Rész

  1       I|           cserjét irt, fákat ültet? Mint örül aztán, ha szorgalma,
  2       I|             világosabbnak tetszett, mint egyébkor; ki állhatná meg,
  3      II|           Kőcserepy Dániel úr, vagy mint ő maga szokta írni nevét:
  4      II|           pályája egyengetéséhez.~ ~Mint jutott azután azon polcra,
  5      II|           oly erős akarat járulván, mint az övé, éppen nincs mit
  6      II|             polgárság tehát régóta, mint az ígéret földét ismeri
  7      II|             nő az ember jó kedélye, mint a fű, melytől a gond, hipochondria,
  8      II|  hipochondria, hemorrhoid eloszlik, mint a köd; még a szegényebb
  9      II|           lapunak a kietlen földet, mint hiú pompával telepíteni
 10      II|           parkja, kertje zöld volt, mint a paradicsom, s midőn az
 11      II|            Kőcserepy-mulatókertben; mint az illedelem hozza magával,
 12      II|       ízlése után úgy tűnik az fel, mint egy tündérpalota, minőt
 13      II|      éveiknek nincs egyéb feladata, mint a lélek nemesítése, s annak
 14      II|             soha sincs úgy öltözve, mint más földi ember. Jelenleg
 15      II|     találnak rajta egyéb változást, mint hogy idomai jobban megteltek.
 16      II|        nézve is oly keveset jelent, mint másokra, de ő túl boldognak
 17      II|         olyanforma különc lehetett, mint báró Berzy; a tanácsos úr
 18      II|            egyéb nevezetes nincsen, mint hogy a bajusza befelé van
 19      II|         másik lyánka még alig több, mint gyermek, legfeljebb tizenkét
 20      II|         járnak, s úgy beszélgetnek, mint a legjobb barátnék. Vilma
 21      II|           minden emberrel beszélni, mint a kriminális rabbal.~ ~–
 22      II|           már napok óta e tárgyról. Mint hallik, gróf Szentirmay
 23      II|          ebből is!~ ~A tanácsos úr, mint finom ember, restellette,
 24      II|             fürdőben tölti már több mint húsz esztendő óta, és semmi
 25      II|            barna volt, és ripacsos, mint a kordován, melyből hatalmasan
 26      II|      rávenni, hogy előre ne álljon, mint egy sisakellenző. Midőn
 27      II|         szava rendesen úgy hangzik, mint aki a sok mérgelődésben
 28      II|      válogatja a szót; írása olyan, mint az egyiptomi hieroglif,
 29      II|             sem zsenírozza annyira, mint ha neje felől tudakozódnak,
 30      II|          gondolkozni látszott, hogy mint felelhessen méltó haraggal
 31      II| Szentirmayék megérkeztében egyebet, mint kivívott diadalát, és sietett
 32      II|           dolog; a gyermeki kedély, mint a lágy viasz, úgy idomul
 33      II|            mögé vagy éppen szemébe, mint a többiek; úgy el tudná
 34      II|          dandy, csakhogy vékonyabb, mint a többi, aki, úgy látszik,
 35      II|             a nehéz hintát. Emánuel mint igazi gavallér, hirtelen
 36      II|        tudta magát feltalálni, hogy mint fogadja azt.~ ~– Nem emlékszik
 37      II|         egészen más öltözetben van, mint akkor. Milyen jól néz ki
 38      II|             hozzá adtak, úgy bánik, mint cselédjeivel.~ ~(Csodálkozhatnánk,
 39      II|           kifejlettebb a büszkeség, mint az éltesebbeknél, s ők sokkal
 40      II|        gyakorlati ismerethez jutni, mint nála.~ ~– De ő megalázó
 41      II|        melynek nem volt egyéb elve, mint onnan meg nem mozdulni,
 42      II|       sejteni Kőcserepy diadalából, mint Szentirmay feszült, csaknem
 43      II|           halkan tudtára adva, hogy mint szorítsa azt meg térdeivel,
 44      II|           hogy azok sokkal szebbek, mint a magyar csárdások, amiket
 45      II|           Ez a fagylalt olyan édes, mint a kisasszony – monda Vilmához
 46      II|   iparkodott tudtul adni.~ ~Ezalatt mint a futótűz terjedt el a társaságban,
 47      II| mulatságomra ne maradjon itten más, mint akikre magam sem adok semmit.”~ ~
 48      II|            jóízűen kacagott azokon, mint aki soha vígabb dolgokat
 49     III|  szerencsénk bemutatva lenni, s ki, mint tudjuk, királyi táblai ügyvéd.
 50     III|           egy vén jubilátus huszárt mint fiskális úr mindenesét,
 51     III|          azon bír csodálkozni, hogy mint lehet e három bútordarabbal
 52     III|      második, harmadik esztendőben, mint a cserebogárnak, hogy a
 53     III|          mindent, amit eléje adnak, mint a gép, mint a rajzoló gólyaorr,
 54     III|            eléje adnak, mint a gép, mint a rajzoló gólyaorr, s mikor
 55     III|         nincs a teremben senki más, mint fráter Bogozy, az pedig
 56     III|       nyomorék. Nyomorék kívül úgy, mint belül, szánalomra méltó
 57     III|          szürke fővel mutatkozik.~ ~Mint bántja az Abellinót, hogy
 58     III|         hálókabátban.~ ~– Hát, hogy mint van a kedves nagyságos úr?
