Rész

  1       I   |           Hiszen oly keveseket érdekelt ez akkor, és e kevesek mind
  2       I   |          nagyobb háza van akárkinek, de ez a mienk, és mi örülünk neki;
  3       I   |            kicsiny és nemigen fényes.~ ~Ez a ház: a pesti nemzeti színház.~ ~
  4       I   |        hallgattak reá. Egyéb sincs, hát ez minek? Apáink ellehettek,
  5       I   |            Talán Thalia papja? Szegény! Ez ma játszani akar itt! Boldog
  6       I   |               egy nagy család tagjai, s ez a csecsemő művészet, mely
  7      II   |           látottakról és hallottakról!! Ez ellen valóban valami dekrétumot
  8      II   |             megdöbbenve gondol rá, hogy ez az ember önmagát vezette
  9      II   |            miért volt őneki kedve éppen ez igénytelen hegyek közé pompás
 10      II   |                 adós a szabójának? Báró ez amaz mivel mosdik, miben
 11      II   |        szobalányról nem fordul elő szó; ez uraknak való téma, inasoknak
 12      II   |           legkényelmesebben eligazodunk ez előttünk ismeretlen világban.~ ~
 13      II   |                 megtisztel.~ ~Eveline – ez a méltóságos asszony neve –
 14      II   |           sajnálok e mai szép napon, és ez az, hogy miért nem kereszteltek
 15      II   |           szánalomra méltó szépség! Aki ez arc szokatlan piros tüzére,
 16      II   |          korallszín ajkakra tekint, aki ez alaktalanságig összefűzött
 17      II   |                emelik többi vonásait.~ ~Ez az excellenciás asszony
 18      II   |                     Mily ideál gyermek! Ez a komoly, magasztos arc
 19      II   |                végignézni a kérdezőt.~ ~Ez tekintetes Maszlaczky Gábor
 20      II   |                Szentirmayt? Hát mit ért ez önérzet alatt? Mi köze az
 21      II   |                úr maga is itt fog lenni ez estén közöttünk.~ ~Maszlaczky
 22      II   |               Maszlaczky ahelyett, hogy ez állítás valódi élét felfogta
 23      II   |         felfogta volna, azt hitte, hogy ez az ő megijesztésére van
 24      II   |               egy oly fád mulatságba.~ ~Ez bók akart lenni a társaságnak,
 25      II   |         nézeteknek, s ha tudhatám, hogy ez ünnepély csekély mulatságunkkal
 26      II   |                két kezét.~ ~– Nem hajdú ez, hanem jurátus – igazítá
 27      II   |               jelenlevőknek: „Látjátok, ez is az én vendégem”!~ ~Mert
 28      II   |                borotvált társaságban, s ez is valami ellenzéki jegynek
 29      II   |                grófné harmincéves lehet ez időben, szép nemes arca
 30      II   |              látják. – Lehetetlen, hogy ez… – a többit súgva mondják
 31      II   |             egymás fülébe. Pedig bizony ez természetes és egyszerű
 32      II   |              nagy része elsajátítá tőle ez orrhangokat; sőt a figyelmesebb
 33      II   |         modorait; mennyivel valószínűbb ez átalakulás, midőn egy gyermeknek
 34      II   |            nevetett rá, azt hitte, hogy ez is élc volt.~ ~Emánuel barátunk
 35      II   |           Zoltánnak sehogy sem tetszett ez a beszéd, sőt azt nyílt
 36      II   |      könnyelműen fűzött hajfürtei közé. Ez rosszul esett Zoltánnak.
 37      II   |            kérdé Vilma –, rokonod neked ez a Kárpáthy?~ ~– Nem éppen –
 38      II   |              Zoltán valóban örült, hogy ez ifjút, kinek komoly, eszes
 39      II   |               közt tartja. Mik lehetnek ez igen erős kötelékek, mikkel
 40      II   |            bosszantani kezdett az, hogy ez a fiú olyan szelíden beszél
 41      II   |                  nagyon szeretett volna ez ajánlatnak ellene mondani,
 42      II   |              reá támadt.~ ~– Szép dolog ez, Zoltán, az egész tánc alatt
 43      II   |             leány szemeit.~ ~„Miért néz ez a leány minduntalan reám?–
 44      II   |               közbe Emánuel barátunk –, ez nem gentlemanhez illő dolog.
 45      II   |                gentlemanhez illő dolog. Ez nem lovagiasság. Ezért,
 46      II(1)|                                         Ez tény. Őfensége az üdvözült
 47      II   |           Berzytől gazdálkodott el.~ ~– Ez a fagylalt olyan édes, mint
 48      II   |            Magában pedig ezt gondolta: „Ez a Szentirmay úgy tett, mintha
 49      II   |                a szívességet.~ ~– Nekem ez ünnep, nagyságos uram.~ ~
 50      II   |          találkozék.~ ~„Miért haragszik ez a lány rám? Hiszen oly távol
 51      II   |    tűzgolyóikkal a távol nézőknek, hogy ez órájában a nemzeti lelkesülésnek
 52     III   |           elfütyöli, ha kívánják; pedig ez már csak régi anekdota.~ ~
 53     III   |           sohasem szokták felsikálni.~ ~Ez éppen Maszlaczky úrnak való
 54     III   |               bántja az Abellinót, hogy ez a lateiner, ez a diákból
 55     III   |          Abellinót, hogy ez a lateiner, ez a diákból lett nevezetesség
 56     III   |               Ah, pardieu, fiskális úr, ez rossz tréfa, ilyen tréfákhoz
 57     III   |            Kárpáthy contra Kárpáthy.”~ ~Ez tehát az emlékezetes pör.~ ~
 58     III   |             contra Kárpáthy.~ ~Abellino ez unalmas bevezetés alatt
 59     III   |              rikácsola Maszlaczky úr –, ez úgy van, ahogy mondom, ezt
 60     III   |              örököst hagyjon maga után. Ez világos. És éppen ezért
 61     III   |             családból való leányt, hogy ez a föltétel annál valószínűbb
 62     III   |                  a dolus malum világos; ez több mint csalárdság, ez
 63     III   |                ez több mint csalárdság, ez stellionatus! Valakit törvényes
 64     III   |                 tehát nem égre kiáltó-e ez?~ ~– Jól van, jól van. Mit
 65     III   |             szenvedélyem a szép per. És ez szép per fog lenni. Még
 66     III   |                 kit bosszantani kezdett ez a felszított dicsekvési
 67     III   |            elégnél.~ ~– Reménylem, hogy ez a per nemigen fog nyomtatásban
 68     III   |            marad.~ ~– De a végeredmény? Ez mégsem maradhat titok.~ ~–
 69     III   |            föltételezett hűtlensége. És ez volt a fő pont, ez volt
 70     III   |       hűtlensége. És ez volt a fő pont, ez volt az Achilles-sark. A
 71     III   |               Egy nő által megcsalatni. Ez olyan kényes dolog, amire
 72     III   |               már kész is volt rá, hogy ez alkudozások folyama iránt
 73     III   |            Csodálkozni méltóztatik. Óh, ez az asszonyság, aki képes
 74     III   |              unokáját is, kivált miután ez mit sem akar róla tudni.
 75     III   |          dialektikájával önmagában.~ ~– Ez ideig csak igen általános
 76     III   |            nagysád azonnal érteni, hogy ez elmúlt tizenkét év és még
 77     III   |               az előszoba ajtaja?~ ~Míg ez künn járt, azalatt odasietett
 78     III   |            keresztül fülébe kiáltá:~ ~– Ez gróf Szentirmay Rudolf!~ ~–
 79     III   |              reggel ilyet eszem kettőt, ez az én reggelim. A kávé nekem
