Rész

 1      II|      pénze, nem ígérhetett rajta túl. Rajta hagyták a jó atyafiak,
 2      II|         minden fantázia határain túl magas inggallérokról, hanem
 3      II|       jelent, mint másokra, de ő túl boldognak érzi magát általa.~ ~–
 4      II|        eddig nem létezett elemek túl fognak rajtok nőni, s ha
 5     III|       szélvánkossal. Az asztalon túl hosszú bőrpamlag, de melyhez
 6     III|   meghalt, János úr már akkor is túl volt az ötven éven, s oly
 7     III|      mesékkel hisz traktálhatni. Túl vagyunk már azon! – kiálta
 8       V|   főrangú úr vette el. Férje már túl volt azon a koron, mely
 9       V|         még nincsenek, harmincon túl vagyok; ez csak úgy szólásforma
10      VI|          sem használt.~ ~A hídon túl érve, kezdett meglátszani
11    VIII|      büntetése. Íme, még a síron túl is megüldözi, aki benne
12    VIII|  születését csak egy órával élve túl.)~ ~… A meghalás, az elmúlás
13       X|       igazságon vagy innen, vagy túl kell felelni.~ ~– Hány?~ ~–
14       X|         csónakunk orrán a kötél, túl a parton száz meg száz ember
15       X|     senki sem tudott a konyhákon túl semmit.~ ~Pedig az borzasztó
16       X|          Hanem amint a templomon túl kanyarodtak, ott egy magas
17       X| mindenkit. A csónak, a tutaj már túl van terhelve, senki sem
18     XII|   aláírásban meglelhetni a magát túl nem becsülő szerénységét,
19    XIII|  mellette a pofakövérség, melyen túl nőni nem szabad, de alá
20     XIV|       mennyi édes van még azokon túl! Ha valami tündér azt kérdezné
21     XVI|  csalatkozott, azért is én éltem túl őt, s én házasodtam meg
22     XVI|         hordozta az arcán. Kissé túl a rendén is barna volt,
23   XVIII|    tekintett; csak a vadaskerten túl mert hátrapillantani, ha
24   XVIII|          a várost.~ ~Ilyenformán túl volt hat órán az idő, midőn
25   XVIII|        mindaz, ami az első kapun túl történt, tudomásukon kívül
26    XXIV|          Amint az utolsó házakon túl az országút a fenyvesek