Rész

  1       I|             melyhez a bortermő vesszőt még most ültetgeti; hogy dicsekszik
  2       I|          iparkodók lesznek, tán idővel még előre is haladnak. Hagyjátok
  3       I|      négyszegletű épület állt előttük, még be sem vakolva, nemhogy
  4       I|              nincs pénzök; hátra volna még a mesterlegény és az alsó
  5       I|           ízletes; minden meglepő. Ami még hiányzik, majd az is mind
  6       I|          szeretettel; néhány óra előtt még attól remegtek, hogy elég
  7       I|           vissza ne tekintett volna rá még egyszer; bizonyára kívülről
  8       I|         kísérte haza az örvendő népet, még az ég is világosabbnak tetszett,
  9      II|                egész salva guardiát, s még nem elég, hogy maga odatolakodik,
 10      II|                polgári háznál, s akkor még csak egyszerűen Cserép Dániel
 11      II|             tudják, hogy meddig fognak még haladhatni. A fensőbb körökben
 12      II|          sohasem bírta nekik elfeledni még most is a régi megbántásokat,
 13      II|       hemorrhoid eloszlik, mint a köd; még a szegényebb is félmérföldes
 14      II|                s legyenek kénytetve őt még ott is vagy kerülni, vagy
 15      II|              mindent meg lehet nyerni, még a természetet is. Száz meg
 16      II|        pompával telepíteni meg, aminél még Semiramis függőkertjei sem
 17      II|                magok is, annyira, hogy még a feketevérű momusz-ivadék
 18      II|                elfelejti, hogy olvasói még nincsenek bemutatva a díszes
 19      II|               delnő, ki korának dacára még mindig tökéletes szépség,
 20      II|                női szépség iránt, mert még csak a divattal sem kívánt
 21      II|        ilyenkor arra?~ ~A másik lyánka még alig több, mint gyermek,
 22      II|                 egész becses személye, még hanga is gyermeki, csakhogy
 23      II|          önérzetnek a teátrálistákhoz? Még megérem, hogy hazafisági
 24      II|           megijesztésére van mondva, s még magasabban kezdett beszélni.~ ~–
 25      II|            akkor emelé fel ismét fejét még egyszer oly magasra, midőn
 26      II|               mérgesen. – Én életemben még nem voltam, nem is leszek
 27      II|               merne jönni, hogy hiszen még most csak délutáni öt óra
 28      II|              őket elfogadni. Mindenki, még aki nem mutatta is, érdekkel
 29      II|             illik, körszakálla, melyet még azon időben nemigen viseltek,
 30      II|                gyermeteg naivságot, és még nem nyerték meg az ifjúkor
 31      II|           barátunk tökéletes gavallér. Még ugyan nem több tizenhárom
 32      II|               Zoltán elpirult, midőn a még soha nem látott lyánka előtt
 33      II|             kinek számára megtartogatá még kisgyermek korában legízletesebb
 34      II|              Tudta, hogy az messze van még, a boldogság; odáig sokat
 35      II|          tetszik e rózsa, ugyebár? Van még rajta több is.~ ~Zoltán
 36      II|         gomblyukába fűzte a virágot, s még egyszer oly rosszkedvű lesz,
 37      II|                is vannak, ott az ember még csak kedvére nem is pezsgőzhet.~ ~
 38      II|              kinek komoly, eszes arcát még évek előtt annyira megszerette,
 39      II|         örömnyilatkozata volt az, mely még nem azt válogatja, hogy
 40      II|          kacagnak ők magok is; de hogy még most is emlékeznek reájok,
 41      II|         táncoknak, körnek, csárdásnak, még akkor híre sem volt, keringő
 42      II|              elég keresett volna ugyan még, hogy a mulatságban részt
 43      II|              között különbséget; akkor még egy nagy, mozdíthatlan tömeg
 44      II|          elvesztek, úgy elenyésztek.~ ~Még – harminchétben milyen szép
 45      II|                szét, ha nem hallotta-e még meg valaki.~ ~– Méltóztatik
 46      II|                 hogy e derék táncnemek még a párizsi közhelyekről is
 47      II|                készül eltávozni, hanem még a ispán is, ki intézkedéseit
 48      II|               sugdosni, szörnyűködni: „Még a főispán is elmegy a színházba!”
 49      II|           amire gondolni egy óra előtt még nevetség és botrány volt,
 50      II|              úr, kinek kocsiját Kovács még az úton kapta, maga sürgetett
 51      II|             legnagyobb bosszúság, hogy még csak marasztani sem lehetett
 52      II|               nem mutatta diadalát, de még többel kellett bírnia Kőcserepynek,
 53      II|         hagyják itt nőm védelme alatt; még csak most kezdtek mulatni.
 54      II|              előtt.~ ~Csak egy zavarta még; az a rózsabimbó, melyet
 55     III|             kitől ezeket a fiskális úr még ifjú korában perköltség
 56     III|            arra mutat, hogy az íródiák még a hasznosban is szereti
 57     III|             Bogozyra vitetődik vissza; még azt is ráfogták, hogy ő
 58     III|    processzusok titkaiban fürkésszen s még ha ittas is, zárt kapu az
 59     III|              jobbra-balra mindenkinek, még a zárt almáriomoknak is.
 60     III|           sárcipőkkel, mely utóbbiakat még az előszobában lerakott,
 61     III|       meglátszanának fogain. Éspedig ő még folyvást szereti a vidám
 62     III|                ösztön maradt meg rá.~ ~Még egyszer meghajtja magát
 63     III|              Mindjárt egyszeribe. Csak még három percig kell a vízben
 64     III|          nagyságos úrnak, kinek, mikor még Párizsban lakott, még a
 65     III|            mikor még Párizsban lakott, még a látogatójegyét átvenni
 66     III|          belevágni; hát ki tud énnekem még tanácsot adni?~ ~– Kérem,
 67     III|               az ügyfelek prókátorait; még maga az alpörös személy,
 68     III|            előveszik az ítélőszékeken, még a jurátusokat is kiküldik
 69     III|              így áll. Kedves nagyságod még jó fiatal korában méltóztatott
 70     III|           olyasmit szalasszon el, amit még nem tud.~ ~– Miután saját
 71     III|             hogy hetvenéves férfiaknak még fiaik születtek, de azok
 72     III|          Szentirmay úr, kinek emellett még felszámíthatlan gazdagsági
 73     III|         kitételért – a pör bevégeztéig még a költségeket is maga kénytelen
 74     III|              És ez szép per fog lenni. Még csak ezután lesz az. Amilyen
 75     III|               kedves nagyságos úr; azt még nem mondtam, hogy elveszítjük
 76     III|            Jánost érdeklő ponton kívül még egy másik is volt, amit
 77     III|          Csupán egy szalmaszálunk volt még, amihez ragaszkodnunk lehete:
 78     III|               ez elmúlt tizenkét év és még néhány lefolyandó év eredménytelensége