 80     III   |            összeborzadt e szavakra.~ ~– Ez veszélyes játék.~ ~– Ez
 81     III   |                 Ez veszélyes játék.~ ~– Ez nem játék. Bizonyítványok
 82     III   |           bezárta szobáját férje előtt. Ez fontos körülmény. Rövid
 83     III   |                útján napfényre hozni, s ez nem csekélyebb bűntett bármelyiknél
 84     III   |             imádói előtt. Ennek örülök, ez jólesik.~ ~– No, ebben a
 85     III   |          kérlelhetlenül egzekválja.~ ~– Ez a Zoltán úrfi jelenleg mintegy
 86     III   |           türelem, kedves nagyságos úr. Ez mind a dolog érdemére tartozik.
 87     III   |               mint saját magamat; hanem ez nem tartozik a dologra.
 88     III   |                  mert győzelmünk alapja ez. Az ifjú mindekkorig semmit
 89     III   |            miszerint húzódjék bármeddig ez a per, azért rám nézve nem
 90     III   |                úr nem állhatá meg, hogy ez ötletének ne kacagjon.)
 91     III   |           sajnálom a nemes grófot, neki ez sok szenvedést fog okozni,
 92     III   |         gyermekei között; mit fog akkor ez ifjú cselekedni? Engedni
 93     III   |          borzasztó volt az mind, amiket ez mondott, hogy az elfásult
 94     III   |           kedves nagyságos úr, ami mind ez ideig gátolta előrehaladásunkat,
 95     III   |              szeretnek és becsülnek, de ez kevés; nekünk valaki kellene,
 96     III   |             egészen sajátjának tekintse ez ügyet; ilyen emberre van
 97     III   |                 Hát szerezzen ön olyat. Ez az ön dolga. Én keressek?~ ~–
 98     III   |                 egészen megnyerni, hogy ez ügyet tökéletesen magáévá
 99     III   |     gondolkoznék, hogy vajon nem volt-e ez gorombaság, amit most Maszlaczky
100     III   |                 est que diable que cela ez a „cessio”? Mi az?~ ~– A
101     III   |         Abellino dölyfös akcentussal. – Ez már mulatságos. Ez furcsa.
102     III   |       akcentussal. – Ez már mulatságos. Ez furcsa. Nagyon furcsa.~ ~–
103     III   |                 nagyon jóízűen kacagott ez ötletnek, melyet Abellino
104     III   |                engedek által. Ah, uram, ez csúfondároskodás. Hiszen,
105     III   |                 jövedelméből. És azután ez a jövedelem csak név szerint
106     III   |            részét azon terheknek, miket ez ideig mások szoktak viselni,
107     III   |      megismerkednek az adóval; s miután ez uradalmak legnagyobb jövedelme
108     III   |               birtokosnak?~ ~– Csakhogy ez, amit ön mond, lehetetlen.~ ~–
109      IV   |                 azon különösséget, hogy ez a száraz, semmitől nem érdekelt
110      IV   |               pénzét. A legtöbbek előtt ez igen természetes tüneménynek
111      IV   |             annyi lelkesült nép között, ez volt Kárpáthy Abellino.
112      IV   |            miatt, hogy pénze nincs! Ah, ez keserűbb volt, mint ahogy
113      IV   |                 s szánakozva kikerülék; ez a kín egy pokolbeli specifikum,
114      IV   |       bizonyítana.~ ~– Látom, látom; de ez a garancia többé nincs meg
115      IV   |            szállásán senki sem volt már ez órában. A vén huszár otthon
116      IV   |         egyenesen Abellino javára teszi ez áldozatot, s a Kárpáthy
117      IV   |         forintban megnyugodni, ugyebár? Ez csaknem hetven pengő minden
118      IV   |                 pengő minden napra. Már ez csak szép pénz.~ ~Abellino
119      IV   |             maga is kitalál az ajtón.~ ~Ez a száz pengő oly boldoggá
120       V   |                viszonya soha, senkivel. Ez állilás nem túlzott. A szív
121       V   |            mégis hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez
122       V   |               ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet – az ifjúkor
123       V   |        szenvedéllyé válhatott volna. És ez a bölcsesség.~ ~Én istenem!
124       V   |          körülmények részéről nem hajtá ez összeköttetésre, ő egyenesen
125       V   |                 folytonosan beteg volt. Ez idő alatt Eveline semmi
126       V   |                Ő maga is elismeré, hogy ez nem szeretet, amit férje
127       V   |                felfoghatóvá tenni, hogy ez érzelem a legrendesebb folyamú
128       V   |             évében gyermekök született. Ez volt Vilma. Több gyermekök
129       V   |          haragszol-é?”, de nem merte. – Ez volt Eveline rendszere.~ ~
130       V   |          Eveline rendszeréhez tartozott ez apró kívánságokat megtörni,
131       V   |            előre örülni. Edződjék lelke ez apró csalatkozásokkal azon
132       V   |              szülői, nevelői, férje. És ez így van helyesen, lélektanilag.
133       V   |                keblet mondhat magáénak. Ez az én ideálom. Kár, hogy
134       V   |               és elfásultam mint férfi. Ez alatt a hideg arc alatt
135       V   |              meghalt, boldogtalan volt, ez az egész sírvers.~ ~Női
136       V   |        figyelmét. Első és utolsó hangja ez belsőmnek, s méltóságodon
137       V   |              gördült be a kapu alatt, s ez véget vetett a kínos helyzetnek.
138       V   |                vállaltathatna velem, és ez az, hogy kedves barátom
139       V   |                  ha perét megnyerem. Én ez összegről kedves barátom
140       V   |              becsülését bírhatni; nekem ez elég jutalom.~ ~– De kedves
141       V   |             rögtöni indulatoknak, mikre ez ajánlat bízvást feljogosíthatta.~ ~
142       V   |        boldognak láthatnám Vilmámat… és ez az én kedves Maszlaczkym…~ ~–
143       V   |        nincsenek, harmincon túl vagyok; ez csak úgy szólásforma nálam
144       V   |              azt, hogy meg fog történni ez a házasság fél év múlva,
145       V   |               egész. Rajtunk függ, hogy ez idő alatt a kitűzött határ
146       V   |             annak kedvező irányt adjak. Ez nem leend nehéz, mert az
147       V   |                 teljesen beleadta magát ez atyai ölelésbe. Elgondolá,
148       V   |                    Tökéletesen felfogom ez aggodalmat; kedves nagyságod,
149       V   |                 kénytelen táncolni.~ ~– Ez nagyon természetes. Az a
150       V   |          valamit az ügyvéd szándokáról? Ez baj volna, mert asszonyokat
151       V   |            hangján susogá:~ ~– Képzeld: ez a szegény fiatalember belém
152       V   |            Kőcserepy elmosolyodott.~ ~– Ez szomorú dolog rá nézve.
153       V   |          kacagjuk ki e boldogtalan fiút ez érzelmeért, Eveline-em.
154      VI   |              csodatételekre képesíté.~ ~Ez a nagy térség itt, hol most
155      VI   |       országlással. Kastélyaik, falvaik ez időben minden idegen invázió
156      VI   |       dűlőutakra nyaktörő veszéllyel.~ ~Ez a jeles gát, minőt most
157      VI   |                de ősszel vagy tavasszal ez a kis hitvány patak úgy
