Rész

 1       I|     bírhatják meg a tetőt.~ ~És íme, mégis felépültek a falak,
 2       I|  művészet templomának kapui, és íme, minden téreiben megtelt
 3      II|        szokott figyelmes lenni, íme, most is egy nyári jött
 4     III|        hetvenesztendős volt. És íme, amitől félni lehetett,
 5     III|   tyúkprókátornak…~ ~– Éspedig, íme, ön is elveszti a pörömet! –
 6       V|        szemeit megtörölgetve. – Íme, nekem ötszázezer pengőt
 7     VII|      reggel utánok fog jönni. S íme már este van. Talán valami
 8     VII| gyámatyja családjához fűzte, és íme, most egy szem elmaradt.
 9     VII|         szeretője voltál, mert, íme, annak fiát úgy szereted,
10    VIII|         oda tevé le imakönyvét; íme, most is ott hever az, félig
11    VIII|     hogy ily nehéz a büntetése. Íme, még a síron túl is megüldözi,
12       X|     házat nyolcezer lakóval, és íme, egy század múlva, több
13       X| gondolnunk kellett volna: hogy, íme, eljöjjön Isten látogatásunkra,
14       X|       segély még drágább.~ ~De, íme, egy mégis ott látszik lappangani
15       X|      hogy te elmondhasd nekik: „Íme, ti el akartok engem veszteni,
16       X|       aki hallja; hallja az Úr! Íme, fáklyafény közeleg a sötétben
17       X|  gugaszakadtából a baritonnal – íme, egyszerre fényes tünemény
18      XI|       középpontja, a nép szíve, íme, nincs többé; nincs, nincs,
19      XI|     csapást úgy, miként ő?~ ~És íme! A rémséges hírre, melytől
20     XIV|    elaludt.~ ~És amint elaludt, íme, újra látta a kárpátfalvi
21     XIV|       ismét újrakezdetett. – És íme, ott, mindjárt az első lapon
22   XVIII|   esztendők múlva is felőle – s íme, még csak tűz sincs a konyhában,
23   XVIII|        elrabolt Charivarit.~ ~– Íme, tekintetes karok és rendek,
24   XVIII|   nagyon rossz!” Azok a görbék, íme, most is kézben vannak,
25   XVIII|        a jelenlevők határoznak; íme, tessék a jelenlevők határozatát
26     XXI|        hahota támadt belőle.~ ~„Íme, ilyenek a ti bajnokaitok!
27   XXIII|     olykor lelke előtt… És most íme, ismét itt van e kastély
28    XXIV|     Isten nem késik soká.~ ~És, íme, úgy is következett az;