Rész

 1      II|                úrnak; azért mondjuk ily egyenesen gyöngéjének, mert ő maga
 2      II|              azután a vezetékeket vigye egyenesen haza, mert ő a gróf kocsiján
 3     III|            megvan az emberem, aki ellen egyenesen fogom intézni támadásomat –
 4     III|           folytatá magyarázatát:~ ~– Én egyenesen Szentirmay grófot vádolom
 5      IV|           ráállani, de csak úgy, hogy ő egyenesen Abellino javára teszi ez
 6       V|             hajtá ez összeköttetésre, ő egyenesen maga adott elényt (aquit)
 7    VIII|              válni! – szólt hirtelen és egyenesen a gróf, mintha nem akarná
 8    VIII|                a kérdéstől félt Rudolf. Egyenesen kellett rá felelni.~ ~–
 9       X|             komoly céljai vannak. Tehát egyenesen oda siet, ahol a hétszemélynökné,
10       X|   szerencsésebbek voltunk. Minket a zaj egyenesen a torlatnak szorított. Mielőtt
11       X|      szerencsétlenség helyzetéből, s ez egyenesen őrajta kezdi el szerepét;
12       X|              várjon reám a szegleten, s egyenesen futottam ide.~ ~– Akkor,
13       X|              Azalatt a többiek futottak egyenesen a Dunapartra.~ ~Ah, szomorú
14       X|            férfi jő szemközt csónakkal, egyenesen a rablókra. A derék mészárosmester
15     XII|            tanácsaimat fogadta volna, s egyenesen ment volna Párizsba, útba
16    XIII|                 ne izgasson most, hanem egyenesen a végét mondja a dolognak.~ ~–
17     XIV|              tőle, olyat érzett, mintha egyenesen hazamenne ő is oda, ahova
18     XIV|               Amint Pestre ért az ifjú, egyenesen Kovácshoz sietett, kit késő
19     XIV|        irodájokban van. Az iratot pedig egyenesen állította maga elé, ezáltal
20     XVI| tiszteletteljesen állva maradjanak.~ ~– Egyenesen a tárgyhoz szólok. Nagyságodat
21   XVIII|                 vészterhes levéllel, be egyenesen Kőcserepy úr szobájába –
22   XVIII|             megszólítást előrebocsátná, egyenesen az „én”-en kezdi.~ ~– Én
23   XVIII|               éles, öklelő hangon szólt egyenesen hozzá, amint szemközt állt
24   XVIII|               nézett többet, hanem ment egyenesen a főispánhoz. Illendően
25   XXIII|             kérdi Zoltán, ki Kőhalomról egyenesen jött Kárpátfalvára, Szentirmát