Rész

 1      II|       maradjon el.~ ~Kőcserepy nem látott Szentirmayék megérkeztében
 2      II|     elpirult, midőn a még soha nem látott lyánka előtt meghajtotta
 3      II|         mulatni. Kárpáthy úr úgyis látott annál szebbet is, jobbat
 4      IV|     mosolygást bizonyára senki sem látott, aki valaha abban a helyzetben
 5       V|         engesztelhetlen ítélőbírót látott volna maga előtt, midőn
 6       V|         fölébredt. Akit maga előtt látott, az nem volt többé a szerető
 7       V|           azért Vilma olyankor sem látott benne mást, mint azt a szigorú
 8    VIII| szerelemről, nem is ismert, nem is látott talán. Később eltűnt előlem,
 9      IX|            mennykő teringettét! Ki látott valaha ilyen bolondot? A
10       X|        ennél sokkal különb áradást látott Szentpétervárott, midőn
11    XIII|  megismerhetetlen, alaktalan vázat látott ott a nem éppen fényűzéssel
12    XIII|            az árnyékvilág tükörből látott napjait még néhánnyal megtoldhassa.~ ~–
13     XIV|       küszködésén.~ ~Pedig ő sokat látott és gondolt azalatt.~ ~Amint
14     XIV|          fejébe érzé tolulni, alig látott, alig bírt szólani, alig
15     XIV|        pincebolt, melyet senki sem látott soha nyitva; az ember milyen
16     XIV|   visszagondolni, kit bár élve nem látott soha, de kivel álmában sokat
17      XV|          egy meglett, koros férfit látott volna abba a tükörbe tekintve,
18      XV|           védencét, mert a lelkébe látott annak, s elgondolá, minő
19     XVI|  egyéniséget, mint Zoltán, örömest látott mindenki önállóvá téve,
20   XVIII|     emberek szoktak érezni először látott alakok iránt, akiknek a
21   XVIII|       fiatalabb ember, s ahol rést látott a méhes osztályai között,
22   XVIII|        bárány Tarnaváryt, hogy sem látott, sem hallott többé; az erőszakosan
23      XX|          megmagyarázni abból, amit látott, amit hallott. Rögtön sietve
24      XX|            jött volna. Semerre sem látott már világosságot, mindenfelé
25    XXII|          magát az égő szemei előtt látott alakok közé, kik alig két-három
26   XXIII|      egymást, s akit oly régen nem látott. Tán, ha őt meglátja, örülni
27   XXIII|           a nem ismert, a soha nem látott alakokig, kikről csak képzelete
28     XXV|            piros pofával ő még nem látott embert, akit ismerjen.~ ~