Rész

 1      II|         vele szemközt az elsőben a jurátus, ámbár csak ők ketten ültek
 2      II|          meg nem engedheté, hogy a jurátus főnöke mellett foglaljon
 3      II|          Amint a hintó megállt – a jurátus kipattant az üléséből, s
 4      II|                Nem hajdú ez, hanem jurátus – igazítá ki egy vén urasági
 5      II|        urasági huszár.~ ~– Mi az a jurátus? – kérdezősködék egy hórihorgas
 6      II|           egy kicsinyt.~ ~A jámbor jurátus csak hallgatott, és pirult.
 7      II|            szeretném már, ha én is jurátus lennék; ugyebár, ön királyi
 8      II|           pokol fenekében jár?~ ~A jurátus hallva főnöke szavát, sietett
 9     III| megvetemedett székek egyikén a vén jurátus, Bogozy, és másolja az eléje
10     III|            napra kisebbek lesznek. Jurátus korunkban éppen kétekkorák
11     VII|           tekintetes királyi tábla jurátus notáriusa vagyok, s exmisszióból
12     VII|            adja az úr, ha százszor jurátus is.~ ~– De gondolja meg
13      IX|            körül írt vagy tizenkét jurátus, e percben mind úgy lehúzta
14      IX|          hogy ijedtében valamennyi jurátus mind „s”-et írt a félrecsúszott
15       X|       senkinek, hogy hol járt!~ ~A jurátus eltávozott, s utána egy
16       X|         nem remegsz-e”?~ ~A fiatal jurátus arca sápadtabb volt az övéknél.
17       X|           gondolá magában a fiatal jurátus… – De jót húznék a hátára!” –
18       X|             Megállj! – ordíta rá a jurátus, kardját felé tartva hegyével.~ ~–
19       X|            egy szögletben ül a vén jurátus is, fráter Bogozy, ki gordon
20       X|             kiálta sebten a fiatal jurátus a révészekre.~ ~– Hát aztán
21       X|      rablók meg vannak szorítva; a jurátus, a nyomdász és a mészáros
22       X|     cselekedjék akkor. A furfangos jurátus – mert mi is lehetett volna
23       X|    szőrruhás szerzetes vagy kardos jurátus jött-ment a körülzárt szigetkén,
24     XII|        tudósítások tartva voltak a jurátus által, sokat is írt, sűrű
25     XII|       eddig levelezett Kovács nevű jurátus nem érkeznék e levelezés
26     XIV|      Hogyhogy?~ ~– Hát addig, amíg jurátus voltam, csak akadt exmissióm,
27     XIV| fabarackkal tisztelve meg egy apró jurátus fejelágyát, akire gyanúja
28   XVIII|     számára.~ ~A lovaggá ütött vén jurátus (bocsánat! fiatal ügyvéd)