158      VI   |           építési különösség titkát még ez ideig nem sikerült felfedezni.
159      VI   |                szél mentiben a helység. Ez minden évben előfordult.~ ~
160      VI   |                kedvenc képe. Nem puszta ez többé, hanem paradicsom;
161      VI   |              használhatlan márgaföldét; ez a roppant épület itt takarékmagtár,
162      VI   |                 költő, mint énekelhetne ez elhagyott pusztaságban,
163      VI   |               kis pad és asztalka állt, ez volt az ő kedvenc helye
164     VII   |                de magában gondolá, hogy ez emelkedő boldogságot egykor
165     VII   |          mutatta, de komolyan aggódott. Ez a nap mindig nevezetes családi
166     VII   |                fogja kend ezt az írást; ez idézőlevél, citatorium a
167     VII   |              egy cseppet sem zavará meg ez erőszakos eltűnés, előkeresett
168     VII   |                 Minő irtóztató gyalázat ez! A kastély kapujára idézőlevelet
169     VII   |                  szólt közbe a hajdú. – Ez törvényes dolog, s bajt
170     VII   |                 azon keresztül! Mi volt ez? A leggyalázatosabb, legiszonyúbb
171     VII   |             testét delejes iszonyattal. Ez a csapás jól ki volt mérve.
172     VII   |          felvette azt onnan.~ ~– Látod, ez a levél milyen zöld volt
173    VIII   |               is fel kell menni Pestre; ez most a nemzeti érdekek középpontja,
174    VIII   |            érezzem azt mentül jobban.~ ~Ez utóbbi szavakat csak alig
175    VIII   |           láttál engem sírni, és legyen ez életednek titka, amire sokszor
176    VIII   |          egészen meg volt lepetve, hogy ez együgyű ember így nyomába
177    VIII   |                az öreg arcára. Hogy tud ez oly összhangzóan gondolkozni
178    VIII   |            gondolkozni vele? Hogy tudja ez, miszerint arról hallgatni
179    VIII   |           többit, ami sötéten maradt.~ ~Ez volt az előterem.~ ~Szótlanul
180    VIII   |             félig kinyílva magától.~ ~– Ez azon terem, Zoltán – suttogá
181    VIII   |                 érzelmei súlya miatt –, ez azon terem, ahol anyád meghalt.~ ~
182    VIII   |                 szentség az előttem.”~ ~Ez a szó volt Rudolf lelkének
183    VIII   |                   A legégetőbb gondolat ez volt, mely őt éjnek idején
184    VIII   |              szinte összerezzent, midőn ez ismerős vonások egyszerre
185    VIII   |           Éltemben is nehéz terhem volt ez, hát még az élet után! Én
186    VIII   |               volt az, melybe áthozott; ez új világban össze kellett
187    VIII   |              viszonyokat előtámasztani. Ez egyetlen bizonyíték lett
188    VIII   |          legvéresebb zsarnokainál, mert ez csak elítélni tud, kegyelmezni
189    VIII   |               tud, kegyelmezni soha. De ez irat jó helyen van már.
190    VIII   |                 tetszett előtte, mintha ez is boldogabb, nyugodtabb
191      IX   |            kellett indulni Zoltánnak.~ ~Ez a hét nap hét kínos esztendő
192      IX   |                 miszerint ő tudja, hogy ez eltávozás indokai mögött
193      IX   |              kellett tűnni előtte, hogy ez a gyermek nem volt még ilyen
194      IX   |            masamódnéba. Aki teringette! Ez ugyan drága mulatság lesz
195      IX   |              sem szoktam törődni.”~ ~És ez egészen úgy volt. A méltóságos
196      IX   |               különbek az atyjoknál.”~ ~Ez a filozófiai nézet biz ott
197      IX   |           ordítá fülébe e szavakat:~ ~– Ez többet meg ne történjék!~ ~
198      IX   |              többet meg ne történjék!~ ~Ez nem is történt meg, hanem
199      IX   |        hallatszott a mama szobájáig, és ez igen célszerű volt. Valóban
200      IX   |                 Zoltán megköszönte neki ez elmésen tudtul adott értesítést
201      IX   |          keresztülmenni a lelkén, ilyen ez és amaz!~ ~Zoltán csak bámulva
202      IX   |          haragszik, hogy mint merészelt ez a gyerekjurátus azzal a
203      IX   |                 hallani perelni.~ ~– Mi ez? – kérdé Kovácstól meghátrálva,
204      IX   |                 nem. Hanem a nevelőnét. Ez sokkal könnyebb.~ ~A méltóságos
205      IX   |              másszor pedig azért, mivel ez a fajtája az alárendelt
206       X   |            meggyőződjék róla, miszerint ez a legszebb városa a világnak,
207       X   |            melyből hogy újjászülettünk, ez tudatja velünk azt a vigasztalást,
208       X   |               feje fölött függő veszély ez:~ ~Feljebb, Visegrád alatt,
209       X   |               itt éri ezt a másikat? Ah ez a félelmetes eszme verítékverő
210       X   |            fényes vigalom volt rendezve ez estén.~ ~Március tizennegyedikének
211       X   |            táncolni most! Minő gondolat ez?~ ~Ki áll olyan magasan,
212       X   |            önnek ajánlani. Tudhatja ön: ez nem első, és egy sem vált
213       X   |                  De, könyörgöm alássan, ez a magisztrátus dolga.~ ~–
214       X   |                 szerencsétlenségnek! És ez is tény. Talán a legszomorúbb
215       X   |         olyankor mindig gyöngélkedik.~ ~Ez észrevétel nem volt ment
216       X   |               attól a gondolattól, hogy ez ifjúval találkoznia kellene
217       X   |                 orrára kapja a zuhanyt. Ez felugrik esze nélkül az
218       X   |               dühbe jött, hogy mint mer ez a fiatal gyerek őhozzá szólani,
219       X   |                 Te elhallgatod a javát, ez csak mellékes dolog volt.
220       X   |                 fogunk menni – monda –, ez nem ér semmit!” Én odalovagoltam
221       X   |                a csónakhoz.~ ~A gyermek ez elbeszélésnél oly fehér
222       X   |                felelni, midőn kérdezik. Ez az én elvem.~ ~Ezalatt ki
223       X   |              semmit sem hallottunk.~ ~– Ez onnan van, minthogy a pukkanás
224       X   |               Tudta ő már azt jól, hogy ez ember neki kérlelhetlen
225       X   |                 nem ismeré; tudta, hogy ez a nyájas mosoly gyűlölettel,
226       X   |                 úr, akinek oly jólesett ez a tudósítás, mintha a perköltségekben
227       X   |        előjönnek őt nézni ilyenkor.~ ~– Ez a fiú valaha kicsapongó
228       X   |               és egy hüvelyk az esés!~ ~Ez volt esteli tíz és tizenegy
229       X   |      patriarkális magyar lakomák egyike ez, hol minden ember tisztességesen
230       X   |                  szólt Tivadar. – Őrült ez az ember, vagy ittas?~ ~
231       X   |           szemeimmel kell meggyőződnöm. Ez grandieuse lehet.~ ~Matild
232       X   |                 áttörő zaj érkezett meg ez órában, s néhány perc alatt
233       X   |                  A te kedves…~ ~Mi volt ez!!~ ~Jóságos irgalom istene,
234       X   |           amilyen fiai mi vagyunk neki. Ez régi dolog, és mégsem akarja
235       X   |           nyitva, mintha neki tetszenék ez a mulatság, mintha nevetné