 79     III|              Azután visszaült székére, még egyszer elmondva:~ ~– Ön
 80     III|               ő eszére volt dölyfös, s még az is bántotta, ha valaki
 81     III|               dolog érdemére tartozik. Még az is valószínű, hogy az
 82     III|               reményli ön, hogy perünk még odáig elhúzódik.~ ~– Elébb
 83     III|            szolgálni. Az ifjú Kárpáthy még egy betűt sem ismer e perből.~ ~–
 84     III|     tökéletesen komoly arcot öltött, s még a pipát is letéve, egész
 85     III|             birtok kedves nagyságodnak még nem sajátja, és nagyon kétséges,
 86     III|         megjuhászodott, mihelyt valaki még magasabb hangon beszélt,
 87     III|             Édes, kedves nagyságos úr, még egyet mondok, de legyen
 88     III|             szívében, amikről minekünk még csak sejtelmünk sem volt,
 89      IV|                Hajh, évek előtt, midőn még százezrek ura volt, ily
 90      IV|                ízléséről, fényűzéséről még a lapok is beszéltek, kinek
 91      IV|             szolgálták.~ ~A kaszinóban még nagyobb volt a lelkesülés,
 92      IV|                előlem! Hát haragszik-e még rám?~ ~– Én? Semmi okom
 93      IV|        lehetetlen kijönni, kifárasztja még az enyimhez hasonlatos bárányi
 94      IV|           fejétől tettem az ajánlatot. Még nagy kérdés, ha vajon rááll-e
 95      IV|               úri házhoz, kivált este. Még azt hinnék, hogy tolakodom.
 96      IV|                pillanat szorultságában még ő sürgeté azt, amit néhány
 97      IV|                    A fiskális úr pedig még azon este levelet írt nagyságos
 98      IV|       tanácsoshoz, hanem reggel jókor, még az ülés előtt elküldé neki
 99      IV|              kifizetésében Abellinónak még majd annyi sem maradna,
100       V|               lépdelt a világban, hogy még az árnyékát is kikerülte
101       V|        megismerkedett Kőcserepy úrral. Még akkor Kőcserepy úr tizenhat
102       V|             érzelmeit Eveline előtt.~ ~Még egy más talizmánja is van
103       V|            tanácsát kérdi meg, gyakran még bonyolódottabb ügyeket is
104       V|                hibát követ el, amelyet még ő maga sem ismer, talán
105       V|            hibát, talál megróni valót. Még az éjszaka sem rejt el előle
106       V|               hatottak azon keresztül. Még ha beteg volt is, eltitkolá,
107       V|          pitvarnoktól,1 hogy őnagysága még nem érkezett haza, a méltóságos
108       V|              előteremben végiglépdelt, még hallá az ábrándmű hangjait,
109       V|      megháborítottam.~ ~– Óh, kérem, ő még gyermek, neki nem szabad
110       V|                azok a megigéző szemek, még nem láttam gyermeket annyira
111       V|            sírvers.~ ~Női kedélyeknek, még ha filozófok is, természetök
112       V|           segít küzdeni és fölemel. Ön még elég fiatal.~ ~Maszlaczky
113       V|       egészsége; mintha a nagy uraknál még az egészség is szolga volna;
114       V|                 Mint remélhettem volna még azt, hogy ön, ki előtt még
115       V|             még azt, hogy ön, ki előtt még egy oly ragyogó pálya áll,
116       V|             ősz hajszálaim biz énnekem még nincsenek, harmincon túl
117       V|                éves. Láthatja ön, hogy még nem férjhezmenetelre való.~ ~–
118       V|     mosolygással monda:~ ~– Tegyük fel még határozottabban. Legyen
119       V|             hiszen Zoltánnali tervéről még a tanácsos mit sem tudhat,
120       V|             hallgatni, mint a sír.~ ~– Még egyet, kedves jó Maszlaczkym.
121       V|               megrázva azokat hevesen, még egyszer keblére veté magát
122       V|          tiszta voltáról meggyőzni, ha még olyan homályos is az.~ ~–
123       V|             fogod, hogy én, ezt tudva, még jobban fogom becsülni e
124      VI|               gát, minőt most is látni még az Alföldön eleget, egy
125      VI|              építési különösség titkát még ez ideig nem sikerült felfedezni.
126      VI|         egy-egy hosszú épület nyúlt el még odább, az gazdasági tanya
127      VI|          kapujával az azon menőre, hát még ha e zöld redőnyök közől
128      VI|            mostohább időkre, korunkban még mint újítási példát ritkaságképpen
129      VI|            falu, város, mennyi elférne még üres telkeken, hol bojtorján
130      VI|              egyik dombja alatt, midőn még csak hároméves volt. A jávorpár
131     VII|             boldogabbnak, és áldhassák még a csecsemő gyermekek is,
132     VII|         nemcsak a maga örömével, hanem még a máséval is.~ ~Négy gyermeke
133     VII|      legkisebbik, alig harmadfél éves, még verset is mondott neki;
134     VII|        pillangókat virágról virágra.~ ~Még egy becses ajándékot kapott
135     VII|            Hisz Rudolf Szentirmán volt még tegnap, midőn az egész család
136     VII|             mulatság úgy, mint máskor. Még a gyermekek is levertek
137     VII|      visszatértek, gondolva, hogy mire még egyszer erre jőnek, akkorra
138     VII|          szomorú az elválás.~ ~Katinka még az elébbi említésétől az
139     VII|                A háznál mindenki aludt még a felvert cselédségen kívül,
140    VIII|          gyűjte össze lelkében, miknek még a csípős reggeli szellő
141    VIII|            másikba járt egyes-egyedül, még az öreg kulcsárt is visszaküldé,
142    VIII|               az ajtókat kinyitogatta; még most is ég a gyertya a szobájában,
143    VIII|              sem feküdt, leveleket ír; még tán észre sem vette, hogy
144    VIII|              mellett csak egy hiányzik még, mi azokat tökélyre fejlessze,
145    VIII|            pusztán könyvekből nem lett még senki bölcs. Tavaly kéthónapi
146    VIII|        gyámnoka.~ ~Zoltán egész arcán, még összeszorított öklein is
147    VIII|              várta egy ideig, ha fog-e még hozzá valamit szólani, azután
148    VIII|                e szokatlan hidegségre? Még az a gondolat fel sem támadt
149    VIII|           tekintete sem fogja kísérni! Még most csak első baljóslat
150    VIII|             néhány percig ott mélázott még az ajtó előtt, midőn egyszerre
151    VIII|               könnyek gyermeki zománca még szelídebbé tett, s kezeit
152    VIII|                a gyermek elbámulva, ki még csak megközelítő eszmét
153    VIII|                boldogságot!…)~ ~Rudolf még egyszer megölelé az ifjút,
154    VIII|                Páltól:~ ~– Emlékezik-e még kegyelmed, hogy itt ezen
155    VIII|               vagy hátrább nem tettek; még a zongora is nyitva hagyatott,
156    VIII|          sugártalan setétséget, melyet még növelt a falak sötét kockás
157    VIII|               hallhatóvá tenni bennök. Még egy szót sem szóltak egymáshoz.~ ~
