Rész

 1       I| sérteni, ahol nem esünk útjába senkinek; majd építünk mi ott valami
 2      II|         hogyan, mi által, arra senkinek semmi gondja, a gyermekek
 3      II|     engedik e titkot eltanulni senkinek). Minden meglepne bennünket,
 4      II|      is bizonyít azáltal, hogy senkinek a köszönését sem fogadja
 5      II|   Tarnaváry, ki sohasem engedi senkinek kibeszélni magát. – Tán
 6       V|       Minthogy iránta nem volt senkinek szabad szeretetét mutatni,
 7    VIII|        gondolj, de el ne mondd senkinek soha!~ ~Zoltán annyi édeset
 8    VIII|    érzesz, ne mutasd, ne mondd senkinek soha, mert az nagy veszélyt
 9       X|    vacsorálni, de ne beszéljen senkinek, hogy hol járt!~ ~A jurátus
10       X|       szót sem szólt Zoltánról senkinek.~ ~De nem is örült senki
11     XIV|     tartsa zárva, s ne szóljon senkinek elutazása felől.~ ~Míg a
12     XIV|    értem. Tehát ezt nem szabad senkinek megtudni. Ne féljen nagyságod,
13     XIV|     vezessék fel hozzá; másnak senkinek sem lesz otthon.~ ~Milyen
14      XV|        elmegyek a tengerre, és senkinek sem fogok terhére esni,
15      XV|        kettőhöz ne legyen joga senkinek…~ ~Az ifjú nem bírta befejezni
16     XVI|       vagyok, én nem szolgálok senkinek salvus conductus gyanánt.~ ~
17    XVII|        semmi sem vagyok. És én senkinek sem akarok terhére esni;
18   XVIII|        pohár bort sem fog adni senkinek.~ ~Mennyivel jobban értették
19     XXI|    valahol az erdőben lelőnek, senkinek sem szükség rajta sajnálkozni;
20     XXI|  termet szépszerével, mert itt senkinek sem tetszik az ábrázatja.~ ~
21     XXI|        tudod, de sohasem fogod senkinek mondani. Véletlen szerencsétlenség
22     XXI|    lázbeteg.~ ~Napok óta nincs senkinek nyugta a háznál; egyik orvos
23    XXII|       szóltunk volna egymásról senkinek. Mihaszna vettetek el tőle
24    XXIV|     fenyvesek alatt, ahová más senkinek ne legyen szabad lépni.