Rész

 1      IV|   fulladva a buzgalomtól, s csak kezével mutatja, hogy mindent megtudott.
 2       V|          azokat őméltósága saját kezével feljegyezte – fájdalom –
 3       V|          engem boldoggá – leánya kezével.~ ~A tanácsos remekelt e
 4       V|      leend az, s az egész Vilmám kezével annak férjére szálland.
 5       V|       megfogja a tanácsosnak két kezével, úgy ahogy a stájeris táncot
 6       V|     kísérte kedves barátját, fél kezével karonfogva őt; midőn már
 7     VII| szerezhet annak, aki hozzányúl a kezével. Hanem mindjárt tegyünk
 8    VIII|       Rudolf megtörlé szemeit, s kezével nyájasan végigsimítva a
 9       X|     beleugrott övig a vízbe, egy kezével megkapva a csónak láncát.~ ~–
10       X|         arcok tekintettek le rá, kezével inte nekik: „Ti várhattok
11       X|          megkapta nagy, rettentő kezével a fiút öltönyénél fogva,
12       X|         meg százé az övében; fél kezével képes feltartani a dűlő
13    XIII|     confidenter legyezget felé a kezével, mit az olyformán akar viszonozni,
14     XIV|     kísértet! – kiálta Zoltán, s kezével a perre ütött, míg szemei
15     XVI|         saját eljegyzett mátkája kezével kecsegtetni védencét, hogy
16   XVIII|        ne mondd! – kiálta Vilma, kezével befogva társnéja száját,
17   XVIII|   vigasztalná, simogatja gyöngéd kezével az ifjú fejét, mely anyja
18   XVIII|     széket, amelyen ült, a másik kezével belemarkolt Emánuel barátunkba,
19   XVIII|         volna el a bombát, s két kezével int, hogy hallgassanak el,
20   XVIII|       elnök széke mellé, s egyik kezével annak támláját ragadva meg,
21     XXI|          szólítani, hanem Rudolf kezével intett neki, hogy maradjon.
22     XXI|         mind a kettőt.~ ~A másik kezével Flóráét szorítja kebléhez,
23     XXI|      rámutatott anyjára reszkető kezével.~ ~– Gyermekem, Vilma! –
24     XXI|       semmi baj! – dörgé Miklós, kezével befogva sebét. – Egy kis
25    XXII|        érthetlen mozdulatot tett kezével szemei előtt, halkan susogva:~ ~–