Rész

 1       I|      mienk, és mi örülünk neki; bár azt mondják, hogy kicsiny
 2      II|  megvetendő vagyonnal bírtak, s bár ha a közrendű ember nem
 3       V|        nem gúnyból említé, mert bár képes volt a szíveken keresztüllátni,
 4       V|            A tanácsos elbámult, bár nem mutatta ki. Hát neje
 5     VII|     szabad vele menni.~ ~Flóra, bár nem mutatta, de komolyan
 6     VII|     lelkére vette ezt a szót, s bár nem felelt rá, de lassankint
 7       X|       jégtáblák közé szorult, s bár mindnyájan kiugráltak belőle,
 8       X|     neki kérlelhetlen üldözője, bár az üldözés okát még nem
 9       X|     észrevehetőleg rekedt volt, bár váltig köszörülte.~ ~Újra
10       X| elmehetett a meghívások után, s bár anyai szívének jobban esett
11       X|      azt a balga óhajtást, hogy bár meg tudnának halni – kik
12    XIII|     legkisebb hangot meghallok. Bár próbálja meg. Nyomjon egyet
13    XIII|         kiszoríttatni helyéből, bár kétoldalt sáncot képez mellette
14     XIV|    mintha kívül-belül tüzelnék, bár eléggé iparkodott magának
15     XIV|       De hogyne lenne olyan jó; bár a város túlsó végén laknának,
16     XIV|       ártatlan, mint a gyermek, bár oly érett, mint egy férfi.
17     XIV|      vakarás, sem egy betűhiba. Bár tessék felbontani!~ ~Ő maga
18     XIV|        volt visszagondolni, kit bár élve nem látott soha, de
19      XV|   létezéséről tudomást kap.~ ~– Bár úgy elveszne az, hogy soha
20     XVI|        rá nézve óhajtandó, hogy bár megütné ellenfele; ezáltal
21    XVII|       gazda kezére fog kerülni, bár e változás okát még csak
22   XVIII|         sok magasztalás alatt: „Bár főzhettem volna számotokra
23   XVIII|         mely csinosan, tisztán, bár szegényesen van bútorozva,
24   XVIII|       az egész raj nekiesett, s bár a fogdmegek markaitól megmenekült
25   XVIII|       vidéki celebritások, kik, bár annyira még nem vitték,
26      XX|        azok is megtagadták.~ ~S bár találna otthon, házi körében