Rész

 1      II|    anya elmosolyodék e hízelgő szóra, tanácsos úr is kezeit dörzsölé
 2      II|     ötletét.~ ~– Sőt igen.~ ~E szóra a tanácsos úr közbefurakodott,
 3       V| Maszlaczky úr kiegyenesedett e szóra, mintha valami nagy dolgot
 4     VII|   híják?~ ~A hajdú a hivatalos szóra kivette a pipát a szájából,
 5    VIII|      helyet!~ ~A szegény fiú e szóra csaknem sírva fakadt.~ ~–
 6      IX|      Kovács rögtön felugrott e szóra, s örvendve fogadá Zoltánt,
 7       X|     Maszlaczky úr volt, erre a szóra levágta volna a borotvával
 8       X|         Az őrnagy rám nézett e szóra, azután vállamra ütött: – „
 9       X|   engem!~ ~A tanácsos leveti e szóra felöltönyét, melyet már
10       X|   Hanem a révészek megálltak e szóra.~ ~– Csitt csak! – szólt
11       X|       társukat, ki a legutóbbi szóra nyugodtan felelte:~ ~– De
12       X|    Gyere ide hozzám, Liza!~ ~E szóra az angyalos ernyő mögül
13       X|       gyermek elfakadt sírva e szóra, s hevesen átölelé kis úrnőjét,
14     XII|            Itt álljunk meg egy szóra. Erről a micsodáról már
15     XIV|     Hozzám fér! – felelt meg e szóra Zoltán, s bontani kezdé
16     XIV|       neheztelve tekinte fel e szóra.~ ~– Ugyan már ki fütyülte
17     XIV|      mulatságos flegmával.~ ~E szóra Maszlaczky úr felüté az
18   XVIII|     velem vívni!~ ~Tarnaváry e szóra felugrott székéről.~ ~–
19   XVIII|        meg!~ ~– Uram – szólt e szóra egészen dühbe hozva Dabroni –,
20   XVIII|    jelenlevők határoznak!)~ ~E szóra lehetetlen Tarnavárynak
21   XVIII|  érdemes vezére jöjjön fel egy szóra a terembe! – hangzott alá
22   XVIII|   önökre bocsássák.~ ~Bogozy e szóra felcsatolta eggyel magasabbra
23   XVIII| mutatott a fekete táblán kiírt szóra: „Vox!”~ ~– Mi szükség itt
24     XXI|         ha elvesznék?~ ~Erre a szóra ismét újra kellett kezdeni
25    XXII|    sürgetőst írsz?~ ~Eveline e szóra letevé tollát, s könyökét
26   XXIII|   beteg szemei úgy ragyognak e szóra. „Valaki! – gondolja magában. –
27   XXIII|  Vilmát látogatni jött el.~ ~E szóra felkelt a tanácsosné, s
28   XXIII|        tanácsos felsóhajtott e szóra.~ ~– Ő nagyon beteg.~ ~–