Rész

 1       I|      elszabadultak az ellenvetések: Hová építitek? Nem készül az
 2      II|            önmagát vezette fel oda, hová más embert a jó isten helyezett.~ ~
 3      II| elménckedéseiben, s nem tudta, hogy hová nézzen, ahol senkit se lásson.~ ~
 4      IV|         megvárom önt a kapuban.~ ~– Hová gondol nagysád? Csak nem
 5    VIII|          ismét ugyanazon sírás! Ah, hová vitte téveteg képzelődése?
 6    VIII|          bámulva látszik kérdezni: „Hová, hová e sápadt gyertyákkal
 7    VIII|            látszik kérdezni: „Hová, hová e sápadt gyertyákkal és
 8       X|          enyim; olyan ember vagyok. Hová szállítottad őket, szegényeket?~ ~–
 9       X|            átok! Nem mondhatja meg, hová rejté el a kulcsokat.~ ~
10       X|               Mármost siessünk!~ ~– Hová? – kérdezé a lányka, felvetve
11       X|          nem tért, senki sem tudta, hová van elrejtve. Most azon
12       X|          kiszállni a csónakból!~ ~– Hová, fenség? – kérdé az megdöbbenve.~ ~–
13      XI|          most.~ ~Menjünk haza.~ ~De hová? Nincs többé otthon. Alig
14      XI|          melyre öröm volt gondolni, hová minden ember úgy ment, mintha
15     XIV|       indult, még azzal elmehetett. Hová? Pestig bizonyosan. Onnan
16      XV|      egyszerű polgár, mint más.~ ~– Hová gondol ön?~ ~– Most csak
17    XVII|           Szentirmay gondjai által, hová fog lesüllyedni ismét egy
18    XVII|          egyszer a világon nem lesz hová lehajtanom fejemet, majd
19   XVIII|         ágyamban, talán őneki nincs hová fejét lehajtani, akit elkergettek
20   XVIII|     nagyságod lábainál bevallhatom, hová engemet azontúl is a legerősebb
21   XVIII|             magát valamelyik padig, hová fél lábát feltehesse.~ ~
22      XX|         nagy ijedség volt a háznál. Hová lett az egyetlen lány? Éjszaka
23     XXI|             mint a nyárfalevél.~ ~– Hová akarsz menni? – kérdi tőle
24   XXIII|           milyen keserű bűnhődés!~ ~Hová lettek a büszkeség, a világszereplés
25   XXIII|           amidőn ezen levelet írta? Hová lett az öntelt, elbízott
26   XXIII|       szívét… Idáig rejtegette azt… Hová vigye tovább még?…~ ~Szemei