158    VIII|                A bársonyszőnyegek, mik még használva sem voltak, színeiket
159    VIII|                nehéz a büntetése. Íme, még a síron túl is megüldözi,
160    VIII|            Senki sem olvasta azt soha, még én sem; szentség az előttem.”~ ~
161    VIII|              nehéz terhem volt ez, hát még az élet után! Én boldogtalan
162    VIII|       elfeledtetni boldogtalanságomat. Még ifjú gyermek koromban szerettem
163    VIII|                óh…” mintha várta volna még, mintha biztatta volna: „
164    VIII|           gondoltál felőlem”!~ ~Zoltán még mindig azon helyzetben volt,
165    VIII|           azokat, akik itt maradnak.~ ~Még egyszer körültekintének
166      IX|            teheti, bármi legyen is az. Még neki kellett vigasztalni
167      IX|            piros arcairól, pedig annak még megvolt az a boldog gondolatja,
168      IX|                örökre elválik tőlük, s még csak levelét sem fogják
169      IX|                Majd ha egyedül lész!~ ~Még most sokan látják, cselédek,
170      IX|              fogá síró kicsinyeit, kik még most is kendőt lobogtattak
171      IX|             hogy ez a gyermek nem volt még ilyen halavány soha…~ ~ ~ ~
172      IX|          leányokra nézve vannak azután még veszedelmesebb bukások a
173      IX|               és sokkal fiatalabb volt még, mintsem ily házias gondokkal
174      IX|               kellemetlen mulatság, de még sokkal szorongatóbb helyzet
175      IX|               jurátust s annak a révén még sok jelenlevő és nem lévő
176      IX|                sok bolondot, de ilyent még hallani sem hallottam, nemhogy
177      IX|         paripázó szélúrfit, mint maga. Még megüt a guta. Ha olyan flegmatikus
178       X|              mindazt élvezni akarja!~ ~Még ezelőtt egy századdal Pest
179       X|              élni.~ ~Talán nem voltunk még eléggé buzgók, talán nem
180       X|               zöldült a fű, s dél felé még tavaszhó elején házmagasan
181       X|               jövő-menőket kolduláshoz még nem szokott fagyos arcaikkal.~ ~
182       X|              el is szokott menni; most még egyre nőtt, egyre fenyegetett.
183       X|                ha bekövetkezik, amiről még kevesen beszélnek, amit
184       X|               volt az.~ ~Az ismerős és még sok eddigelé általunk nem
185       X|                a szegény köznépet, sőt még igen célszerű és megnyugtató,
186       X|           annyira, mint a víztől. Soha még életében hajón nem ült.
187       X|           végett. Orcájának egyik fele még be levén kenve fehér szappanlével,
188       X|               nagyon segíti kitüntetni még az is, hogy szemöldei vagy
189       X|          tetszik kérdezni?~ ~– Tudna-e még többet is kibérleni egypár
190       X|              az ár a föld színénél. És még magasabb is lesz. Én igen
191       X|               dolog után! Mert a munka még az éjjel elkezdődik.~ ~A
192       X|           vékony földhányás választ el még a várostól.~ ~Velök együtt
193       X|              család féltett ivadékáról még csak annyit sem tudnak a
194       X|          Emánuel barátunkkal és azután még ki tudná, hányra és ki tudná,
195       X|          méltóságod hasonló helyzetben még a rajta levő kabátját is
196       X|           önmaga is reszketni látszott még azon rémlátványok jelenései
197       X|            zajosabban és sűrűbben jött még, mint azelőtt, s a Duna
198       X|                nemigen lehetett látni; még egy csónak volt a partnál,
199       X|             nagyon alterál – bizonyítá még azután szenvelgő fájdalomérzéssel,
200       X|             veszély találékonnyá tesz: még egykori jó gyámatyámtól
201       X|          üldözője, bár az üldözés okát még nem ismeré; tudta, hogy
202       X|            hogy ezren meg ezren úsznak még most is a koldusbotra jutva
203       X|           sírnának?~ ~A tánc most újul még csak fel igen jókedvvel.
204       X|           táncolni a lengyelt, mint ő. Még a kártyateremből is előjönnek
205       X|    visszatérnie a septemvir úr lakába, még a kapuban is hallotta, hogy
206       X|                gondolat, mert ott most még hideg van; de Matild át
207       X|             szólt a báró –, ilyesminek még hírét sem hallottam. Szökőkút
208       X|      eltávozásáról ott benn nem tudtak még semmit. Neki különben is
209       X|                helyen nem jöhet a víz, még ha harminc láb magasra hágna
210       X|                  Egy alacsony lebujban még most is danolnak és kurjongatnak.
211       X|               távoli gördülést hallani még. Lassankint az is elhangzik.
212       X|        kocsisnak kétségbeesetten.~ ~Az még egyszer lovai közé csapkodott,
213       X|          melyben az érdemes úr lakott, még a többinél is alább feküdvén,
214       X|             azt szerezte ezáltal, hogy még lassabban haladt a munka;
215       X|               szerződésben, hogy az úr még extra is használja a csónakokat.
216       X|       szemtelenségen, hogy rajta kívül még mástól is fogadnak el rendelkezést. –
217       X|              családjával együtt kiment még tegnapelőtt falura, nem
218       X|             Hány óra már?~ ~– Tizenegy még mikor elmúlt!~ ~– Úgy engem
219       X|                ügyelt rá. Tarnóczay úr még azután is jó sokáig eldörmögött:~ ~–
220       X|          malőrben voltam, engem uccse. Még sáphoz sem jutottam.~ ~Hagyjuk
221       X|        tartozott a ritkaságok közé ott még éjfélek után is vidám társaságokat
222       X|               számítóbbak pedig várnak még, hadd legyen a veszély még
223       X|             még, hadd legyen a veszély még nagyobb, hadd legyen a segély
224       X|          nagyobb, hadd legyen a segély még drágább.~ ~De, íme, egy
225       X|           partnál, akkor ama gazdag úr még egyszer annyi összeget ígért
226       X|              Halljátok ezt? Öt pengőt; még talán azt is csak krajcárt,
227       X|                 megveregette.~ ~– Csak még egy percig ne hagyd el magadat,
228       X|     leopoldvárosi templomig vergődtek, még a legfelső lépcső állt ki
229       X|              inte nekik: „Ti várhattok még, ti nem vagytok nagy veszélyben,
230       X|               hangzott abban.~ ~Zoltán még most sem felelt volna; valami
231       X|          mennyire az gyűlölni is, hogy még a vízbe fúlók közől is ki
232       X|                azért, akit nem szeret, még csak kisujját sem képes
233       X|          tovarepül, ha a láng elaludt. Még a képek rámái is fehérek,
234       X|             ahol minden olyan fehér.~ ~Még maga a szenvedő lyánka is,