236       X   |                 vele. Nem rettent-e meg ez attól? Tán jó volna azt
237       X   |            csillám kezdene támadni…~ ~… Ez az árvíz!~ ~Valami borzadálygerjesztő
238       X   |               ellepte a jeges hullám, s ez egyszerre magához téríté.~ ~–
239       X   |             vízben. Miért nem halad már ez a hintó?~ ~– Többet érne,
240       X   |                 lávatenger volna az, mi ez utcákat elönti, e két kar
241       X   |         szerencsétlenség helyzetéből, s ez egyenesen őrajta kezdi el
242       X   |                 erkélyen alkudozóhoz –, ez az úr nem engedi, hogy felvegyük.
243       X   |                   tiltakozék a kapus –, ez az én valóságos törvényes
244       X   |       tulajdonos nevét szokás említeni. Ez időben éppen Privorszky
245       X   |                oldalára kard van kötve, ez oly regényes kiegészítő
246       X   |              kezeiben. Úgy nem illettek ez ifjú arcokhoz az irigység,
247       X   |               asszony mindenét elveszti ez órában, talán annyit, mint
248       X   |             Bogozynak igen könnyen ment ez a munka; bele volt már gyakorolva,
249       X   |                  ugye jó elméncség volt ez kendtől?~ ~Az ifjak elfoglalták
250       X   |                ifjú nemzedék szemefénye ez órában, a derék ifjú sarjadék,
251       X   |              ereszei.~ ~Lehetetlen volt ez úton továbbmenni. Az omladék
252       X   |              karjait összefonta mellén. Ez is meleget fog tartani.~ ~
253       X   |                 suttogta fülébe: „Talán ez a koldusasszoy nem is él
254       X   |               Tűrni fogok! Várni fogok! Ez csúnyább volna, mint a rablás,
255       X   |                úgy átmelegíté a szívet; ez nem engedi érezni a szél
256       X   |           keserűen felelt:~ ~– Báró úr, ez nem azon éjszaka, melyen
257       X   |               látja.~ ~– Lelkemre, fiú! Ez az ember nekem csak az országteremben
258       X   |                Nem azért teszem – szólt ez alányomott, döbörgő hangon –,
259       X   |               tetejéből kiemelkedtek.~ ~Ez a leányka vak…~ ~Vakon született,
260       X   |                 feketén van-e bútorozva ez a szoba és ez az egész világ,
261       X   |                 bútorozva ez a szoba és ez az egész világ, mezeivel,
262       X   |         nyugtatták meg a szülőket, hogy ez állapot csak természetes
263       X   |                mind abba szoktam rakni. Ez a tied lesz, ha én meghalok.
264       X   |              ház alatt.~ ~– Jézusom, mi ez!? – kiálta, felszökve zsámolyáról
265       X   |           fenyegetett életért. Vilmánál ez óra ijedelmeiben volt a
266       X   |              magadat vitetni!~ ~– De ki ez az ember, aki engemet visz? –
267       X   |                 mindig fülében csengett ez a szó: „Olyan ember, amilyen
268       X   |             lódult. A ház pedig, mintha ez egyetlen emberi lökés ingatta
269       X   |                 ködös távola takarta el ez emlékeket, de még most is
270       X   |               fényesek, most is magasak ez alakok, s ha az emlékezet
271       X   |          menekvése. Pedig e férfi talán ez órában minden vagyonát elveszti.
272       X   |               minden vagyonát elveszti. Ez Füstkuti, a nyomdász. A
273       X   |            átadták magokat nekik, akkor ez emberarcú ördögök mezetlen
274       X   |               menekvő népe gyűlt össze; ez az Új tér. Kétszáz lépés
275       X   |              vége volna-e hát mindennek ez éjszakával? Száz lépéssel
276       X   |          zsoltárok éneke zeng az éjben. Ez a protestánsok templomából
277       X   |              elnevetné magát?~ ~Hallga! Ez valóban kacaj: Ép, tele
278       X   |           kéjcsónakázó gavallérok előtt ez egészen új élelmezési rendszer
279       X   |           ügyességgel felelt:~ ~– Ámbár ez éjszaka nemigen hasonlít
280       X   |             számára részletesen leírjam ez eseményeket, s apróságokkal
281       X   |                s fel hajókázni rajta.~ ~Ez rettentő ítélet volt a mi
282       X   |            szabadulásért.~ ~– De enfin, ez privát ügy, fenséges, uram,
283       X   |                azzal, mintha éppen csak ez az egy ok bírta volna reá,
284       X   |           akinek ilyenkor is eszébe jut ez a pedantéria? Mikor felfordul
285      XI   |                mint a hideg láz, terjed ez a betegség az ország minden
286      XI   |                napszámos egy személyben ez óriási munka mellett.~ ~
287      XI   |              építményének alapköve volt ez. Ki érezte e csapást úgy,
288      XI   |            megbetegült az egész ország, ez az egy beteg férfi meggyógyulva
289     XII   |              négy oldalt mindannyiszor. Ez holmi jurátustól igen szép
290     XII   |                 amely gyöngéd figyelmet ez ideig éreztetett vele, azt
291     XII   |       levelezések megszűntek, annak oka ez: Kovács letette a cenzúrát –
292     XII   |        bizonyítja a szeretetet, mellyel ez ifjú növendéke iránt viseltetik,
293     XII   |            adósok börtönét is megjárta; ez meg a lánchordta, doktorságot
294     XII   |                fogja adni. Félbolond! S ez meg olyan egész bolond,
295     XII   |           hozzátette mindegyikhez, hogy ez ilyen híres, meg amolyan
296     XII   |                 látja, s első elégtétel ez volt rá nézve a sorstól,
297     XII   |               ezentúl a magyar embernek ez lesz a hivatása. A sok prókátor,
298     XII   |                  hol a patvarban tanult ez a gyermek zsidóul?)~ ~,Szomorú
299     XII   |                 ők a mennyországba.’~ ~(Ez ideig meglehetős kemény
300    XIII   |                előtt oly otthoniatlanok ez eszmék, mint a lovaghősök
301    XIII   |         teljeskorúnak nyilvánították.~ ~Ez az alig tizenhat éves ifjú
302    XIII   |              kedves báró, hát mire való ez az öngyilkosság? – kérdezé
303    XIII   |              fog nehezülni. – Mire való ez az inquisitionalis kínzás?~ ~–
304    XIII   |           hasonló embertelenséget, amit ez kiáll azért, hogy – az árnyékvilág
305    XIII   |                egészen újból építeni.~ ~Ez elhallgatási percet sietett
306    XIII   |               és akit nem szeret senki. Ez nagyságod magánindulatát
307    XIII   |                doktor vére főni kezdett ez érzékeny riposztra, s minthogy
308    XIII   |              riposztra, s minthogy nála ez indulatot nem lehetett a
309    XIII   |               elfordult ellenfelétől.~ ~Ez, együgyű hadicsel által
310     XIV   |            valahol kolostorban neveltek ez ideig.~ ~– Szenczyék? –
311     XIV   |           fiatalembert kínzani látszott ez a gondolat, mert csak alig
312     XIV   |                száll alá a lépcsőzeten. Ez Kőcserepyné leányával. Az
313     XIV   |            mintha sajnálkoznék rajta.~ ~Ez elbámulás percei alatt ismét
