Rész

 1       I|        leendő lakhelyéül. Midőn néha egy-egy elegáns úri fogat
 2       I|      ápolunk, s ha dorgáljuk is néha, csak azért történik, mivel
 3       I|        fel ne nézzen az égre?~ ~Néha a szelíd fehér csillagok
 4      II|    kinek urodalma egy bolt vagy néha csak egy toll, ott keres
 5      II|         villogó szemeit, s csak néha sóhajtana egyet: „Miért
 6     III|   közőlök nagybátyja lehetne.~ ~Néha egy éjszakáról a másikra
 7       V|       gondosan eltitkolni; amit néha oly jólesik elmondani, éppen
 8    VIII|  természetes camera obscurában. Néha valaki végigmegy az udvaron;
 9      IX|       van köztük és hány leány. Néha egy hónapig sem jött velök
10       X|     gyermeket ölel. Midőn a tűz néha fel-fellobban, a fehér angyal
11       X|     lassanként elhangzott, csak néha időközönként riasztá fel
12       X|           A kedélyes mulatságot néha megzavarja a háztetőkön,
13     XII|         Rudolfot ugyan meglepte néha az a meleg, részvevő hangulat,
14    XVII|    örökre ezt a tájat, legalább néha őt látogassa meg egyszerű
15   XVIII|         arról, hogy miképpen.~ ~Néha az élet színvonalára merült
16     XXI|         egyedül a vak leánykát. Néha olyan okosan beszél, máskor
17    XXII|           bizonyítja a beteg –, néha egyet pattanik a zongora
18   XXIII|         olyanokat taszít rajtok néha, mint az ágyúdördülés; azok
19   XXIII|        onnan indulna ki újra.~ ~Néha könnyebbült sóhajjal tekinte
20    XXIV|      felelni, hogy „meghalt”.~ ~Néha azután mégis eszébe jut,
21    XXIV|   alácsüggesztett fővel áll meg néha jártában, s elbámul maga
22     XXV| fővárosban, emberek irgalmából. Néha meg megszánta valaki, s
23     XXV|       címzet ismeretlen kéztől, néha franciául vagy németül volt
24     XXV|       hozzá. Egykettő megszökik néha a felvett pénzzel, minden
25    XXVI|    félig elmosódott alak, kikre néha vissza-visszaemlékezünk.~ ~