235       X|                képzeletét.~ ~– Mondjak még mesét? – kérdé egy másikra
236       X|                valami komoly édesanya. Még csak nem is sírt.~ ~– Ne
237       X|              úgysem igaz egy szó is; ő még sokáig fog élni, olyan derék
238       X|              Mi lelt, mit hallgatsz?~ ~Még Vilma nem hallott semmit,
239       X|              csattanást nem hallotta ő még soha. És ismét egy lövés,
240       X|                 s a rémkiáltások közől még eddig rémséges zűrhangot
241       X|           helyet a kiszorított légnek; még egy-egy nagy hörgés hallatszott,
242       X|                lépcsőzet omlott össze. Még sokáig hallatszott utána,
243       X|               meg tudnának halni – kik még nem is éltek; de ha magok
244       X|            közül hulláikat előkeresik, még akkor is egymást átölelve
245       X|             látható, ahogy építve van, még csak aláfelé kell neki végighasadni,
246       X|               fehér függönyök takarták még el az érkező alakját.~ ~–
247       X|              az érkező alakját.~ ~– Ne még! – susogta Vilma alig hallható
248       X|               álló derék szabadítóknak még sok dolguk fog ma lenni.~ ~
249       X|              nem bírt megmozdulni. Tán még valami nehezebb ült szívén,
250       X|             kettőnkre nézve.~ ~Az ifjú még erősebben szorítá őt magához,
251       X|         készíteni, ismét hátravonul, s még csak nemes bátorsága jutalmát
252       X|            takarta el ez emlékeket, de még most is fényesek, most is
253       X|           imádkozzatok addig, tinektek még vannak perceitek élni, ezekre
254       X|              senki sem fér rá több, és még annyian vannak.~ ~– Gyermekeket
255       X|                 rájok költve el, amije még vagyonából megmaradt.~ ~
256       X|                 imádkozva, térdepelve. Még jobb itt a kunyhók alatt.
257       X|           ennyi emberrel, ha az áradat még nehány lábnyira emelkedik?
258       X|               fölött. A kereskedő háza még órák múlva is fennállt;
259       X|          megragadó jelenet között volt még egy lélekemelő tünemény:
260       X|               legfelsőbb emeletben van még egy családapa beteg nejével
261       X|                csak a két oldalfal áll még, a tetőzet gerendáitól összetartva.
262       X|          Emánuel barátunk, Abellino és még egypár jeles gavallér, kik
263       X|              kacagjanak rajta. Már azt még a zseniális bárónak is meg
264       X|        travellers asztalán sem fordult még elő, aminthogy e jelenetet
265       X|           kezdett jönni, hogy utoljára még egy barcarola énekléséhez
266       X|               szép hölgyfélével, ebből még ezerféle regényes helyzet,
267       X|             megenyhül minden fájdalom, még az is, ami a lélekben rág,
268       X|                is, ami a lélekben rág, még a veszteség fájdalma, még
269       X|              még a veszteség fájdalma, még a kétségbeesés is, kinek
270      XI|           összerepedezve a napok előtt még oly pompás házak, mik állva
271      XI|                ott maradt.~ ~Most sírt még csak, aki nem sírt eddig.~ ~
272      XI|                honfi, mit képzeletében még szebbnek tudott alkotni
273      XI|                esdve idegen megyékben. Még az élő nép is elvándorol
274      XI|            kérni, s ajkaik szokatlanok még a keserű „isten fizesse
275      XI|              Nem! Ha halva lett volna, még a sírban sem leendett szabad
276      XI|                volt, támadjon helyette még kedvesebb, és az ékes, ifjú
277      XI|               az ékes, ifjú város lett még szebb és gazdagabb, mint
278      XI|            csodás feltámadása nem volt még földi halottnak soha, minő
279     XII|                elutazásában; a rejtély még aggodalmasabbá lett volna,
280     XII|              kedvenc, a szeretett ifjú még csak fel sem keresi őket.
281     XII|           kellett kerülni. Családjának még azt sem volt szabad tudni,
282     XII|                A pesti gyásznapok után még egy levelet kapott Kovácstól
283     XII|          tudósított semmiről, mikor te még most is olyan jól emlékezel
284     XII|               mindenütt ott vannak.”~ ~Még egy postscriptumot kezdett
285     XII|             sűrűn tele volt írva, hogy még a széleire is jutott írás
286     XII|              megfordulna a sírjában; ő még szintaxist sem végzett,
287     XII|               amit doktornak neveznek, még a lódoktort is.~ ~A gyerek
288     XII|       tizennégy esztendős, az ilyennek még labdázni kellene; engemet
289     XII|               oda közétek, tudom, hogy még híresebbek lennének. Ezek
290     XII|               Zoltán eszét a helyéből. Még egy színművet is írt, amire
291     XII|       zsugoriskodás? Kivált külföldön; még azt gondolják majd róla,
292     XII|             bosszúságomra, mert valami még lesz belőle; Németországban
293     XII|            Párizsban fülig a poézisbe, még hátra van Angliában a kátrány
294     XII|                komédiások járnak arra, még el is játszathatod a kárpátfalvi
295     XII|           eddig történtek a fiúval, az még mind tréfa volt. Eddig csak
296     XII|            öltöztetne valamennyiünket, még az ökreink szarvait is másformára
297     XII|               jövő ivadékok számára, s még a mennyországba sem egyedül
298     XII|               fájjon a szíve utána, és még akkor is megálljon hátranézni,
299     XII|             válaszfal, ott álland, mit még most csak rajzban látni,
300    XIII|      sikátorban levő szűk emeletes ház még szűkebb lépcsőjén az ismeretes
301    XIII|         keresse, melyben Maszlaczky úr még a lépcsőkön kiabál. Egészen
302    XIII|               három hetet kitöltöttem, még három hét van hátra. És
303    XIII|             farsangon már táncolhatok. Még meg is házasodom. Bizonyosan
304    XIII|             mondja, hogy el fogok élni még húsz esztendeig is. Ugyebár,
305    XIII|                tükörből látott napjait még néhánnyal megtoldhassa.~ ~–
306    XIII|             hogy annyit ütött.~ ~– Hát még a szemeim! Nem is lehet
307    XIII|            gondolá Maszlaczky úr.)~ ~– Még a hajam is mind újra kinő.
308    XIII|                    Már az más. Azonban még inkább kell örülnöm azon,
309    XIII|           kellemetlenségtől megmentse. Még ő maga tréfát csinálna belőle,
310    XIII|              esetekért senki sem lőtte még magát főbe. Szentirmay majd
311    XIII|            mintha nemcsak nézni, hanem még hallgatni is szokott volna.~ ~
312    XIII|         érkezett, s ekkor kitűnt, hogy még a nyelve is oly éktelenül
313    XIII|              csendesüljenek le, amivel még jobban összeveszíté őket.~ ~–
