Rész

 1       I|        oly nagyon szeretjük.~ ~E csendes örömben folyt le az est.
 2    VIII|         lábakkal.~ ~Minden olyan csendes, csak a hangosan őrlő szú
 3      IX|          oda, hova úgy vágyik, a csendes falusi hajlékba, a vidám,
 4       X|    zavartatja meg azáltal magát; csendes művészi nyugalommal fogja
 5       X|       borotváját, s aközben igen csendes hangon kérdezé a frátertől:~ ~–
 6       X|   tanácsos, félrevette magát egy csendes benyílóba, ahonnan nem hallatszik
 7       X|          jutni az édes otthon, a csendes, boldog szentirmai esték,
 8       X|    csordult alá a falon.~ ~Vilma csendes nyugalommal ölelé át reszkető
 9       X|    megmenték, a gunyhóban minden csendes. Amott gazdag kereskedő,
10     XIV| Országgyűlésen kívül bizony igen csendes külseje a derék városnak.
11     XIV|     hintók gördülnek ki és be; a csendes polgári házak ablakain nagyszakállú
12     XIV|      éjszakai csendben végigment csendes szobáin; inasa, vadásza
13     XVI|         érkező.~ ~Kovács szelíd, csendes természetű ember volt, hanem
14     XVI|     nagyságod családi örömökkel? Csendes otthon, bájos fiatal nő,
15     XVI|      tarka örömmel, víg élettel, csendes élettel, szeretőkkel, feleséggel,
16   XVIII|        baj? – kérdezé a tanácsos csendes vérrel; még csak a két kezét
17   XVIII|       hogy Kőcserepy, azért mert csendes, udvarias ember, ennél a
18   XVIII|        szavakat ott belül, ott a csendes, hallgatag szívben, mikor
19   XVIII|        fordulva.~ ~Beszéde halk, csendes menetű, semmi színpadi fogások,
20   XVIII|            A rendek felálltak, s csendes zúgás mellett elkezdtek
21   XXIII|          Ki mozdulna ki ilyenkor csendes kandallója mellől, hogy
22   XXIII|  elhallgatott a halvány beteg; a csendes szobában nem hallatszott
23   XXIII|   benyitja írószobája ajtaját, s csendes léptekkel, miknek zaját
24   XXIII|       valamennyien.~ ~Az éjszaka csendes volt körüle, és a méla hallgatásban
25   XXIII|    lélegzett, s pillanatok múlva csendes, nyugodt tekintettel nézett