314     XIV   |      paradicsomot érzé magára szakadni! Ez a hang, ez megmondá neki,
315     XIV   |             magára szakadni! Ez a hang, ez megmondá neki, hogy ki az
316     XIV   |                 szép ismeretlenje. Hisz ez az ő szívereklyéje, az ő
317     XIV   |               reménye, hite, vágyódása. Ez az ő kicsikéje, Szentirmay
318     XIV   |                aki évek előtt látta, és ez rá tudott találni a férfikor
319     XIV   |            védencnőjének, s mikor aztán ez az ismerős gyöngéd kezecske
320     XIV   |            egykor gondolatjába ötlik is ez a szemrehányás, találni
321     XIV   |             boldogság csak hallgatni is ez ajkak beszédét, s mennyi
322     XIV   |                tündér azt kérdezné tőle ez órában, hogy mit adjon neki
323     XIV   |              Milyen boldog álmai voltak ez éjjel, egész gondatlansággal
324     XIV   |              Milyen messze elüldözte őt ez a rejtély!~ ~Egész testében
325     XIV   |     mindegyiknek az orráról látná, hogy ez is egy veszedelmes újító,
326     XIV   |              hogy a hétszemélynök által ez állomásra alkalmazott egyéniség
327     XIV   |         előszeretettel hajlék hozzájok. Ez előszeretet sehol sem lehetett
328     XIV   |        ellenében leszorítva tartja, míg ez eszes, tudományos ifjú,
329     XIV   |           állandó lakást bérelni ki, de ez mindig kitérőleg felelt,
330     XIV   |            Rudolfum Szentirmay!”~ ~„Ah, ez hát a göcs!” – gondolá magában.~ ~–
331     XIV   |            dolgot.~ ~– Hát turkálok én? Ez leesett a földre, s én felvettem –
332     XIV   |                 osztályigazítási peren? Ez csak gyermekies kíváncsiság.~ ~–
333     XIV   |               tanácsolandja önnek, hogy ez iratokból csak egy sort
334     XIV   |              kezét:~ ~– Azért ne higgye ez a kísértet, hogy nem fogok
335     XIV   |                biztosítva Zoltánt, hogy ez csak az ügyészek dolga,
336     XIV   |                Nem konfekt biz az, mert ez ebéd. A dinnyéjét megettem
337     XIV   |             Zoltánt nagyon szomorította ez a cinikus beszédmód. – Tehát
338     XIV   |          elutazni néhány napra Pestről. Ez idő alatt önre bízom az
339     XIV   |                 okirataira felügyeljen, ez okiratok legveszélyesebbikét
340     XIV   |            okiratokkal megismerkedik, s ez világ elé kerül, s ezen
341     XIV   |                  de nem jött ki nyelvén ez a szó. Érzéke megtagadta
342     XIV   |                 úr? Pedig bizony isten, ez sok. Ennyit nem szokás adni.
343     XIV   |                 még előtte rejtély volt ez a gondolat. Hiszen szeretni
344     XIV   |          mindent az utolsó betűig, mert ez nem volt álom, hanem nehéz,
345     XIV   |              jutottál e nyomorba?” – De ez több annál. Olyan bűnvádat
346     XIV   |              hallani kimondva e tiszta, ez angyalarcú nőre, ki gyermekét
347     XIV   |              Azt átaludta. Tudja isten, ez is vigasztalóan hatott rá.~ ~
348     XIV   |                 lehetne ilyen átkozott? Ez csak agyrém. Vesd ki fejedből!
349     XIV   |               bűnös atyja!”~ ~Ah! Tehát ez azon átok, mely őt Rudolftól
350     XIV   |              összeütött.~ ~Kétségtelen. Ez a csomó, mely megoldásra
351      XV   |                derék embernek képzelem. Ez bohóság, de ön előtt megvallom.~ ~
352      XV   |                minő kínba kerülhet neki ez eszméken végigjártatni lelkét,
353      XV   |                 fogok neki fizetni.~ ~– Ez volt, amitől féltem – sóhajta
354      XV   |                 csak azt tudom, hogy ha ez undok per a világ elé kerül,
355      XV   |       esztendeig végigkínzanak vele, én ez alatt a hét esztendő alatt
356      XV   |               beszéljünk mint filozófok ez ügyről. Azt előre is kimondom,
357      XV   |             elárulni, de mégis úgy van. Ez gyalázatos dolog volt tőle,
358      XV   |           vádolnák miatta. Ne tartozzék ez a kérdés a dologra! Én egyszer
359      XV   |           kapott ígéretül Kőcserepytől. Ez ugyan mély titok volna,
360      XV   |            reményével bírna annak, hogy ez utálatos perben férfira
361      XV   |                 volna ketté a csomót? S ez még rosszabb lenne reá nézve,
362      XV   |          folyosó anyám szobáihoz vezet, ez a kerek tér az ő sírját
363     XVI   |             elsők igen jól tudják, hogy ez törvényen kívül eső aktus,
364     XVI   |              találkozni. Meglehet, hogy ez alkalommal még a szokottnál
365     XVI   |             embert Abellino ágya körül, ez utóbbi nagy bosszúságára,
366     XVI   |          Abellinónak a lélegzete elállt ez ajánlatra; már a kezét nyújtotta
367     XVI   |             iránt. Én nem állítom, hogy ez önnek nincs, hanem annyit
368     XVI   |           harmadik számára vesztette el ez ügyet, melyből védencét
369     XVI   |               magát ki akarta játszani. Ez, uram, olyan tény, amiért
370     XVI   |              Azonnal megyek. Szörnyűség ez, gyalázat, amit velem tesznek.
371     XVI   |                kend! Én félek az úrtól. Ez crimen stellionatus!~ ~Maszlaczky
372     XVI   |                  Tudja ön, mit vesztett ez órában? Egy tiszta, ártatlan
373     XVI   |               legboldogabbá tette volna ez ég alatt. Áldom a Mindenhatót,
374     XVI   |                Gondolá, hogy úgysem fog ez addig élni.~ ~– Ah, de mit
375     XVI   |                      Ah, de mit érdekli ez nagyságodat? Mit gondol
376     XVI   |             rettegés vakmerő hangján –, ez öntől szívtelenség. Engemet
377     XVI   |              kezei előtt, és hogy éppen ez órában senki, egy lélek
378    XVII   |                 a régi eszméktől.~ ~Nem ez a gazdagság, nem e birtok,
379    XVII   |             szenvedett gyalázatot, mint ez árva nép, mely önbűne nélkül
380    XVII   |                 még fogalma sem volt.~ ~Ez a gondolat kínzotta legjobban.
381    XVII   |   mozdíttassanak elő. A méltóságos gróf ez összeg nagyobb részét olyan
382    XVII   |            veszteségét pótolja a másik. Ez összegek még mindig elégségesek
383    XVII   |                 mellyel rendelkezhetik! Ez megváltó gondolat volt reá
384    XVII   |                  mint férfi fogadásait! Ez újra fölemelte, ez acéllá
385    XVII   |          fogadásait! Ez újra fölemelte, ez acéllá edzette szívét! Lehet,
386    XVII   |          Szentirmay grófnak, hogy látta ez iratokat hamuvá égni.~ ~–
387    XVII   |                   Még szebben hangzanék ez nagyságod szájából reá nézve –
388    XVII   |               hogy saját jóindulatából (ez duplán is alá volt húzva)
389   XVIII   |       járatosabb némely dolgokban, mint ez az öreg ember. – Én nem
390   XVIII   |         ünnepélyes szertartással. Ennek ez a rendje.~ ~Varga uram sokkal
391   XVIII   |           embert látva, azt hitte, hogy ez is csak valami vén alárendelt