314    XIII|        tizenkét éves pert.~ ~– Amelyik még másik tizenkét évig el fog
315    XIII|              részeg? A részeg embernek még a szénásszekér is kitér.~ ~–
316    XIII|        fiskális nem állhatta meg, hogy még egyszer oda ne mondja, búcsúszóképpen –
317    XIII|                vajon convenant dolog-e még azon a helyen fashionable
318     XIV|             házbért meggazdálkodja, és még azután egynémely elhangzott
319     XIV|           udvarhosszant labdázó diákok még beüthetnék labdával, s ha
320     XIV|               csak fogadásból járnának még a világon, hogy melyikök
321     XIV|            tájékára sem szoktak menni; még több vonzerővel bírt az
322     XIV|      érdekesebb férfiarcot. Fiatalsága még csaknem leányi széppé teszi,
323     XIV|             páholyokra.~ ~Most döbbent még csak meg igazán.~ ~Éppen
324     XIV|         lyánkát bizony én sem ismerem. Még sohasem láttam. Egészen
325     XIV|    asszonyságot vezette karján.~ ~Most még vidámabban mosolygott a
326     XIV|            mióta utoljára látta! Akkor még játszi gyermek volt, most
327     XIV|              kicsike, amióta nem látá, még szebb, mint képzeletében
328     XIV|              elmúlt azóta. Emlékezik-e még a hajadon azokra a boldog
329     XIV|             engedné. Vajon emlékezik-e még a leányka, miket mondtak
330     XIV|         amilyen véghetetlen ideig kell még élni, amíg mindketten felnőnek,
331     XIV|             Zoltánt megismerheték, kit még azelőtt nem láttak. Reményüket
332     XIV|      sopánkodék az agg nők egyike, kit még kisasszonynak neveztek;
333     XIV|            beszédét, s mennyi édes van még azokon túl! Ha valami tündér
334     XIV|             elváltak tőle.~ ~Zoltánnak még vissza kellett menni a színházhoz,
335     XIV|      elfeledett mindent, ami elmúlt.~ ~Még álmában is mindenütt őt
336     XIV|               fejére gázolni annak, ha még akkora volna is.~ ~Hol kezdje?
337     XIV|           Egyetlen gondolatja sem volt még rá. Annyit tudott, hogy
338     XIV|                 A gőzös reggel indult, még azzal elmehetett. Hová?
339     XIV|           addig támadt egy gondolatja; még akkor csak tétova, kifejezetlen
340     XIV|             cenzúrázott ügyvéd, akinek még semmi gyakorlata sincsen:
341     XIV|           hitével fog azon csüggeni.~ ~Még mielőtt Zoltán megérkezett
342     XIV|          megérkezni ifjú védencét, kit még külföldön hagyott el. Zoltán
343     XIV|     tartózkodott ügyvédje szállásán, s még semmi készületet sem mutatott,
344     XIV|            minden ifjú lélek előtt! Ön még gyermek, oly ártatlan, mint
345     XIV|       befolyása az ilyen ügyekre.~ ~De még aznap sietett Maszlaczky
346     XIV|       megismeré az öreg Bogozyt, kivel még az árvíz idején kötött ismeretséget,
347     XIV|               gazdag városban.~ ~– Hát még mindig a régi állapotban
348     XIV|         Mondtam, hogy körmölgetek.~ ~– Még mindig Maszlaczky úrnál?~ ~–
349     XIV|           Fogja ezt előre, ha meglesz, még tízennyit adok.~ ~Bogozy
350     XIV|              nála mind a tízet, mert ő még ma mind elkölti, amúgy meg
351     XIV|          elkölteni?” Szegény legénytől még azt is megkérdezték, hogy
352     XIV|          látszott meg, hogy pénze van, még a könyökén támadt szakadást
353     XIV|             megengedni magamnak? Piha! Még csak tréfának is! Én a múltkor
354     XIV|               mit ennem. Ő pedig ismer még a nagy árvízből, hát adott
355     XIV|                után csapva az ajtót, s még onnan belülről is sokáig
356     XIV|               A szólított engedi magát még egypárszor hívatni, s csak
357     XIV|               be.~ ~– Hát haragszunk-e még? – kérdi familiáris nyájassággal
358     XIV|               azt is Budán vette, hogy még csak a papiros se hasonlítson
359     XIV|              nem sejtő ifjúnak, akinek még csak sejtelme sincs azon
360     XIV|        leglelkiismeretesebb ember, aki még csak nem is gyanítja, hogy
361     XIV|              ön előtt az én szavam, és még egy másiké, ki önt még jobban
362     XIV|              és még egy másiké, ki önt még jobban szereti, ne nyúljon
363     XIV|               ahol vannak, énértem, és még egy másik kedvéért, aki
364     XIV|            szívességet; ha parancsolja még a nagyságos úr, leírok akármilyen
365     XIV|              bankócédulában – szabódék még egy ideig Bogozy, de miután
366     XIV|             nehéz álom, fogja nyomni a még nehezebb tudás, melyből
367     XIV|           szemed előtt, minő alakokról még sejtelmed sem volt, miknek
368     XIV|           jóakaró barátja szavai „Most még fiatal gyermek vagy, ha
369     XIV|             mutatta, hogy akkor Zoltán még csak egyéves volt, midőn
370     XIV|                volt szabad születni.~ ~Még nem értette a talányt. Valóban,
371     XIV|          Zoltán tizenhat éves volt, és még előtte rejtély volt ez a
372     XIV|          kellett néznie, hányan jönnek még elő abból a felnyitott sírból;
373     XIV|               feljár látogatni, aminőt még említeni sem hallott azelőtt,
374     XIV|              csak az egyik fél vádjai. Még hátravan a másik védelme.
375     XIV|           hatalmas, arkangyali alak él még közőlük, az meg fog felelni
376     XIV|          mintha mondaná nekik: „Ha van még ismeretlen rémetek, adjátok
377     XIV|             elő, hadd lássam”!~ ~Pedig még volt. Következének a védiratok.~ ~
378     XIV|      szomorúnak látta mind a kettőt.~ ~Még nem tudta, hogy mit fog
379     XIV|             borongott már szívében, de még nem tudott magának alakot
380     XIV|             Zoltán –, s azután, mintha még valamit gondolna, odafordult
381     XIV|             körül. Mennyi élet elférne még itt olyan emberektől, kiknek
382     XIV|            szép és milyen nagy lehetne még!~ ~Mennyi munka, mennyi
383     XIV|             mennyi honszeretet kellene még ahhoz!~ ~És Zoltán szemeiből
384      XV|                     XV. Egy férfiszó~ ~Még akkor is jókor reggel volt,
385      XV|                váratott magára, Zoltán még mindig gondolataiban elmélyedve
386      XV|             hogy hova tegyem.~ ~Kovács még mindig nem mutatta, hogy
387      XV|       gazdagságot hagyott rám, s nekem még sokáig kell várnom, amíg
388      XV|            viszonza Kovács szárazon –, még hét esztendeig!~ ~– Az sok,
389      XV|            vehetek azokban részt, mert még éveim hiányzanak, pedig
390      XV|              tartoztam annak, ki értem még keserűbb könnyeket hullatott,
391      XV|          könnyeket hullatott, s akinek még sok mással tartozom, amit
