Rész

 1     III|    attól meg bírt volna vedleni valaha; minden évben megkísérté
 2     III|       replikákat, anélkül, hogy valaha más, fiatalabb által felváltatott
 3     III|   mondott föltétel nélkül fog-e valaha azzá válni; másodszor, nagyon
 4     III|     Hallotta-e kedves nagyságod valaha hírét a reformereknek?~ ~–
 5      IV| bizonyára senki sem látott, aki valaha abban a helyzetben volt,
 6       V|         régi barátságunk volt-e valaha egy keserű óra által megszakítva?~ ~–
 7       V|        gyermekek egyike, akiket valaha láttam. A világ sokat tart
 8      IX|  mennykő teringettét! Ki látott valaha ilyen bolondot? A Bedlamba
 9       X|    nézni ilyenkor.~ ~– Ez a fiú valaha kicsapongó világfia lesz! –
10      XI|     munkában. Lesz-e isten, aki valaha a szétbomlott remekmű darabjait
11     XII|       lehetséges volna is, hogy valaha ilyen monstrum elkészüljön,
12     XII|     nekem törjék el a lábam, ha valaha reá lépek, hogy ott engemet
13     XIV|       nála minden fogadás, amit valaha Szentirmaynak tett, leánya
14     XIV|     engedje, hogy ön e kérdésre valaha választ kapjon! Én mondom
15     XIV|  hitemre, becsületemre, hogy ha valaha fog ön akadni emberre, aki
16     XIV|        azt szokott írásától. Ha valaha napfényre találna jőni,
17      XV|         gondoskodott róla, hogy valaha szeme közé ne vághassák,
18      XV|     velem ezt cselekedték, hogy valaha találkozzunk egymással!
19     XVI|   világért sem teszem. Tettem-e valaha? Kivéve, amit kötelességem
20   XVIII|     egymáson mindazoknak, kiket valaha megrontottak! Óh, azt gyönyörűség
21   XVIII|   embert, de kardja aligha volt valaha kihúzva kezében, s lőni
22   XVIII|      tudja minden hadvezér, aki valaha csatatéren volt; vagy ha
23   XVIII|  ellenség száma kevés. Ki merne valaha egy hadvezérnek ellenkezőt
24     XXI|      himlőt gyanít. Beszélnek-e valaha az orvos előtt arról, hogy
25   XXIII|       számot kér azoktól, kiket valaha szeretett. Mit keresed,
26    XXIV|   haldokló gyermekének. Merne-e valaha reá gondolni, ha ez ígéretet
27    XXVI|         idegen kézre abból, ami valaha Vilmáé volt, azon leányé,