Rész

 1      II|          magas inggallérokról, hanem ilyenkor tulajdonképpeni arcából
 2      II|           emlékeztet; de ki gondolna ilyenkor arra?~ ~A másik lyánka még
 3      II|          beszélnek, hogy őket nézik, ilyenkor nagyon alkalmas gondolat
 4      II|          visító, ha disputálni kezd; ilyenkor egyik kezét frakkja szárnya
 5      II|         annak szemeivel találkozott; ilyenkor aztán mintegy pihenésül
 6      II|               hogy semmik vagyunk. S ilyenkor, midőn az emberrel annyira
 7      II|           testét hátravetve, hogy ha ilyenkor egymást hirtelen eleresztik,
 8     III|          hamar tűzbe tudott jönni, s ilyenkor goromba volt, mint a pokróc.~ ~
 9       V|              megcsókolja. Megtörtént ilyenkor, hogy a gyermek fölébredt.
10      VI|         rendeztek a kis Kárpáthyval. Ilyenkor Zoltán mindig a gyengék
11     VII|             sohasem maradt el arról; ilyenkor meg szokta csókolni gyámfiát,
12    VIII|         valaki végigmegy az udvaron; ilyenkor mintha hosszú kísértetes
13       X|            melyet az árvízre vittek. Ilyenkor goromba volt, s letorkolt
14       X| kártyateremből is előjönnek őt nézni ilyenkor.~ ~– Ez a fiú valaha kicsapongó
15       X|       harcvágyó fiatalsága között, s ilyenkor azután előfordulható esetekben
16       X|         könnyen katarrust kaphat, ha ilyenkor megfürdik.~ ~A kacajra az
17       X|        semmirekellő lehet az, akinek ilyenkor is eszébe jut ez a pedantéria?
18     XII|          szerelem. Ép lelkeket értek ilyenkor; a kreténnek nincs rokonszenve,
19    XIII|         szomjazik, kedves nagyságod, ilyenkor? – kérdé szánó borzalommal
20    XIII|         Pokolbeli szomjúságot érzek. Ilyenkor azt képzelem, hogy meg tudnám
21     XIV|       parányi lábacskák után, melyek ilyenkor világossságra szoktak jőni.~ ~
22     XIV|    gondolkozzék; ki emlékezett volna ilyenkor hideg, megfontoló eszmékre?
23   XVIII|            Hasztalan mendemonda, ami ilyenkor történik; nem érdemes, hogy
24   XVIII|        mintha a szívébe döftek volna ilyenkor.~ ~Este bocsánatot kért
25      XX|              magyar lyán” – stb. 1~ ~Ilyenkor, ha közel lehetne hozzá,
26   XXIII|          falatját tányérján felejti! Ilyenkor azt mondják, hogy távol
27   XXIII|              éjszaka! Ki mozdulna ki ilyenkor csendes kandallója mellől,
28     XXV|            ember szereti azt mondani ilyenkor: „Szegény emberek”, pedig
29     XXV|        állóét kívánja elvenni; s biz ilyenkor nem tanácsos holmi vékony