392      XV|              sok mással tartozom, amit még mind le fogok neki fizetni.~ ~–
393      XV|                elismerendik.~ ~– Akkor még kevésbé lesz arra szükség,
394      XV|              dolga. Elég fiatal vagyok még pályát kezdhetni magamnak;
395      XV|         gyanította volna? Nem látta ön még Kőcserepy tanácsost mosolyogni?~ ~–
396      XV|               iránti jogait.~ ~– Midőn még a per meg sem volt nyerve.~ ~–
397      XV|             sem volt nyerve.~ ~– Midőn még meg sem volt kezdve. Óh,
398      XV|             volna ketté a csomót? S ez még rosszabb lenne reá nézve,
399      XV|              arccal tekinte rá, mintha még többet akarna megtudni.~ ~–
400     XVI|            téve, annyival inkább, hogy még maga a gondnok, Tarnaváry
401     XVI|           csodálkozott azt látva, hogy még nem lőtték egymást keresztül.
402     XVI|             életműszere újjáalakuljon, még kétheti kúra, azután egy
403     XVI|                a fiatal feleségét, aki még utána férjhez akart menni,
404     XVI|             menni, vagy tán arra, hogy még hasonló remény benne is
405     XVI|           Meglehet, hogy ez alkalommal még a szokottnál is kevesebb
406     XVI|                adatnék az úrnak! Ilyet még nem hallottam. Hozzám ne
407     XVI|               Maszlaczky úr érzé, hogy még így sohasem volt megakadva
408     XVI|           gyanakodó képpel mondva:~ ~– Még nem láttam őt a kapun kimenni.~ ~–
409     XVI|              botját itt feledte, ezért még egyszer visszajött. Bot
410    XVII|                a föld népének valahogy még megmaradt zsírját, hogy
411    XVII|              le, amiknek mennyiségéről még fogalma sem volt.~ ~Ez a
412    XVII|             tőle, hogy hány esztendős. Még e megaláztatás is várt reá,
413    XVII|              megaláztatás is várt reá, még erre is készen kellett lennie.~ ~
414    XVII|           pótolja a másik. Ez összegek még mindig elégségesek fognak
415    XVII|            ébredt fel e szavakra. Neki még néhány százezer forintja
416    XVII|                ő valamit elvitt onnan. Még azt a hintót és azokat a
417    XVII|               úrfi kezéről egy idegen, még nem is ismert gazda kezére
418    XVII|           kerülni, bár e változás okát még csak sejtelemmel sem bírták
419    XVII|            hajtogatná fel azokat, hogy még egyszer végigfusson az izzó
420    XVII|            belül. Az egész percsomónak még csak hamva sem maradt ott;
421    XVII|              iratokat hamuvá égni.~ ~– Még szebben hangzanék ez nagyságod
422    XVII|             Tudom, jó barátom. De most még korán volna az. Eddig ők
423    XVII|              változtat a jellemen.~ ~– Még egy izenetünk van – szólt,
424    XVII|                az ellenkezőt.~ ~Másnap még hajnal előtt elhagyták Zoltán
425    XVII|        távoztak el a kastélyból, mikor még mindenki aludt. Cselédjeitől
426    XVII|           mindenki aludt. Cselédjeitől még este elbúcsúzott Zoltán;
427    XVII|          titokban tevé, rálestek, hogy még egyszer láthassák, hogy
428   XVIII|        apáikhoz, csak egy vén ordas él még belőlük, annak sincs már
429   XVIII|            valami ősi tisztviselőjétől még kitelik, hogy őt, az új
430   XVIII|              átveheti a kulcsokat.~ ~– Még nem – szólt a fiskális úr,
431   XVIII|           szomorúbb volt a szokottnál, még a bajusza sem volt kipederve.~ ~–
432   XVIII|           magában, hogy majd leszek én még kertész is, szakács is,
433   XVIII|             Varga uram vállára –, most még csak egy van hátra: vezessen
434   XVIII|             után, ő maga hátul maradt, még Tamást is előrebocsátotta.~ ~
435   XVIII|          szólni bírt.~ ~– Parancsol ön még velem valamit? – kérdé az
436   XVIII|       alázatosan kérdezni, parancsol-e még velem valamit?~ ~– Csak
437   XVIII|             nem egzisztálnak sehol, de még csak tűz sincs rakva, és
438   XVIII|               csak tűz sincs rakva, és még csak egy árva ember sincs,
439   XVIII|                tesz semmit. Gazfickók! Még énvelem dacolnak. Egy sem
440   XVIII|             egész környék beszélhessen még esztendők múlva is felőle –
441   XVIII|               múlva is felőle – s íme, még csak tűz sincs a konyhában,
442   XVIII|                 délre jár az idő, és ő még nem tudja, hogy mit fog
443   XVIII|             Eveline-t; csak arra kérte még Varga uramat, hogy húzzák
444   XVIII|             Minden volt ugyan elég, de még többnek kellett volna lenni.
445   XVIII|               profánus zaja, ha vannak még tündérei a földnek és égnek,
446   XVIII|          leányka arca sokkal ragyogóbb még, Vilmáé sokkal halványabb.~ ~
447   XVIII|                beszélgetnek egymással, még a falevél sem hallja meg,
448   XVIII|                messze”?~ ~– S nem jött még vissza?~ ~– De igen.~ ~–
449   XVIII|        tanácsos úr, rossz diadal lehet még ez!~ ~Azt mondják, hogy
450   XVIII|                volt minden hajszála.~ ~Még aludt mindenki a háznál,
451   XVIII|         megnyugodott a tanácsosné, sőt még ki is adta neki a drága
452   XVIII|               s egyenkint elbúcsúzva s még egyszer elhálálkodva szertartásosan,
453   XVIII|              válasz után epedett, vagy még valami végeznivalója volt
454   XVIII|             csak az udvaron befogva, ő még ott maradt. Pedig már Vilma
455   XVIII|               e hideg magaviseletének. Még mindig az inasokért haragszik,
456   XVIII|               tanácsos csendes vérrel; még csak a két kezét is hátratette.~ ~–
457   XVIII|            mert tudom, hogy az teneked még jobban fáj, hogy az téged
458   XVIII|               közé húzva a fejét, hogy még egy arasszal kisebbnek látszott,
459   XVIII|                ön, mert ha találkozunk még valahol a világban, az csak
460   XVIII|                kastély udvarából, hogy még vissza sem tekintett; csak
461   XVIII|              sem engedett a kocsisnak, még mindig nem levén megnyugodva
462   XVIII|               sajnos félreértésnek. De még Tiszafüreden sem érezé magát
463   XVIII|           legapróbb pénzzel a világon. Még örülhetett, hogy a bőrét
464   XVIII|              fizesse ki.~ ~Ezt megírta még Poroszlóról Kőcserepynek
465   XVIII|        egyezett meg nagybátyjával, sőt még a per maga is elenyészett,
466   XVIII|               éjfél régen elmúlt, és ő még mindig ébren van, és dolgozik.~ ~
467   XVIII|            tőlünk megszöknöd.~ ~Zoltán még mindig nem bírt felelni.~ ~
468   XVIII|                megyét, várost, gyakran még családokat is, hogy miért
469   XVIII|             hazafi jelleme felől; ő és még egy másik ember, meg egy
470   XVIII|          szavára, s kiket Tarnaváry úr még csak lenézni is restell.
