Rész

 1      II|         ha a közrendű ember nem ért is ahhoz, hogy gazdagságát
 2      II|      ezt a Szentirmayt? Hát mit ért ez önérzet alatt? Mi köze
 3      II|       Mire Zoltán az előszobába ért, már akkor nem látta őket,
 4      II|        alá.~ ~Adolf éppen akkor ért oda a székekkel.~ ~– Köszönöm,
 5      II|          Midőn Zoltán a terembe ért; már vége volt a táncnak.
 6     III|       olyan dologba, amihez nem ért.~ ~Abellino átlátta, hogy
 7     III|      éleményei; aki ezekhez nem ért, aki csak azt tudja, azt
 8     III|    ügyvéd a pszichológiához nem ért, az menjen kukoricát kapálni.
 9      VI|         használták, mikor odáig ért a víz; egyébkor csak mellette
10      VI|      erek partjain emberderékig ért, s minden növény három-négy
11     VII|        kapun. Amint az ajtó elé ért, kiugrott kocsijából, leveté
12       X|       víz egész az eresz aljáig ért. Többen bizonyosan a tornyokba
13       X|       ott szerencsésen szárazra ért, már akkor az egész tér
14       X|        ily jelenet mégis többet ért Maszlaczky úr számításiban
15       X|         öléből, míg Lizához nem ért vele, ahol rábízta a vak
16       X|  lépésnél, s a víz csak csípőig ért.~ ~Zoltán látva, hogy itt
17       X|     Csak midőn már húsz ölnyire ért hozzájok a dereglye, akkor
18     XIV|        jött meg.~ ~Amint Pestre ért az ifjú, egyenesen Kovácshoz
19      XV|        mindig nem mutatta, hogy ért valamit.~ ~– Teszem föl,
20      XV|        ön? Akkor ön engemet nem ért. Én ezt a pert meg akarom
21      XV|        világnak, aki csak addig ért valamit, amíg pénze volt,
22     XVI|      míg a sötét lépcsőn le nem ért, szüntelen beszélt hátrafelé,
23   XVIII| Kőcserepynek Maszlaczky, s alig ért haza Pestre, midőn a választ
24   XVIII|       Fogja be a száját, ha nem ért a dologhoz! Tudom, hogy
25     XXV|         után. Mire azon szobába ért, ahol őt eltűnni látta,