Rész

 1      II| fiatalembert, a nagyságos úr minden órában eszünkbe hozza, hogy semmik
 2      IV|     szállásán senki sem volt már ez órában. A vén huszár otthon lehetett
 3       X|          áttörő zaj érkezett meg ez órában, s néhány perc alatt két
 4       X|         ezer ajakról.~ ~E veszélyes órában Maszlaczky úr különös bátorságot
 5       X|       őrködjenek.~ ~Az éjfél előtti órában éppen Kovácson volt az őrállás
 6       X|        asszony mindenét elveszti ez órában, talán annyit, mint amennyit
 7       X|           tudtok alkudni e rettentő órában! – szólt elszörnyedve a
 8       X|         ifjú nemzedék szemefénye ez órában, a derék ifjú sarjadék,
 9       X|              Pedig e férfi talán ez órában minden vagyonát elveszti.
10     XIV|         tündér azt kérdezné tőle ez órában, hogy mit adjon neki az
11     XVI|    miszerint nem bánná, ha ebben az órában műutazáson volnának. Rosszabbat
12     XVI|           Tudja ön, mit vesztett ez órában? Egy tiszta, ártatlan lélek
13     XVI|             előtt, és hogy éppen ez órában senki, egy lélek sincs,
14   XVIII|             előttem tudva volt azon órában. Nőm régóta sejté azt, amit
15   XVIII|           úgy szeretett; s ebben az órában nem volt boldogabb ember
16   XVIII|            csak éppen a múlhatatlan órában kellett a hely színén megjelenni.~ ~
17     XIX|             Pedig kár volt nekik ez órában Zoltánt nem láthatni.~ ~
18     XXI|       gúnykacaj, midőn a határozott órában segédei nála nélkül jelentek
19    XXII|        lakom”.~ ~Kőcserepy még azon órában átszállíttatá betegét az
20    XXII|           nagy gondolatja támadt ez órában. Ezt a gondolatot nem űzte
21    XXII|            mellett nem volt, minden órában küldött izenetért:~ ~– Hogy
22   XXIII|             őt vádolni jön-e ide ez órában; ez a szomorú gyermek nem
23   XXIII|        tanácsos örömestebb volna ez órában künn a zivataros ég alatt,
24   XXIII|      kérdezi:~ ~– Nem zavarjuk-e ez órában?~ ~A tanácsos egy percig
25   XXIII|          hogy vagy ébren ilyen késő órában?~ ~– Megtudtam a tiszttartótól,
26    XXIV|            hatalmas, büszke úrra ez órában?~ ~Ez arcról, mely örökké