471   XVIII|                a tragédiánál, hogy itt még csupán az emberi szenvedélyek
472   XVIII|                  A zöld asztal tetején még nem táncolnak sáros csizmában
473   XVIII|               asztal mellett.~ ~Neveli még a botrányt az a körülmény
474   XVIII|        személyes barátai voltak. Ezzel még nem elégelte be, hanem egyúttal
475   XVIII|               Ilyen hangon nem beszélt még a tens rendekhez senki fia.
476   XVIII|             rendekhez senki fia. Hozzá még az ismeretlen kiejtésében
477   XVIII|               díja! És egyúttal tessék még másodszor is kivenni belőle
478   XVIII|             cselekedett. Az ismeretlen még mindig állt, s amint a buzogányos
479   XVIII|      aggodalmas arckifejezéssel –, aki még eddig akárkivel kiment párbajra,
480   XVIII|             ellenfél halva maradt; hát még amikről nem is beszélnek.
481   XVIII|             hogy megcsípi, s ez a pont még a becsület pontjánál is
482   XVIII|            Kőcserepy pártja.~ ~Azonban még három hetök volt e veszteséget
483   XVIII|                melyért rendes idejében még egyszer annyit kaphatott
484   XVIII|         celebritások, kik, bár annyira még nem vitték, hogy a zöld
485   XVIII|              actuarius esküdt minősége még inkább betöltené óhajtásai
486   XVIII|              óhajtásai netovábbját. Ez még biztosabb kilátásba helyeztetik
487   XVIII|                Fráter Bogozy ezenfelül még teljesen equipíroztatott;
488   XVIII|      hiányzottak a válogatott dikciók, még inkább gondoskodva volt
489   XVIII|              ismerni, amire egyébiránt még erősebb különböztető jel
490   XVIII|              Kőcserepy embereibe pedig még hat órakor sem lehetett
491   XVIII|          magokat a nagy buzgóságban, s még utoljára csak azzal bírták
492   XVIII|               nem dívik a fáklyászene. Még felgyújtanák a várost.~ ~
493   XVIII|         Kőcserepynél korán reggel volt még nyolc órakor, midőn a kortesvezérek
494   XVIII|       kiabáltak; a hivatalos állványon még akkor senki sem volt jelen
495   XVIII|                s ha kifogyott belőlök, még ő biztatja rá: „Nem tud
496   XVIII|             hogy a kokánfalvi nemesség még nem érkezett meg, miután
497   XVIII|              zúgó rendektől, hogy csak még egy pillanatig kénytelen
498   XVIII|             lesz, ha a méltóságos urak még sokáig késnek. A nemesség
499   XVIII|      származhatik abból, ha méltóságod még sokáig késlekedik. Az egybegyűlt
500   XVIII|        nyomulni.~ ~Az ellenfél azáltal még vérszemet kapott, s a távozóknak
501   XVIII|             hogy a szavuknak álljanak, még az országútra is ki! Ők
502   XVIII|      előteremből, csak az ajtóban állt még meg valami korifeus, s rekedt
503   XVIII|             hallgassanak el, ami által még rettenetesebbé teszi a veszedelmes
504   XVIII|               megkérdezve, hogy akar-e még valaki kimenni. A felszólításnak
505   XVIII|                 Csak Emánuel ficánkolt még ott egymagában. Bízott nagyon
506   XVIII|             néznek. Egyedül ő mentheti még meg a Kőcserepy-ügyet. Kirántá
507   XVIII|                olyan tanácsos,~ Akitől még soha nem kérdtek tanácsot!~ ~
508   XVIII|       visszavonhatlanul. Mit lehet itt még tenni?~ ~– A kokánfalviak
509   XVIII|                Kőcserepy eléje futott, még az ajtóban elfogta.~ ~–
510   XVIII|               s kokánfalvi nemesembert még a pap se leckézzen meg a
511   XVIII|              vallásuk gyakorlása miatt még II. András király alatt
512   XVIII|                sem pedig uraskodni oda még be nem jött senki apja fia,
513   XVIII|               fia, akit ki nem vertek; még csak szolgabíró sem járt
514   XVIII|               bezárkóztak szobáikba, a még hátra volt kokánfalvi atyafiság
515   XVIII|             Szentirmay szakajts róla.~ Még pirosabb a mi vérünk,~ Azért
516     XIX|          végighordva –, hogysem azokat még ügyfeleimnek is meg engedném
517     XIX|             megérdemelni.~ ~Szentirmay még a választás éjjelén sietett
518     XIX|                kezet szorítottak vele, még ők is elpártoltak tőle.~ ~
519     XIX|                elpártoltak tőle.~ ~Hát még ha arra gondolt volna, aki
520      XX|            olvasónéim közől igen sokan még nevelőintézeteikben voltak
521      XX| nevelőintézeteikben voltak akkor, vagy még dajkáik meséit hallgatták,
522      XX|        esztendős, hanem én magam is.~ ~Még akkor milyen fiatalok voltunk!…~ ~
523      XX|   elváltoztatták neveiket Vályogosyra. Még azok is megtagadták.~ ~S
524      XX|              vigasztalást. De ott érzi még legjobban elhagyatottságát.
525      XX|              vissza. Nem beteg már, de még rosszabbul van, mintha beteg
526      XX|         hírlapokat az egész országban. Még az inasok is őróla beszélnek.
527      XX|                pedig éneket készítnek, még az arató leányok is azt
528      XX|             büntetlen meggyalázta.~ ~S még ezután sokáig suttogtak
529      XX|            sietésben, a lovaglás miatt még egészen el volt fulladva.
530      XX|              érzi rá: az estharangszó. Még egy keveset kell csak sietnie,
531      XX|                kell csak sietnie, csak még odáig tartson ereje; az
532      XX|                nagy kárt tett valahol, még a smaragdos ékszert is elhajította
533      XX|              alkonyat is leszállt, s ő még mindig nem jött elő. Kiáltozni
534     XXI|            helyt is állni.”~ ~Ilyen és még ilyenebb beszédeket lehetett
535     XXI|      felszólító ifjú hevesen kérkedett még azután társai előtt, hogy
536     XXI|            beleegyezett, hogy anyjával még azon éjszakán elhagyja Pozsonyt,
537     XXI|             hivatása, szilárd jelleme? Még azt sem kérdik: tud-e magyarul?
538     XXI|               beszélt, mit nem beszélt még aztán Dabroni, azt hallani
539     XXI|               Dabroni szállására.~ ~Az még akkor nem volt otthon.~ ~
540     XXI|               szobája ajtaján.~ ~– Tán még egy harmadik is jő?~ ~Miklós
541     XXI|            csak azt bánom nagyon, hogy még eddig ki nem vertelek innen.
542     XXI|              soká. Hat és nyolc között még két óra idő van, hétkor
543     XXI|            Rudolf az utcán találkozott még Zoltánnal.~ ~Amint egymást
544     XXI|               két férfi kénytelen volt még jobban nevetni.~ ~– Ezek
545     XXI|                nélkül megölni? De abba még én is beleszólnék. Nem láttál-e
546     XXI|              beleszólnék. Nem láttál-e még soha lőni, vívni? Hát félek
547     XXI|               életben.~ ~Ez életben!~ ~Még Szenczyékhez is fel kellett
548     XXI|              fel kellett mennie velök, még ott is végig kellett hallgatnia,
