Rész

 1      II|         világot meghívta kertjébe vidám mulatságra, miszerint azok
 2      II|        szócskát meg bír hallani a vidám fecsegésekből, melyek körüle
 3      II|      rajta. Különben most is azon vidám, kedélyes delnő, minőnek
 4      II|        egész a színházig tartotta vidám fecsegéssel az egész társaságot,
 5     III|          ő még folyvást szereti a vidám társaságokat, ahol beszélni,
 6       V|             A tanácsos úr derült, vidám arccal lépett Eveline szobájába.~ ~
 7     VII|          mondott neki; óh, milyen vidám dolog volt az. Zoltán az
 8     VII|      levertek voltak, s az örökké vidám Katinka arcán is elkomorulás
 9      IX|       titkos kémlelők; azok előtt vidám arcot kell mutatni! Isten
10      IX|    lehetett egyebet hallani, mint vidám, nyájas, enyelgő hangokat.
11      IX|        csendes falusi hajlékba, a vidám, csevegő testvérek közé,
12       X|  egyéniségek hivatalosak voltak e vidám estélyre, melyet nagy előkészületekkel
13       X| legbiztosabb menedék.~ ~Mielőtt e vidám mulatságban részt vennénk,
14       X|          bús bagoly, jelent meg a vidám társaságban, a heverőben
15       X|          a delnőknek, s átvonul e vidám társaság a gazdag lakomához.
16       X|           ott még éjfélek után is vidám társaságokat találni párolgó
17       X|        boldog szentirmai esték, a vidám kacagás órái a nyájas, derült
18       X|           a szabadító! – kiálta a vidám báró, s a kellemetes ifjak
19       X|          tréfák közt folytak le a vidám mulatság órái. Abellino
20     XIV|           szólta meg mosolyogva a vidám septemvirné.~ ~– Én? Óh,
21     XIV|           fiatal, viruló leányka, vidám, piros és mosolygó, oly
22     XIV|      bosszús dörmögésekhez milyen vidám arcot csinál, hogy mosolyog,
23     XVI|          otthon, bájos fiatal nő, vidám, csevegő család, derék utódok!
24      XX|         körüle. Nincs, akivel egy vidám szót beszéljen. Egy búskomoly
25     XXI|         megragadá Zoltán kezét, s vidám arccal vitte őt magával
26     XXI|        még tegnap oly kedves, oly vidám, és ma halott. Ez lehetetlen.
27   XXIII|          társnéja kezét.~ ~Valami vidám mosoly deríté fel egy percre
28   XXIII|       Odakünn az éji zivatar után vidám mosolygó hajnal keletkezett,