Rész

 1       I|      csillog az emberek szemeiben mindenütt? Drága gyöngy, drága gyémánt
 2      II|         közibök akar letelepedni, mindenütt meghiúsíták vásárlásait,
 3      II|         volna forrázva, elfagytak mindenütt, a gyümölcs lehullott, szomorú
 4     III|    képzeli, hogy ahová ő lép, ott mindenütt excellenciás és méltóságos
 5       V|           figyelmezek rá, hogy őt mindenütt kikerüli, s ha táncolnak,
 6      VI|        kilenc réven ment át, ahol mindenütt extrakompok várták, napokkal
 7       X|   társaság közé. Emánuel barátunk mindenütt a nyomában jár, s amit ő
 8       X|          előrevágtatott. Nyomában mindenütt a sebesen rohanó hintó.~ ~
 9       X|          akik romlásnak indulnak, mindenütt helyükön, mint illik a megye
10       X|           és három éjjel láttatok mindenütt, ti, akik vártátok a szabadulást,
11       X|            s ahol romokat talált, mindenütt megállt elébb, nem maradt-e
12       X|           vagyonából megmaradt.~ ~Mindenütt új meg új jelenetei a csodának,
13      XI| homlokzatán, e ligetek árnyékából mindenütt egy bús, bánatos szellemarc
14      XI|          beárnyalt szemeivel, aki mindenütt ott volt, ahol alkotni,
15     XII|           a Kőcserepynek a szemei mindenütt ott vannak.”~ ~Még egy postscriptumot
16     XIV|          elmúlt.~ ~Még álmában is mindenütt őt látta, ővele járt a gazdag,
17     XIV|         midőn olyan jól mulatott, mindenütt arra figyelt, nem hallani-e
18     XIV|       egykor magában. A régi Pest mindenütt épülőfélben volt már. Egész
19    XVII|          is úgy mentek volna vele mindenütt, mint az emberek szívei!~ ~
20   XVIII|         pincéket, s természetesen mindenütt számtalan javítanivalót
21   XVIII|    dilectissime, a poklokban?~ ~– Mindenütt, ahova csak lábbal menni
22   XVIII|     pártviszálkodás nagy munkáját mindenütt meg nem nehezíté vala…~ ~
23   XVIII|       bele.~ ~Végre Tarnaváry, ki mindenütt tüskéken látszott ülni,
24   XVIII|         ki merre lát; ellenfeleik mindenütt nyomukban, egész a város
25      XX|      falujából, attól félve, hogy mindenütt gúnnyal fogadják; nem mer
26    XXIV|           a házak falait meszelik mindenütt, mint valami közelgő sátoros
27     XXV|    másikba; Maszlaczky úr levelei mindenütt reá találtak, s olyan ravaszul
28    XXVI|  visszaemlékezett.~ ~A teremekben mindenütt az elhunyt leány képe. A
29    XXVI|          képe. A meghalt tanácsos mindenütt maga előtt akarta őt látni.~ ~