549     XXI|                éjfél után minden órát. Még a nyolcat is meg fogja hallani.~ ~
550     XXI|      veszélyesen meg vagyok sebesülve, még fél óráig öntudatomnál vagyok,
551     XXI|               lelkedet, ha volna annak még gyanúja a halottak iránt.~ ~
552     XXI|              őt boldogítani fogod.~ ~A még erősebben szorító kéz azt
553     XXI|             megjelenik a kitűzött órán még egy áldozatra. Azért követelte
554     XXI|                 csak mosolyogni tudott még reájok.~ ~Flóra nem hiheté,
555     XXI|                 hogy Rudolf meghaljon; még tegnap oly kedves, oly vidám,
556     XXI|                már közel, sietni kell; még egyszer megcsókolja Rudolf
557     XXI|                megölése után; gondolá, még ráér két óráig maradni;
558     XXI|          elfoglalt segédeket. – Énreám még egy harmadik is vár.~ ~–
559     XXI|                 Azt meglátod.~ ~– Akar még méltóságod valamit látni? –
560     XXI|        megdöbbenés nem látszott arcán. Még inkább ragyogtak szemei,
561     XXI|        visszafelé tenni. Ellenfelét ez még merészebbé teszi. Ő is egy
562     XXI|              méltóságod, én követem!~ ~Még gúnyolódni is ráér gyakorlottsági
563    XXII|            ahol én lakom”.~ ~Kőcserepy még azon órában átszállíttatá
564    XXII|             volt szabad észrevenni. És még más valamit sem volt szabad
565    XXII|                Óh, milyen jólesett! Ez még reményt ad. Ez többet fog
566    XXII|             azt? Szegény kis leánykám, még arra sem lehettem ott, hogy
567    XXII|            fejére, a halotti koszorút; még meg sem csókolhattam utoljára.
568    XXII|            orvosok. Csak hárman tudták még, és azok is mind meghaltak.
569    XXII|         jószágait, utoljára elvettétek még életét is. Leölték őt hidegvérrel,
570    XXII|              mindent? Házát, birtokát, még a jó napvilágot is? Mármost
571    XXII|       helyeselte szándékát. Ha valami, még ez segíthet a beteg állapotján.~ ~
572    XXII|                Az volt a különös, hogy még ma éppen nem tudakozódott
573    XXII|       eltávoztak a szobából –, ez a nő még meg talál tébolyodni!~ ~–
574   XXIII|               mutatkozni. Szentirmáról még semmi válasz sem jött.~ ~
575   XXIII|        Ártatlan, boldog gyermek, kinek még fogalma sincs a rosszról,
576   XXIII|                ismét visszatérnek.~ ~– Még nem bántották őt – suttog
577   XXIII|            hallja.~ ~A beteg miket fog még beszélni!~ ~Reszkető kézzel
578   XXIII| fölvilágosításban, amit Eveline azután még érthetőbbé kívánt előtte
579   XXIII|     kárpitokkal van elzárva a viharnak még csak hangjától is, s hallgassa
580   XXIII|               tanácsos úgy várta volna még, hogy szóljon valamit hozzá,
581   XXIII|             jártak a folyosókon végig. Még a zivatar is érteni látszott
582   XXIII|             innen. Elég gazdag maradok még akkor is. Csak leányom maradjon
583   XXIII|             annak gyermekét, aki neked még többet vétett, mint énnekem?”~ ~–
584   XXIII|              oka volt annak remegni…~ ~Még a szőnyegajtón keresztül
585   XXIII|              aludjál!~ ~– Majd később, még most nem – rebegé ez, szétzilált
586   XXIII|              az élet!…~ ~Valami nyomta még szívét… Idáig rejtegette
587   XXIII|      rejtegette azt… Hová vigye tovább még?…~ ~Szemei Zoltánt keresték,
588   XXIII|                    Köszönöm, köszönöm. Még egyet kérek öntől. Ugye,
589   XXIII|          gyógyulni, és sokáig fog élni még boldogan.~ ~És amidőn ezt
590    XXIV|            itthon halálával.~ ~A halál még nem oly szomorú, mint amilyen
591    XXIV|         legjobban szeretett.~ ~A halál még szép, nyugalmas, vigasztaló –
592    XXIV|                csak egy üres hintó áll még útra készen a kijárás előtt.~ ~
593    XXIV|              melyben semmi nyoma sincs még az ő ottlétének.~ ~Ki ismerne
594    XXIV|                ne áruljon el.~ ~Azután még egyszer összeolvasták az
595    XXIV|        tanácsosnak, úgy látszott, volt még valami mondanivalója, s
596    XXIV|                másnak, csupán nekem és még egy embernek. Hogy ki az,
597    XXIV|                kocsijában ült.~ ~Onnan még egyszer üdvözölte őket;
598    XXIV|             ráccsal volt körülkerítve. Még most csak egy egyszerű fehér
599    XXIV|          pompás fehér márvány síremlék még nem készülhetett el; ott
600    XXIV|                 Lám, megmondták ezt ők még akkor, midőn elvált tőlök!~ ~
601    XXIV|            napjaikat látták közeledni; még most is ott hevert helységök
602    XXIV|             megígért örökváltság díja, még csak kamatra sem adák, mert
603    XXIV|               mindenét helyén találja; még azt a szeretetet is, amit
604    XXIV|            hogy e végrendeletet Rudolf még halálos sebe előtt írá,
605    XXIV|               jutalmuk van, hogy nekik még fájdalmaikban is van valami
606    XXIV|           szakát.~ ~Fényesebb pompával még senki sem ülte meg menyegzőjét,
607     XXV|              akit mindenfelől ütnek.~ ~Még Bogozyt is előkereste; fényes
608     XXV|          elutasítja, akkor megpróbálja még elébb Kőcserepy úrhoz folyamodni
609     XXV|             egy kötélre valót, amit az még inkább beivott, mint hogy
610     XXV|                 Olyan kedve lett volna még valakin megbosszulni magát,
611     XXV|            tetszék neki, mintha akadna még egy emberre, akit megrémíthet.~ ~
612     XXV|             parókája fodrozásához. Itt még szerencsét lehet kísérteni.~ ~
613     XXV|               fővel és piros pofával ő még nem látott embert, akit
614     XXV|             hogy csak menjen utána, ki még ez ideig sálját sem merte
615     XXV|           méltóságos úr, méltóztatik-e még emlékezni azon kellemetes
616     XXV|         magában gondolván: „Az kellene még csak, hogy te is meghalj,
617     XXV|  keresztül-kasul mossa egész belsőmet, még a bőröm is elváltozik, mint
618     XXV|               Abellino kíváncsian, aki még csak távolról sem remélte
619     XXV|         engedte Kárpáthy Zoltánnak; az még kevésbé, mert neki semmi
620     XXV|             szavát se hallják, mert ha még egyszer valahol valami úton-módon
621    XXVI|             múlt ködéből talán kitűnik még két félig elmosódott alak,
622    XXVI|           Wesselényi Miklósnak, kiknek még csak a nagy szellemek szokott
623  Vegszo|         regényhősöm első bemutatásánál még alig több mint gyermek,
624  Vegszo|          mindenkinek, sokkal ragyogóbb még és sokkal tisztább, mint
625  Vegszo|           örömriadást gerjesszen, s én még nem láttam temetést, ahol
626  Vegszo|           társalkodónét, s hátra levén még az inas és szobaleány: azok