Rész

 1      II|       bennünket…~ ~Ekkor mosolyogva lépett oda az ifjonc, s megragadva
 2      II|           Zoltán egyszerre örvendve lépett hozzá, s megragadá kezét.~ ~–
 3       V|             majd ismét az ügyvédhez lépett, s némán végigszorongatá
 4       V|             úr derült, vidám arccal lépett Eveline szobájába.~ ~A figyelmes
 5     VII|            eltávozott.~ ~Oly lassan lépett vele a ló, oly nehéz szívvel
 6    VIII|           együgyű ember így nyomába lépett valódi érzelmeinek.~ ~–
 7       X|         kereskedő, midőn a csónakba lépett, s életét megmenté, csak
 8    XIII|              Maszlaczky úr félénken lépett a spanyolberekhez, mintha
 9     XIV|        ügyvéd egész megilletődéssel lépett hozzá, s érzéstől reszkető
10     XIV|             Oly büszkén, oly daccal lépett most a nyitott írásokhoz,
11     XVI|           Mind a két férfi közelebb lépett az ágyhoz, mosolyogva.~ ~–
12     XVI|     jelenlétében – s ismét közelebb lépett.~ ~– Mit tilthat ön meg
13   XVIII|        fütyörészni, midőn szobájába lépett.~ ~Ott pedig várt rá Eveline
14   XVIII|             tanácsos az asztal felé lépett, azt hitte, hogy a papirosnyíró
15   XVIII| bebizonyítani.~ ~Ekkor Dabroni maga lépett közbe türelmetlenül:~ ~–
16   XVIII|         tartással egész az orra elé lépett, s emberevő kék-piros orcáját
17   XVIII|          gyűlésterembe. Éppen akkor lépett ki a főispán szobájából
18     XXI|        hevülés által tüzelve, akkor lépett be a kávéházba Dabroni,
19     XXI|        szónokoknak felhevült arccal lépett hozzá, s felszólítá a dühöncöt,
20     XXI|       lépcsőkön, s feltett kalappal lépett be termébe.~ ~Némely embernek
21   XXIII|             helyéből, s nyugtalanul lépett nehányat a szobában, azután
22   XXIII|          hozzá sokáig. Az ifjú maga lépett hozzá közelebb, és monda:~ ~–
23     XXV|              Maszlaczky úr közelebb lépett hozzá.~ ~– Azt tetszik gondolni
24    XXVI|            Zoltán. Szép neje karján lépett az elhagyott kertbe, hol
25  Vegszo|            mandarin, aki éppen most lépett ki abból a házból.~ ~Végül