392   XVIII   |             szag van itt. Micsoda illat ez, kedves öregecském? Ez a
393   XVIII   |            illat ez, kedves öregecském? Ez a szoba tán Kárpáthy János
394   XVIII   |             csak azokat az ablakokat.~ ~Ez a „nyissuk” Pálnak szólt,
395   XVIII   |              Öreg lovakhoz öreg kocsis. Ez így illik össze ugye, hehehe.~ ~
396   XVIII   |                 senki sem örömest költ. Ez rendén van. Majd másképp
397   XVIII   |             beléjök jutni?~ ~– Nem.~ ~– Ez igazán különös kívánság;
398   XVIII   |        Maszlaczky úrnak nagyon tetszett ez a bohó komolyság. Nem állhatta
399   XVIII   |        szótlanul tekinte az ügyvédre, s ez meglepetve látta, hogy az
400   XVIII   |            Maszlaczky úrnak fel is tűnt ez a gorombaság. Csak per „
401   XVIII   |           szinte négy óra lett már.~ ~– Ez a fatális Zoltán ifjú angolosan
402   XVIII   |              csak ide terítsenek, úgyis ez lesz az ebédlő, mert könyvtárnak
403   XVIII   |                 nincs, aki megmondja.~ ~Ez már aztán jó mulatság.~ ~
404   XVIII   |            egyszerre rendet akart hozni ez elkényeztetett nép közé,
405   XVIII   |               lesz semmi fogyatkozás.~ ~Ez kissé megnyugtatta Eveline-t;
406   XVIII   |            dolog, kedves lánykám. Lásd, ez egy gazdag ifjú volt, aki,
407   XVIII   |               tették, az én szülőim, és ez a jószág, ez a kastély,
408   XVIII   |                szülőim, és ez a jószág, ez a kastély, melybe ma oly
409   XVIII   |                 az ő igazságos birtoka, ez a kert az ő kertje, és én
410   XVIII   |             zokogva – azt mondja nekem: ez is az övé volt, ezt is őtőle
411   XVIII   |          engemet tegyenek gazdaggá. Óh, ez a gondolat megöl engem!~ ~
412   XVIII   |              vak lánykát úgy megzavarta ez az eszme, hogy sírni is
413   XVIII   |                  rossz diadal lehet még ez!~ ~Azt mondják, hogy egyik
414   XVIII   |              őrá pedig rá sem nézett.~ ~Ez kétségbeejtő.~ ~Ha valaki
415   XVIII   |              nyilván nem vághatta, mert ez a jámbor a legnagyobb buzgóságból
416   XVIII   |                az asztalon.~ ~– Micsoda ez? Hogy jött ez ide? Ki küldi?~ ~
417   XVIII   |                   Micsoda ez? Hogy jött ez ide? Ki küldi?~ ~Látja,
418   XVIII   |               kikalligráfiázott neve.~ ~Ez jókor jött.~ ~A tanácsosnő
419   XVIII   |            futotta át a levelet.~ ~– Mi ez? Mit akar ez az ember mondani? –
420   XVIII   |            levelet.~ ~– Mi ez? Mit akar ez az ember mondani? – kérdé
421   XVIII   |                nyugalommal felelve:~ ~– Ez, úgy látszik, hogy szerelmi
422   XVIII   |               neki:~ ~– Édes gyermekem, ez az eredménye az ilyen lélektani
423   XVIII   |                  nekem is mondtad, hogy ez az ember irántad különös
424   XVIII   |                 mint maga a tanácsos.~ ~Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó
425   XVIII   |           láttak-e szemei? Magyarul van ez írva, vagy valami idegen
426   XVIII   |               derék férfit úgy elkábítá ez a levél, hogy nekiment arccal
427   XVIII   |           Vállat vonított! Hát mit akar ez jelenteni?~ ~– Tetszett
428   XVIII   |                    Tetszett olvasni? Mi ez, kedves barátom? Mit jelent
429   XVIII   |              kedves barátom? Mit jelent ez a levél?~ ~A tanácsos mosolygott.
430   XVIII   |                ahelyett mosolygok, mert ez nekem jobban illik. Én tégedet
431   XVIII   |            Kedves Maszlaczky, énelőttem ez a dolog régóta nem titok.
432   XVIII   |                van, mint más bárkiének. Ez nálunk, férjeknél nagy gyöngeség,
433   XVIII   |               akarom mentségét hallani. Ez olyan tény, melynél megszűnik
434   XVIII   |          pontnál engedékenységet ismer. Ez az eset törvényen kívül
435   XVIII   |                tekint: „Milyen halavány ez a gyermek!”?~ ~Nem jár-e
436   XVIII   |                 gyanítjátok-e azt, hogy ez a komoly gyermek mit gondol
437   XVIII   |              ismeretlen szerző iránt.~ ~Ez ismeretlen új tünemény volt
438   XVIII   |            befogja gyöngéden szemeit.~ ~Ez a gyönyörtől reszketve ébredez,
439   XVIII   |          pörölye és láncos buzogánya!~ ~Ez, úgy hiszem, oly világos
440   XVIII   |            megnyugtató magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit
441   XVIII   |             volt a pártoknak, megelőzte ez a közelgő követválasztást
442   XVIII   |                szellemi diadallal, s ha ez nem sikerült – aminthogy
443   XVIII   |           alattomos apostoloskodások.~ ~Ez előjáték annyival volt érdekesebb
444   XVIII   |              kihajigálják az ablakon, s ez a nagy tömeg a székek mögött –
445   XVIII   |           tetszik nekik. Bárcsak szólna ez az ember valamit, hogy beleveszhetne
446   XVIII   |         konferencián az indítványtevés. Ez azután ismét leül, és vele
447   XVIII   |            hívei között.~ ~Ah, mint tud ez bánni a szívekkel! S valóban
448   XVIII   |            gyárművek termékeit, és hogy ez a hasonlatosság milyen szépen
449   XVIII   |                és elhajtatott Pestre.~ ~Ez általános hahota közepett
450   XVIII   |                a rendetlenséget, amivel ez az egész gyűlés folytattatik!…~ ~
451   XVIII   |               okos urak tanácskozásába. Ez kontraszt! Bölcsesség és
452   XVIII   |               és durvaság egy szobában. Ez így nem mehet; én felszólítom
453   XVIII   |               az úr, ahhoz semmi közöm; ez a terem nyitva áll okosnak,
454   XVIII   |              főispánt nagyon zsenírozta ez a jelenet. Igen kellemetlenül
455   XVIII   |             Tarnaváry. – Hát aztán?~ ~– Ez egy rettenetes ember – folytatá
456   XVIII   |          sohasem vehetnek tudomást. Óh, ez az ember legalább tizenkét
457   XVIII   |           szúrta le, csupán azért, mert ez azt állította, hogy a szivar,
458   XVIII   |      bántalommal érinteni nem szabad, s ez a pont a becsület pontja.~ ~–
459   XVIII   |           szerepéből az ifjú ember.~ ~– Ez a pont az, mely drágább
460   XVIII   |            attól félt, hogy megcsípi, s ez a pont még a becsület pontjánál
461   XVIII   |                önt figyelmeztetni, hogy ez ügy nem tréfa! – szólt indulatos
462   XVIII   |          egészen dühbe hozva Dabroni –, ez alávalóság, ez illetlenség!
463   XVIII   |               Dabroni –, ez alávalóság, ez illetlenség! Ön lovagiatlan
464   XVIII   |                 expediensen, amilyennel ez az alföldi táblabíró a párbajkihívást
465   XVIII   |                 tevékenység közepett.~ ~Ez fráter Bogozy.~ ~Nagyon
466   XVIII   |        betöltené óhajtásai netovábbját. Ez még biztosabb kilátásba
467   XVIII   |               mennyiségét elrendelé.~ ~„Ez jó fogás volt – mondák magok
468   XVIII   |                 ezt Bogozyról feltenni? Ez minden logikai, minden pszichológiai
