Rész

 1      II|       vagyok, madame!~ ~– Ah, ön igazán elmés ember – viszonz az
 2     III|          szükségünk volt.~ ~– Ön igazán ördöngös egy fiú, Maszlaczky.~ ~–
 3       V|       helyeken, de azért egy nőt igazán, valóban tudok boldogítani,
 4     VII|          gagyogni…~ ~Mindazt oly igazán, oly érzékenyen tudták elmondani
 5    VIII|        után, ha nem neked? Amily igazán szívembe lát Isten, úgy
 6      IX|        meg füleit.~ ~Ezúttal már igazán megrettent, mert e pörpatvar
 7      IX|          gyermekség felizgat. Én igazán szerencsétlen természettel
 8      IX|       magamon kívül jövök. Nekem igazán nem jó semmiért megharagudnom.
 9       X|        Megüté Zoltán vállát:~ ~– Igazán mondtad! Jól ismersz. Azt
10       X|         is megdöbben hallatukra. Igazán vége volna-e hát mindennek
11     XIV|        Most döbbent még csak meg igazán.~ ~Éppen szemtül szemben
12     XVI|       bírja a fejét tartani.~ ~– Igazán? Igazán úgy lesz az, doktor
13     XVI|       fejét tartani.~ ~– Igazán? Igazán úgy lesz az, doktor úr?
14    XVII| kötelezettségek kielégítése után igazán szegény lesz, hogy semmije
15   XVIII|   beléjök jutni?~ ~– Nem.~ ~– Ez igazán különös kívánság; az embernek
16   XVIII|         s életében talán először igazán szívéből örömmel mosolyog.~ ~
17   XVIII|          volt címezve.~ ~De most igazán közel volt Eveline az elájuláshoz.~ ~
18   XVIII|      szónokot, s a hazája sorsát igazán szívén viselő ellenfél is
19   XVIII|     lárma; már az utolsó szavait igazán maga sem értette a szónok. „
20      XX|       szép gyermekem!”.~ ~Hiszen igazán, önzéstelenül csak egyedül
21     XXI|   kétségbe vannak esve emiatt.~ ~Igazán kétségbeesve? Óh, azért
22   XXIII|         csorbát, hogy amidőn ez, igazán, mélyen szenvedő embert
23   XXIII|         betegségét.~ ~Zoltán oly igazán szívéből szánta ezt az embert,
24   XXIII|      csalódások volnának azok?~ ~Igazán rá volna mérve azon büntetés
25   XXIII|      által a sorsnak.~ ~Az egész igazán úgy tűnik föl előtte, mint
26  Vegszo|  Szeretsz valakit forrón, híven, igazán és szeretettel viszont.