Rész

 1       I|           könnyű volt nevetni. „De bizony jó lesz az magtárnak, ha
 2       I|       népség.~ ~Szegény színészek! Bizony nem lesz csoda, ha üres
 3      II|          el a fényes mulatságra; ő bizony ilyen melegben senki kedveért
 4      II|       valamit egymás fülébe. Pedig bizony ez természetes és egyszerű
 5      II|        éveket mulatságnak nézi, az bizony ne menjen hozzá; de aki
 6      II|       akárki is egymagában; mintha bizony olyan nehéz volna eltéveszteni
 7      II|           kantárszárat.~ ~A jó fiú bizony nem sokat ült lovon, nem
 8     III|       hátát a falnak vetheti, mert bizony széjjelmenne, ha kiszólítanák
 9     III|       száraz hangon válaszolt:~ ~– Bizony nem a legjobban, kedves
10      IV| megfizettem-e becsülettel?~ ~– Nem bizony; harmadfél esztendeig tartozott
11     VII|      családi ünnepet elmulasztá.~ ~Bizony nagy dolog történt vele.~ ~
12    VIII|          rohamainak?~ ~– Emlékezem bizony – szólt az öreg cseléd készséggel –,
13      IX|   látogatnia; abba néhány esztendő bizony betelik, de azután mint
14       X|            bátor arcaik voltak; én bizony meg mertem őket szólítani: „
15     XII|         maga jószántából tette. Én bizony erre a célra külön hivatalt
16     XII|        megvan a lánchordta kölyke; bizony már attól tartottam, hogy
17     XIV|       szokta. Országgyűlésen kívül bizony igen csendes külseje a derék
18     XIV|         testvérje; hanem a lyánkát bizony én sem ismerem. Még sohasem
19     XIV|            ötlött a fejébe.~ ~– De bizony most jut eszembe, énnekem
20     XIV|      tréfált a nagyságos úr? Pedig bizony isten, ez sok. Ennyit nem
21   XVIII|          örömmel mosolyog.~ ~Pedig bizony mondom, nagyságos tanácsos
22   XVIII|            asztal mellett.~ ~Talán bizony beszélni akar? Halljuk,
23   XVIII|            Tarnaváry szemébe: „Tán bizony a septemvir úr keresi az
24   XVIII|    becsület pontja.~ ~– Tudom hát; bizony nem is tőled fogom azt most
25     XXV|       semmi köze hozzám.~ ~– Talán bizony én? – kérdé megrémülve Abellino.
26     XXV|          de ezen az innensőn ugyan bizony senki se áhítozzék utána.~ ~