Rész

 1       V|             viselte-e magát, ahogy az orvos megparancsolá.~ ~ ~ ~Maszlaczky
 2    XIII|              erre jogom volt, mert az orvos korlátlan uralkodója az
 3    XIII|               mondja, én diplomatikus orvos vagyok, ön pedig egy simplex
 4    XIII|              más – engedékenykedék az orvos, s megvetően elfordult ellenfelétől.~ ~
 5    XIII|               vesztegettem – monda az orvos, kezeit hátul összetéve,
 6    XIII|                   Melyet meghallva az orvos, utánarohant, s az ajtón
 7     XVI|               karöltve tért vissza az orvos úrral a fekvő szerencsétlenhez,
 8     XVI|                egy józanul gondolkozó orvos viszont könnyen elképzelheti,
 9     XVI|                  szólalt meg ekkor az orvos. – Méltóságod éppen most
10     XVI|              némává ijedt, s a jámbor orvos ijedtében akkorát kezdett
11     XVI|            Tessék! – akará mondani az orvos is, ki ismét Maszlaczky
12     XVI|           fedezetnek.~ ~A békeszerető orvos, meglátván az ablakból,
13     XXI|           Rudolfon kívül más, mint az orvos.~ ~A véres öltönyök oda
14     XXI|        megjelennek a cselédek, jön az orvos is. A két hölgyet el kell
15     XXI|                  Itt van az – szól az orvos –, a mellén bement, és kijött
16     XXI|       senkinek nyugta a háznál; egyik orvos a másikat váltja fel. Senki
17     XXI|         gyanít. Beszélnek-e valaha az orvos előtt arról, hogy a lélek
18     XXI|              kérdi tőle Eveline. – Az orvos megtiltotta, hogy fölkelj.
19     XXI|           letörölgetni a vért, míg az orvos azt a roppant mély sebet
20    XXII|             mit akar most tenni.~ ~Az orvos tökéletesen helyeselte szándékát.
21    XXII|              szándékát létesíteni. Az orvos elbámult rajta.~ ~Az apa
22    XXII|   tudakozódott felőle.~ ~Kőcserepy az orvos kíséretében ment nejét felkeresni.
23    XXII|             mélyedve írt tovább.~ ~Az orvos és a férj felkelhetett tőle,
24    XXII|           suttogá a férj, megfogva az orvos kezét, midőn lassan eltávoztak
25    XXII|              Talán már nem – mondá az orvos.~ ~
26   XXIII|         kérelmét, és nem jön el?~ ~Az orvos ismét új gyógyszert rendelt;
27   XXIII| kétségbeesetten szorítva meg a távozó orvos kezét.~ ~– Én csak a természet
28   XXIII|              szembe jött Zoltánnal az orvos, s tudatá vele, hogy a kórállapot