Rész

 1      II|          fád mulatságba.~ ~Ez bók akart lenni a társaságnak, de
 2      II|           által ő némi elégtételt akart nyújtani az ifjú ismerősnek,
 3     III|          gazdag nagybátyja mégsem akart meghalni, mi kedves nagyságodra
 4     III|        Abellino indulatosan közbe akart vágni.~ ~– Csak ne szakítson
 5      IV|         estefelé a kaszinóba. Nem akart ugyan oda menni, de lábai
 6      IV|      tenni, s eleinte hallani sem akart az ajánlatról; később azonban
 7    VIII|         lett, mint a fal. Valamit akart szólani, de minden gondolat,
 8    VIII|          legény volt már, nemigen akart neki szót fogadni a megbolygatott
 9    VIII|         Rudolf egy függönyt félre akart vonni, kezében szétmállott
10      IX|    elszöktem az apámtól, mert meg akart verni, s hat hétig voltam
11       X|         ellenére is mindig vissza akart fordulni; most tehát ereszté,
12       X|       siessen vele menni. A leány akart volna, de nem bírt megmozdulni.
13     XII|     kimondhatatlan nevet, s azzal akart megvesztegetni, hogy hozzátette
14    XIII|          megtisztelő címeket; nem akart belőle egyet is hazavinni:~ ~–
15    XIII|      miért jött Maszlaczky, s mit akart neki mondani Zoltán felől.~ ~
16     XIV|         azon megölő iratokat, fel akart ugrani onnan és elfutni
17     XIV|       elfutni messze, messze! Fel akart ébredni ebből az irtózatos
18     XIV|       sejtelmet, amit szívéből el akart űzni; megírva világos, érthető
19     XVI|  feleségét, aki még utána férjhez akart menni, vagy tán arra, hogy
20   XVIII| ijeszgetett jól, egyszerre rendet akart hozni ez elkényeztetett
21   XVIII|        Egypár sujtásos vitéz szót akart fogadni, amivel azt nyerte,
22      XX|        véghetetlen erdő. Kiáltnia akart, de a félelem visszafojtotta
23     XXI|      természet nagyon is gazdagon akart nála kiállítani mindent;
24    XXII|    vonagló gyönge testét, mert ki akart szökni ágyából, s odavetni
25    XXII|     nemsokára.~ ~Kőcserepy sietni akart azon eszmével, melyet magában
26   XXIII|           a hosszú éjszakának nem akart vége lenni. Zűrzavar, zajos
27    XXIV|     kellett annak megtörténni. Ki akart volna lármás vigalmat ülni,
28     XXV|       praecor!”~ ~Midőn senki sem akart többé Maszlaczky úrra ismerni,