Rész

 1      II|      gyermekei nevelőjéhez nőül menjen, s később sok bajt okoztak
 2      II|  mulatságnak nézi, az bizony ne menjen hozzá; de aki komolyan készül
 3      II|         azt akarja, hogy lépést menjen, s mennyire húzza össze
 4     III| rapportját arra érti, miszerint menjen el zsemlyéért a pékhez,
 5     III|     pszichológiához nem ért, az menjen kukoricát kapálni. Azonban
 6     VII|   gyermekedet”!~ ~Mármost aztán menjen oda, és üdvözölje őt születése
 7     VII|     Üljön valaki rögtön lóra, s menjen Madarasra! Akármilyen korán
 8      IX|         mérges vagyok; hát csak menjen át addig a feleségemhez,
 9       X|         küldje be, kérem! Aztán menjen vacsorálni, de ne beszéljen
10       X|   azután vállamra ütött: – „Hát menjen érte!” – monda, intve egy
11       X| odakiáltottam volna önnek, hogy menjen vissza, s oltsa ki ismét
12       X|         inast, s felkérte, hogy menjen le a térre, s tudja meg,
13       X|         maga biztatá, hogy csak menjen, s ő maga a nyitott erkélyablakon
14       X|        most tehát ereszté, hogy menjen, amerre akar.~ ~Visszafelé
15     XII|       Németországból a kínjába; menjen Párizsba, ott első dolga
16    XIII|  mutatja Maszlaczky úrnak, hogy menjen be, ha kedve tartja. Nem
17     XIV|       megkérdezheti, hogy merre menjen vissza. Az aranypajzsos
18     XIV|    ismertem volna őket.~ ~– Ah, menjen ön, mit titkolózik – évődék
19     XIV|      kárhozatos tudnivágyról, s menjen ön azután örülni az életnek,
20     XVI|        utánam, én távol leszek. Menjen nagyságod, ahova hívják!
21   XVIII|         Csak előre, öregecském; menjen maga előre, nyissa fel az
22   XVIII|      Varga uram inte neki, hogy menjen Pál után, ő maga hátul maradt,
23   XVIII|         velem valamit?~ ~– Csak menjen, öregecském, a lakására
24   XVIII|      Úgy szoktatta a cselédeit. Menjen csak, fráter Bogozy, mondja
25   XVIII|        többé a kastélyba tenni. Menjen, fráter, a tiszttartóhoz,
26   XVIII|       Hogy vágta a hátához!~ ~– Menjen kend az ördögökbe, s hozzon
27      XX|      azt susognák neki, hogy ne menjen már odább…~ ~Az országúton
28     XXI|    hanem inkább kikerülik, hadd menjen másfelé, s okosságnak tartják
29     XXV|        Maszlaczkynak, hogy csak menjen utána, ki még ez ideig sálját