Rész

 1      II|      hintázást, akkor megragadá a csónak szélét, s egy perc alatt
 2      IX|         itt a helye; ló ledobott, csónak felfordult velem, kezem,
 3       X|      legénynek, tíz forint maga a csónak. Az ember kockáztat legalább
 4       X|     szemtanúja volt.~ ~– Egyetlen csónak bírt a töltésig vergődni.
 5       X|      torlaszhoz érkezett volna, a csónak a sűrűn jövő jégtáblák közé
 6       X|           lehetett látni; még egy csónak volt a partnál, s öt-hat
 7       X|           zaj közt megfeneklett a csónak, s minden megfeszített törekedésünk
 8       X|  nagyságos uram, most egy rozzant csónak. Eveline a halál kétségbeesésével
 9       X|        mögött az udvarban négy-öt csónak volt látható egészen lengő
10       X|        egy gonosz álom…~ ~Hol egy csónak!~ ~Ah, azoknak dolguk van
11       X|            egy kezével megkapva a csónak láncát.~ ~– Ide mellém,
12       X|   közöttük Tarnaváry cselédeit. E csónak a septemvir pincéjéből húzatott
13       X|      szabadíthat meg mindenkit. A csónak, a tutaj már túl van terhelve,
14       X|     sötétben a rablók felé, s egy csónak sikamlik alá gyorsan az
15       X|        közéjök! Úgy, ni! Az egyik csónak már a falnak szorult. Azt
16       X| közreszorítani; a jámbor Bogozy a csónak orrán állva már egy ütést
17       X|         kell fordulniok. Az egyik csónak emberei előreszegzett csáklyákkal
18       X|           áll felgyúrt karokkal a csónak orrában, s két marokra fogja
19       X|      nejével és gyermekeivel; egy csónak érkezik oda bátor harcfiakkal,
20       X|        gerendáitól összetartva. A csónak menekülni kénytelen az omló
21       X|           anekdoták fölött.~ ~Egy csónak evez végig a szomorú utcákon,
22       X|           tud lenni!~ ~Abellino a csónak fenekén ült, mert ő becses
23       X|         mulatság órái. Abellino a csónak közepén puncsot főzött,
24       X|           érzék magokat, mintha a csónak forogna velök. Csak báró
25       X|       volt leülni, s megfogózni a csónak párkányába.~ ~Társai megrémülten