Rész

 1      II|      becsülni a fiatalembereket. Ennek ugyan fél millió jövedelme
 2     III|        barátom uramnak”, „kedves ennek meg amannak az úrnak” címeztetni,
 3     III|           királyi táblai ügyvéd. Ennek annyira bevett szokása minden
 4     III|     állítva ostoba imádói előtt. Ennek örülök, ez jólesik.~ ~–
 5      VI|         nincsen, s elmondhatnók: ennek a földnek nincs semmije,
 6     VII|        sejteni kezdé talán, hogy ennek az édes szeretetnek valami
 7     VII| horgonyát leli e vádban; mert ha ennek árnyékát rávetheté, kincseket
 8     VII|       levelű fa alól, gyermekek; ennek hervatag levelei fölött
 9    VIII|        gyámja iránt, különben is ennek a viszonynak most némi átalakuláson
10    VIII| megígérni.~ ~– És sohasem lesz-e ennek vége? – kérdé felnyögve
11       X|          unokái elhitették, hogy ennek a nagy néptolongásnak az
12       X|  csakugyan megfordult a veszély. Ennek az örömére valódi keresztényi
13       X|        hogy milyen különös, hogy ennek is csak öt ujja van, mint
14     XII|        véve az auscultansaikkal, ennek a Kőcserepynek a szemei
15    XIII| bizonyossággal tudja-e azt, hogy ennek a kínzásnak kívánt sikere
16     XIV|    szereti!”~ ~És azután feltűnt ennek a másiknak emléke előtte,
17     XIV|    furfanggal, fortéllyal, mégis ennek van igaza”.~ ~Úgy is történt.~ ~
18      XV|  veszteni ezt a pert, mihelyt ön ennek létezéséről tudomást kap.~ ~–
19      XV|           Siettesse az ügyet; ha ennek sokáig vége nem szakad,
20     XVI|   magamat. Elég sok ideig voltam ennek az ügynek bolondja. Nem
21    XVII| újjászülő tény létre fog jőni.~ ~Ennek abban kelle maradnia. Kénytelen
22   XVIII|        ünnepélyes szertartással. Ennek ez a rendje.~ ~Varga uram
23   XVIII|           hogy szomorú vége lesz ennek! Azzal fogja őket megbüntetni,
24   XVIII|  kifacsart citromhéjat?~ ~Óh!…~ ~Ennek a gondolatnak helyet sem
25   XVIII|         nagy hatással kell lenni ennek a Bogozynak a vad tömegekre,
26   XVIII|        semmi szót be nem vett.~ ~Ennek köszönhető, hogy mindjárt
27     XXI|     elmosolyodott rajta.~ ~– Hát ennek köszönhetjük, hogy ily jókor
28   XXIII|            Ez nem jó munka volt, ennek nem kellett volna így történni.
29   XXIII|     tiszta színarany szeretet!~ ~Ennek a hosszú éjszakának nem