Rész

 1       V|            és én kétszer találtam az egyre.~ ~Maszlaczky úr, ki nem
 2       V|             dicséretet az ezer közől egyre száradva hagyni, s más részről
 3       X|              szokott menni; most még egyre nőtt, egyre fenyegetett.
 4       X|          menni; most még egyre nőtt, egyre fenyegetett. Tudta mindenki
 5       X|         odaültették Misztizlávot, és egyre pörölnek vele, mert nagyon
 6       X|         távozunk tőle. A kanóc pedig egyre sziporkázott.~ ~A szörnyűködés
 7       X|              konganak, s a várfokról egyre dörögnek az ágyúk, hogy
 8       X|              ne ragadják.~ ~És az ár egyre magasabb lett; ahogy előbbre
 9       X|              a tanácsos nyaka körül, egyre Vilma nevét zokogva. És
10       X|           mégis mindig letájcsoltak, egyre bakala; csizta bakala! A
11       X|              híre, hogy azon utcában egyre omlanak össze a házak. A
12       X|              lenni!”~ ~A víz azonban egyre nőtt, már térdein felül
13       X|            házak siket zuhanását, és egyre jobban reszketett és halaványult.~ ~
14       X|        szabadulni; a rémséges hullám egyre nő, egyre árad, túlcsap
15       X|            rémséges hullám egyre nő, egyre árad, túlcsap a legnagyobb
16       X|           szép csendesen, mint tágul egyre a támadt hasadás, már kilátni
17     XII|              a világba, csak arra az egyre vigyázzon, hogy ott a bolond
18     XII|              a tárgy furcsasága tesz egyre érdekesebbé.~ ~„Ks btom
19     XIV|        Zoltán semmit sem felel, csak egyre azt az összekötött per borítékát
20   XVIII|          szobája úri csoportokkal, s egyre többen jönnek, délre jár
21   XVIII| meghunyászkodót, s mikor elaludt is, egyre levelet írt, mintha tizenkét
22   XVIII|   szónokokról, a nyitott ajtók előtt egyre sűrűbb lesz a nép; egy-egy
23   XVIII|          ajtót, nekivetette a hátát, egyre kiáltozva:~ ~– Gyilkosok!
24   XVIII|             ajtaján, melyet kívülről egyre döngettek fejszével és ólmos
25   XVIII|             megyeházból, a verekedés egyre dühösebb lett, az emberek
26     XXV|      kapálózott pokrócai közepett, s egyre gyilkost és tüzet kiabált.~ ~