469   XVIII   |            Ééljen! – ezer torokból.~ ~S ez így ment minden utcaszegleten.
470   XVIII   |      meginduljon a vármegyeház felé. De ez is oly zavarral ment véghez,
471   XVIII   |              magában ezt következteté: „Ez a gyermek valakit szeret”.
472   XVIII   |                 Nagy gyanúja volt, hogy ez a valaki Emánuel barátunk
473   XVIII   |                Emánuel barátunk lesz.~ ~Ez éppen illenék hozzá. Emánuel
474   XVIII   |             kegyeskedett kitekinteni.~ ~Ez a pillantás nagyon elrontotta
475   XVIII   |                 követelni.~ ~Kőcserepyt ez a tudósítás nagyon megrettenté.
476   XVIII   |             úrnak oda, ahonnan felkelt! Ez nem a főispán háza, ez a
477   XVIII   |                  Ez nem a főispán háza, ez a megye háza! S a főispán
478   XVIII   |              levele szétrepült.~ ~– Ah, ez erőszak! Violencia! Crimen
479   XVIII   |               azon sürgetős dépèche-ek! Ez azon fontos ügy! Ez azon
480   XVIII   |         dépèche-ek! Ez azon fontos ügy! Ez azon elhalaszthatatlan olvasmány,
481   XVIII   |                 napot, uraim! Jó napot! Ez ugyan derék dolog.~ ~Utolsó
482   XVIII   |       jegyzőinek, majd nyakukat törték. Ez ám ama sürgetős staféta,
483   XVIII   |           előttük állókra hajigáltak.~ ~Ez igen jó gondolat volt. Amazok
484   XVIII   |                 az alkalomnak, s mintha ez így volna legjobban, elkezdé
485   XVIII   |              udvarát, és protestáljanak ez alkotmánytörő erőszak ellen.~ ~
486   XVIII   |               dolgot, hanem látva, hogy ez már csakugyan nem mulatság,
487   XVIII   |                    Nem tudjátok-e, hogy ez a hely szent? Ez a hely
488   XVIII   |       tudjátok-e, hogy ez a hely szent? Ez a hely az ország terme!
489   XVIII   |             Tarnaváry. – Én protestálok ez alkotmányszegés ellen, s
490   XVIII   |               napon végre lehet hajtani ez alkotmányos lépést?~ ~Az
491   XVIII   |       Szentirmay és Kárpáthy!~ ~Mi volt ez? Hogyan volt ez? Álom-e
492   XVIII   |                 Mi volt ez? Hogyan volt ez? Álom-e ez? A nyelvek beszélnek-e
493   XVIII   |                  Hogyan volt ez? Álom-e ez? A nyelvek beszélnek-e rosszul?
494   XVIII   |                  Jött utána a harmadik; ez már valami nótáriusféle
495   XVIII   |            itták. Háladatlan hitszegők! Ez a név illik rájok legjobban.
496   XVIII   |            kezdtek el hozzá beszélni, s ez a beszéd aligha volt valami
497   XVIII   |                 itt sem lettek volna.~ ~Ez a szép szónoklat mind lehallatszott
498   XVIII   |               miatta és társai miatt.~ ~Ez nem volt azon ok, mellyel
499   XVIII   |             folyosón volt felállítva.~ ~Ez asztal előtt kellett mindenkinek
500   XVIII   |             ajtót.~ ~– Üssétek agyon! – ez volt a legelső kiáltás,
501   XVIII   |        egyszerre kirohant a csatatérre. Ez a roham dönté el a diadalt;
502     XIX   |               habzott.~ ~Milyen éjszaka ez!~ ~Odakünn az utcákon egész
503     XIX   |                    Pedig kár volt nekik ez órában Zoltánt nem láthatni.~ ~
504     XIX   |              azon az úton, melyen engem ez alkotmány megszegése vezetett,
505     XIX   |              mégis olyan jólesett nekik ez a beszéd, hogy kedvök lett
506     XIX   |                 előtt, hogy kettő közől ez az igaz ember.~ ~Egész tisztelettel
507     XIX   |             mint kellett neki gyűlölnie ez embereket, kikről kénytelen
508      XX   |              mind a ketten.~ ~Hisz csak ez az egy igaz érzésök van.
509      XX   |                az egy igaz érzésök van. Ez az egy igaz érzés, mit a
510      XX   |               hogy küldjék utánuk, mert ez sürgetős, nagyon sürgetős
511     XXI   |                 ellenzéki szónok között ez s ez napon korán reggel
512     XXI   |            ellenzéki szónok között ez s ez napon korán reggel véghez
513     XXI   |               mint amilyen hazafiak!”~ ~Ez örökös gúnyt kellett minduntalan
514     XXI   |                Elég, hogy címere van.~ ~Ez éppen szép alkalom most;
515     XXI   |         csöndesség lett, mint a sírban. Ez meg volt szavazva.~ ~Dabroni
516     XXI   |               Nekem nincs öreg anyám…~ ~Ez gúnyos célzás volt a párbaj
517     XXI   |           kardhoz.~ ~Rudolf is segített ez eszmét bővíteni.~ ~– Az
518     XXI   |              gyávasága példabeszéd.~ ~– Ez pompás tréfa volt akárkitől.~ ~–
519     XXI   |                is mulatságosnak találta ez esetet, hogy el hagyta magát
520     XXI   |           azután hozzám költözhettek.~ ~Ez igen természetes volt. Hiszen
521     XXI   |                természetes volt. Hiszen ez oly rövid idő.~ ~A pitvarnok
522     XXI   |                 senki el nem rabolhatja ez életben.~ ~Ez életben!~ ~
523     XXI   |                rabolhatja ez életben.~ ~Ez életben!~ ~Még Szenczyékhez
524     XXI   |                élek. Hogy miért történt ez? Azt te jól tudod, de sohasem
525     XXI   |             előtt, vedd nőül leányomat. Ez el fogja hallgattatni az
526     XXI   |               bosszút állok érted!”~ ~– Ez ígérettel tartozol az én
527     XXI   |              áldozatra. Azért követelte ez ígéretet oly nagyon.~ ~–
528     XXI   |                oly vidám, és ma halott. Ez lehetetlen. Ily irtózat
529     XXI   |                 jött ki szeméből. Tréfa ez, álom ez, hazugság e látvány?
530     XXI   |                szeméből. Tréfa ez, álom ez, hazugság e látvány? Érzékei
531     XXI   |             elhomályosulnak lassankint, ez a deli arc úgy elsápad,
532     XXI   |                   A hét óra közbeesett. Ez volt Miklós báró találkája.~ ~
533     XXI   |        morduláshoz hasonlatos hangon –, ez a harmadik hiába fog reád
534     XXI   |         egymáson, olyan bántó hangot ad ez, hogy az ember szíve borzad
535     XXI   |            visszafelé tenni. Ellenfelét ez még merészebbé teszi. Ő
536     XXI   |                kis érvágás az egész. De ez nem fog vívni többet! Amazok
537    XXII   |                 szállhat az le onnan.~ ~Ez világos dolog minden okos
538    XXII   |                az. Óh, milyen jólesett! Ez még reményt ad. Ez többet
539    XXII   |            jólesett! Ez még reményt ad. Ez többet fog érni a gyógytudomány
540    XXII   |                 az apa, akinek úgy fájt ez a gondolat. – Hát mi nem
541    XXII   |               azt nem tudod, ugye, hogy ez miért dobog olyan fennhangon.
542    XXII   |              egy nagy gondolatja támadt ez órában. Ezt a gondolatot
543    XXII   |               szándékát. Ha valami, még ez segíthet a beteg állapotján.~ ~
544    XXII   |                eltávoztak a szobából –, ez a nő még meg talál tébolyodni!~ ~–
545   XXIII   |        visszaesett kő.~ ~Ő maga kínozta ez eszközeivel a gyűlöletnek
546   XXIII   |                 szívét, mint hogy önnek ez örömétől rettegjek. Egyetlen
547   XXIII   | meggyilkoltatott. Hála a Mindenhatónak, ez nem történt meg; ön él,
