Rész

 1     III|       Középen áll egy hosszú, zöld asztal, rézszegekkel oldalvást
 2     III|     lehetetlen hozzáférni, mert az asztal előtte áll; nem is azért
 3      IX|     szemeit a tárgyakon. Egy kerek asztal körül írt vagy tizenkét
 4      IX|  kigyulladt arccal járt hevesen az asztal mellett fel s alá, néha-néha
 5       X|    korszellem más módot hozott be, asztal csak az ételek számára áll,
 6       X|            kezét. – Félsz, hogy az asztal alá iszlak? Ha nem félsz,
 7       X|      septemvir, most is ott ült az asztal előtt, a félig felemelt
 8       X|            épen maradt, a zongora, asztal, karszékek szokott rendben
 9    XIII|           azt a széket a nagy zöld asztal mellett, melyen az ősz nábob
10    XIII| szivattyúzta beléjök vissza.~ ~Egy asztal volt Abellino ágya mellett,
11     XIV|        lökte, egy vékony csomag az asztal alá hullott belőle.~ ~Zoltán
12     XIV|          az ágy alá dugott, kit az asztal alá, kit meg kidobott az
13   XVIII|         hátra, amint a tanácsos az asztal felé lépett, azt hitte,
14   XVIII|       napjaira hagyatván.~ ~A zöld asztal tetején még nem táncolnak
15   XVIII|            szónokai felé.~ ~A zöld asztal elején ülnek az ország notabilitásai,
16   XVIII|        Most az egyik könyökével az asztal közepén van. Velök átellenben
17   XVIII| kortesvezér, ki most is ott áll az asztal alsó végén világoskék viktóriadolmányban,
18   XVIII|          fényes alak között a zöld asztal körül csak két egyéniség
19   XVIII|            ült hasonló alak a zöld asztal mellett.~ ~Neveli még a
20   XVIII|       rövid időköz alatt feláll az asztal túlsó végén egy kék kurta
21   XVIII|        színű orcával föláll a zöld asztal mellett, s csak midőn mindenki
22   XVIII|          különös idegen áll a zöld asztal mellett.~ ~Talán bizony
23   XVIII|     folyosón volt felállítva.~ ~Ez asztal előtt kellett mindenkinek
24     XXI|       emelek szót ellenetek a zöld asztal mellett, engemet kikacagnak;
25     XXI|      mosolyogva foglalt helyet egy asztal mellett, mintha azt kérdené
26    XXIV|          messze egymástól a hosszú asztal mellett, mintha mindenik