Rész

 1       X|             E férfi – Wesselényi Miklós.~ ~A nagy, széles tutaj
 2       X|         beteg gyermeket? – szólt Miklós, mialatt egyik szolgája
 3       X|             Kié az a ló? – kérdé Miklós, ki bolondja volt a paripáknak.~ ~–
 4       X|          dolgozott, hogy izzadt. Miklós le nem vette róla szemeit.~ ~
 5       X|         örömmel tapasztalá, hogy Miklós a Kőcserepy-ház alá kormányozza
 6       X|  benneteket”! Helyben vagyunk.~ ~Miklós előtt tudva volt már az
 7       X|        gyorsaságával futott fel. Miklós maga tartotta a lábtó alját,
 8   XVIII|    forognak körüle, mint Klimius Miklós körül a zsemlye.~ ~Jól láttak-e
 9     XXI|      dühös tombolásától.~ ~Ekkor Miklós báró felállt, és nem várva
10     XXI|        még egy harmadik is jő?~ ~Miklós báró nyitott be hozzá.~ ~–
11     XXI|        van, és nyolckor ismét.~ ~Miklós haragosan dobbantott lábával.~ ~–
12     XXI|   megszöktetett fiatalemberre.~ ~Miklós báró igen drasztikus feleletet
13     XXI|          óra közbeesett. Ez volt Miklós báró találkája.~ ~A spadassin
14     XXI|          csapást kell intézni; – Miklós báró herkulesi termetében
15     XXI| karcolásra játszani egymással.~ ~Miklós már ekkor tudta, hogy Rudolf
16     XXI|        Az istenre mondom – szólt Miklós oroszláni morduláshoz hasonlatos
17     XXI|      mint a te véredet! – kiálta Miklós, kezébe ragadva az odanyújtott
18     XXI|        keresik, a düh szikráival Miklós szemei, a gúny kígyóigézetével
19     XXI|      kígyóigézetével Dabronié.~ ~Miklós kezdi meg a harcot.~ ~Egy
20     XXI|          távolságra bocsátani.~ ~Miklós segédei a hideg verítéket
21     XXI|       sokkal gyorsabb vívó, mint Miklós, ki ellenfele mesterfogásait
22     XXI|         fensőbbsége érzetében.~ ~Miklós haragosan vág hozzá e gúnyra.
23     XXI|      irtóztató ordítást hallani; Miklós a düh vak elszántságával
24     XXI|         Nincs semmi baj! – dörgé Miklós, kezével befogva sebét. –
25     XXI|       legyen a dicsőség! – hörgé Miklós, s nyugodtan segítette meztelen