Rész

 1       I|        reá. Egyéb sincs, hát ez minek? Apáink ellehettek, mi is
 2       I|         nem értették. Kinek az? Minek az? Mi haszon lesz abból?~ ~
 3      II|     tartaná valószínűnek. Akkor minek is jött volna ide, minek
 4      II|        minek is jött volna ide, minek fogadta volna el a meghívást?
 5     III|      megtisztelő a cím, s akkor minek oda a „kedves”, vagy bizalmas,
 6     III|          vagy bizalmas, s akkor minek oda az „uram”.~ ~Akinek
 7     III|         kedves nagyságos úrnak? Minek köszönjem ezt a szerencsét?
 8      IV|        azt jól kedves – igenis; minek magyaráztatja most újra?
 9       V| rejtőzik, méltsás asszonyom; de minek beszéljek én saját csekélységem
10    VIII|   szárazon a vén cselédnek.~ ~– Minek az, méltóságos uram? Nem
11    VIII|    vékony falat keresztültörni. Minek azt tudatni más emberekkel?
12      IX|        itt a kérdés, hanem hogy minek írta ezt a szamár verset
13       X|            Az van öt. Éppen öt. Minek tetszik kérdezni?~ ~– Tudna-e
14       X|     kibérleni egypár napra?~ ~– Minek, kérem alássan? Minek? Kéjcsónakázásra
15       X|           Minek, kérem alássan? Minek? Kéjcsónakázásra rossz idő
16       X|       Uraim, dámáim, vigadjunk! Minek hagyták abba azt a táncot?~ ~
17       X|      akiknek semmi bajok sincs, minek sírnának?~ ~A tánc most
18       X|              Az sem, senki sem. Minek is szeretnének? Mi oka volna
19     XII|      kölyök – mi az eb ingének, minek nem, el nem képzelhetem –
20     XII|  emelkedés! (Nem is tudom, hogy minek lakunk mi itt, s mért nem
21     XIV|       elgondolkozom rajta, hogy minek fárasztják magokat annyira
22     XVI| egyezkedést kíván ajánlani.~ ~– Minek fárasztja vele magát? Engemet
23     XXI|    sírva, félig haragosan, hogy minek nevet, mikor ők már három
24     XXI|     intett neki, hogy maradjon. Minek volna pazarlani az időt?~ ~
25    XXII|         bolonddá akarnak tenni; minek az? Tán azt nem tudom, hogy
26    XXII|   elmondja, amik történtek.~ ~– Minek titkolnak el énelőlem mindent?
27    XXII|         az volt írva a levélbe. Minek titkolják azt előttem? Mindenki
28     XXV|         Azoknak pedig úgy kell, minek mennek hozzá. Egykettő megszökik