548   XXIII   |              mintha őt vádolná abban.~ ~Ez nem jó munka volt, ennek
549   XXIII   |           nevetett rajta más ember: ni; ez a két leány legízesebb falatját
550   XXIII   |               utána.~ ~De mégis… mintha ez már nem az égzengés volna.
551   XXIII   |              már nem az égzengés volna. Ez kocsizörej.~ ~Hintó hajtatott
552   XXIII   |        hajtatott be a kastély udvarára. Ez valóban megkülönböztethető.
553   XXIII   |                felőle tudakozódik.~ ~De ez nem férfi hangja volt, hanem
554   XXIII   |            Kőcserepy megdöbbent előtte. Ez Szentirmay leánya. Azon
555   XXIII   |                oly gyászos halála volt. Ez a fekete öltözet nem őt
556   XXIII   |                nem őt vádolni jön-e ide ez órában; ez a szomorú gyermek
557   XXIII   |            vádolni jön-e ide ez órában; ez a szomorú gyermek nem azért
558   XXIII   |                 minden csillagzaton, és ez az örökkévalóság.~ ~Katinka
559   XXIII   |      Mezarthimban ismét reátalálnak, és ez az igazak jutalma.~ ~Katinka
560   XXIII   |                Milyen borzasztó éjszaka ez!~ ~Ott kinn tombol a zivatar,
561   XXIII   |            Milyen rút, átkozott éjszaka ez odakünn!~ ~De iszonyúbb,
562   XXIII   |               tanácsos örömestebb volna ez órában künn a zivataros
563   XXIII   |                 és két kezébe fogá.~ ~– Ez az én végrendeletem…~ ~–
564   XXIII   |       végrendeletet kell tennem. – Mert ez már nem ér semmit. – Osszátok
565   XXIII   |            megszólal, azt mondják, hogy ez a halálóra. Ott van ő a
566   XXIII   |                 van az készítve; legyen ez a gyűrű Szentirmay Katinkáé.
567   XXIII   |               minden rátok marad…~ ~Óh, ez volt az út a megőrüléshez!~ ~
568   XXIII   |              szemtül szemben megállt.~ ~Ez ő…~ ~Egészen átázva, összecsapzott
569   XXIII   |          megfoghatlan volt előtte, hogy ez ifjú, ki neki annyi keserűséggel
570   XXIII   |                távol nem tartott tőled, ez a zivatar nem gátol akkor.
571   XXIII   |              semmi csorbát, hogy amidőn ez, igazán, mélyen szenvedő
572   XXIII   |               több, mint én. Hiszen már ez is azt mutatja, hogy ő megszabadul,
573   XXIII   |            érzéssel ragaszkodott, s tán ez ártatlan gyermek szenvedéseinek
574   XXIII   |             kérdezi:~ ~– Nem zavarjuk-e ez órában?~ ~A tanácsos egy
575   XXIII   |               annak orcáját.~ ~– Látod, ez igen jól van. Ez nagyon
576   XXIII   |                 Látod, ez igen jól van. Ez nagyon helyesen van.~ ~És
577   XXIII   |               És a nagy, hatalmas úrnak ez az ölelés, ez a csók és
578   XXIII   |            hatalmas úrnak ez az ölelés, ez a csók és ezek a szók jobban
579   XXIII   |          készült, adják teneked, legyen ez a te jegygyűrűd, viselje
580   XXIII   |           később, még most nem – rebegé ez, szétzilált hajfürteit arcából
581   XXIII   |                 Mégis, mégis olyan szép ez az élet!…~ ~Valami nyomta
582    XXIV   |              bekötött könyvet hord.~ ~– Ez Blair Hugó esztétikai munkája,
583    XXIV   |              ezt kell olvasni Vilmának, ez éppen neki való mű.~ ~És
584    XXIV   |                 sincsen”.~ ~És így megy ez a temetés első nap, második
585    XXIV   |                 a hatalmas, büszke úrra ez órában?~ ~Ez arcról, mely
586    XXIV   |                büszke úrra ez órában?~ ~Ez arcról, mely örökké mosolygott,
587    XXIV   |                 ha tollat veend kezébe, ez a gondolat fog eszébe jutni,
588    XXIV   |              gondolat fog eszébe jutni, ez az elűzhetlen, ez az eltemethetlen
589    XXIV   |                jutni, ez az elűzhetlen, ez az eltemethetlen gondolat.~ ~
590    XXIV   |                 valaha reá gondolni, ha ez ígéretet nem teljesítené?~ ~
591    XXIV   |                 szokta magát álarcozni; ez olyan mosoly volt, mely
592    XXIV   |               az, akit senki sem lát.~ ~Ez a sóhajtás azt látszik lehelni:~ ~„
593    XXIV   |          Tarnaváry sem szólt hozzá mind ez ideig, s iparkodott nem
594    XXIV   |         alkalmát látta azt elmondhatni. Ez a tartós kézszorítás bátorítá
595    XXIV   |                 lehete megismerni, hogy ez az övé –, akkor ő egy bezárt
596    XXIV   |             volt e nap minden háznál, s ez órától kezdve ezernyi nép
597     XXV   |                  megmondtam előre, hogy ez lesz a végük”, s meg van
598     XXV   |              ellenfeleit főbe verte; ha ez elutasítja, akkor megpróbálja
599     XXV   |              hiányosságain keresztül.~ ~Ez valami silentiarius ügyvéd,
600     XXV   |                Maszlaczky úr emlékezett ez alakra élte fényesb szakából,
601     XXV   |        emeletből kiugrani az ablakon.~ ~Ez az eset megszöktette Pestről.~ ~
602     XXV   |              másikban ne háborgassák.~ ~Ez üdvös gondolatok közt látta
603     XXV   |               csak menjen utána, ki még ez ideig sálját sem merte levetni
604     XXV   |               most izzad ki rajtam. Óh, ez a Priesznicz valóságos isten
605     XXV   |               átváltozva érzendi magát; ez a Priesznicz úgy kimossa,
606     XXV   |                 s megugrasztotta onnan. Ez zseniális ötlet volt tőle.
607     XXV   |                      Tetszik ezt látni. Ez méltóságod írása, melyben
608     XXV   |               teljesíté. Miután azonban ez meg nem történhetett, én
609     XXV   |                a pokrócok közől, amidőn ez nekirohant Maszlaczkynak,
610     XXV   |              bizonyosan ellopta valaki. Ez az ötlet igen mulatságos
611     XXV   |           meghatalmazottja jelenjen meg ez s ez napon Maszlaczky Gábornál
612     XXV   |      meghatalmazottja jelenjen meg ez s ez napon Maszlaczky Gábornál
613     XXV   |               nem tudott magán segíteni ez ember ellenében. Hiszen
614     XXV   |               leszállt ötezer forintig. Ez mindenféle sportulákkal
615     XXV   |                 criminale értelmében.~ ~Ez a drasztikus szer használt.
616    XXVI   |              oszlopán, nagy szellemének ez örök emlékén. Lábai előtt
617    XXVI   |            kérdezte többé: „Vajon talán ez a szegény halott ott a sír
618    XXVI   |                 fáj-e neki valami?”…~ ~…Ez volt a vége hazánk két legnagyobb
619  Vegszo   |                 magánügyeiben is az.”~ ~Ez eszmék körül képzeltem alakítani
620  Vegszo   |               jogi értekezést formálni; ez, mint a szíves olvasó tudni
621  Vegszo   |                  miként magam, és mégis ez tűnik el, ez áldoztatik
622  Vegszo   |            magam, és mégis ez tűnik el, ez áldoztatik fel a regény
623  Vegszo   |             bizarr kivételeit nem értem ez általános szabály alá.~ ~
624  Vegszo   |               vagy is. Ha tudod a nevét ez érzésnek, közöld velem,
625  Vegszo   |                megbosszulási eszköznek. Ez avult eszme, amit már a