkább volna rá nézve óhajtandó,
24   XVIII|       megnyugodott a tanácsosné, sőt még ki is adta neki a drága
25   XVIII|          sem engedett agyában.~ ~Sőt kényszeríté magát vígan
26   XVIII|          érezte magát e percben, sőt annyira meg volt rémülve,
27   XVIII|      egyezett meg nagybátyjával, sőt még a per maga is elenyészett,
28   XVIII|      kétségen kívülinek állíták. Sőt inkább nagyon is világosan
29     XXI|           nem volt előtte titok, sőt hit és való, hogy egy drága