Rész

 1      II|  miszerint azok közől senki sem marad el, s amaz ünnepélyen mentül
 2      II|  tanácshoz kapkod, nekünk időnk marad végignézni a kérdezőt.~ ~
 3      II|       principális – audiát, itt marad az előszobában. Várakozik,
 4      II|         Márpedig megfoghatatlan marad, hogy amire ő maga annyi
 5     III|        csak elmúlik az ismét, s marad minden a réginél.~ ~Középen
 6     III|          hogy a látogatónak nem marad hova letelepedni.~ ~Körül
 7     III|         nézve mindez mély titok marad.~ ~– De a végeredmény? Ez
 8     III|        azoknak csak név szerint marad a Kárpáthyaké; kérdem, mi
 9       V|        nevelési rendszere alatt marad. Eveline-nek mindenben rendszerei
10       V|          inkább egész este ülve marad, csak hogy vele ne legyen
11    VIII|           De azért ön gyámatyám marad?~ ~Ettől a kérdéstől félt
12       X|   szobában két gyámoltalan lény marad el, egy beteg leány és egy
13     XIV|    szavakat, amikből csak annyi marad a lélekben, hogy igen vigasztalók
14    XVII|         ha mindennek birtokában marad!~ ~Mennyi megkezdett eszme
15    XVII|        néhány százezer forintja marad, mellyel rendelkezhetik!
16    XVII|  szegény lesz, hogy semmije sem marad, de mit tesz az! Megmarad
17   XVIII|         éjszakára behozzák, nem marad beveretlen ablak s megveretlen
18     XIX|      letaposták az elvet.~ ~Nem marad neki az a vigasztalása sem.~ ~
19     XIX|       örökké megsiratandó emlék marad énelőttem, és annak eredményét,
20      XX|    beszélnek. Példabeszédképpen marad fel a neve.~ ~Amarról pedig
21   XXIII|    utánam! Minden, minden rátok marad…~ ~Óh, ez volt az út a megőrüléshez!~ ~
22    XXIV|          Délben egy hely üresen marad az asztalnál; egy nagy,
23    XXIV| kevesebb lesz, sok szoba üresen marad.~ ~Ötödnap ismét folytatják
24     XXV|      manent, a szó repül, a sor marad. Van méltóságodnak csak
25  Vegszo|   szenvedő iránt mindig részvét marad a szívben, s a leggonoszabb