 59     III|            éppen úgy az én érdekem, mint nagyságodé. Ha én elvesztem
 60     III|        dolus malum világos; ez több mint csalárdság, ez stellionatus!
 61     III|      kicsapongó életmódot követtek, mint nagyságod urabátyja; tehát
 62     III|         köztiszteletben álló férfi, mint az ifjú Kárpáthy örökös
 63     III|         bizonytalan, késztetett rá, mint inkább tulajdon szenvedélyem.
 64     III|            Senki sem tekint azokba, mint csupán olyan emberek, kiket
 65     III|       felugorva élénken a fiskális, mint egy kis bodzabélbáb. – Éppen
 66     III|              mely őt tőrben tartja, mint az ostoba fürjet.~ ~– Ki
 67     III|          elő, miknek összegéből én, mint a napvilágot fogom kideríteni
 68     III|          nagyobb arisztokrata volt, mint azok, kik inasaik gombjaira
 69     III|           eszmének lehet tekinteni, mint hogy egy grófot méltóságos
 70     III|          nagyságod úgy cselekednék, mint egy regényíró, ki halomra
 71     III|            én pedig úgy cselekszem, mint filozóf és fiskális, ki
 72     III|           szép ifjú. Oly kifejlett, mint más tizenhat éves korában;
 73     III|  ártatlannak tartom ebben a grófot, mint saját magamat; hanem ez
 74     III|           által oly tarkává legyen, mint a gyöngytyúk. (A fiskális
 75     III|         nagyságod annak birtokától, mint volt akkor, és amidőn semmi
 76     III|             megbarátkozni, hogy én, mint Ézsau egy tál lencséért,
 77     III|            s ilyenkor goromba volt, mint a pokróc.~ ~Abellino mindjárt
 78     III|            magasabb hangon beszélt, mint ő.~ ~– De mikor az ajánlott
 79      IV|        nincs! Ah, ez keserűbb volt, mint ahogy szavakkal le lehetne
 80      IV|             kaszinót; futott onnan, mint a lőtt vad, ki a Dunapartra,
 81      IV|            adjanak neki, ne többet, mint száz nyomorú forintot, amiért
 82      IV|           pénzt kérni, annyit tesz, mint senkitől sem kapni, s azonfelül
 83      IV|          nagyobb volt a lelkesülés, mint tegnap. Carl már meg is
 84      IV|         nagysád más nézetekben van, mint én? Én azon az úton nem
 85      IV|    Maszlaczky úr oly büszke hangon, mint aki meg van győződve afelől,
 86      IV|                Kívül nagyobb a cím, mint belül a tartalom.~ ~Nem
 87      IV|            a Kárpáthy jószágot csak mint fidei commissumot, mint
 88      IV|             mint fidei commissumot, mint hitbizományt veendi át,
 89      IV|            nagylelkű embert többet, mint Maszlaczky úr. Kicsinyben
 90       V|        nélkül.~ ~Már gyermekkorában mint a legokosabb magaviseletű
 91       V|           férje gazdagabb sem volt, mint ő.~ ~Mintegy hat évig élt
 92       V|   magaslelkű asszony, de félt tőle, mint a jégtől.~ ~Az utolsó években
 93       V|      tizenhat évvel fiatalabb volt, mint jelenleg és igen szép férfi.~ ~
 94       V|           tulajdonokkal bíró férfi, mint volt az első, kit azonban
 95       V|           mondani mamának, papának; mint kell a gyermeknek eltitkolni
 96       V|          tudta, hogy vigyáznak rá – mint egy fogolyra.~ ~Anyja leánya
 97       V|             észrevételt tenni, hogy mint reszketnek a kisasszony
 98       V|     olyankor sem látott benne mást, mint azt a szigorú őrt, ki óránkint
 99       V|           fél órával korábban jött, mint a tanácsos úr haza szokott
100       V|          feszesen, oly kikerekítve, mint akire büntetésből van mérve
101       V|       vitatkozni. Az olyan emberek, mint Misztizláv, akik mindenre
102       V|       annyira hasonlítani anyjához, mint Vilma kisasszonyt.~ ~– Adná
103       V|      magasztalásokat inkább leánya, mint maga számára fogadta el.~ ~–
104       V|  vigyázatlanul kiejteni annyi volt, mint a tanácsosnőnek esztendeig
105       V|          Nőnek nincsen saját sorsa; mint gyermek, mint leány, mint
106       V|          saját sorsa; mint gyermek, mint leány, mint feleség mindig
107       V|           mint gyermek, mint leány, mint feleség mindig idegen akarathoz
108       V|            volt hivatva; szenvedtem mint gyermek – csalódtam mint
109       V|            mint gyermek – csalódtam mint ifjú, és elfásultam mint
110       V|            mint ifjú, és elfásultam mint férfi. Ez alatt a hideg
111       V|              úgy elrohant az ajtón, mint egy színpadi őrült, aki
112       V|            összevissza szorongaták, mint akik évek óta távol voltak;
113       V|         távol voltak; megkérdezték, mint szolgál egymás egészsége;
114       V|           semmi egyéb nem ösztönöz, mint azon végtelen tisztelet,
115       V|             kedvesebb kötelességet, mint azt teljesíthetni.~ ~– Jó,
116       V|         uram – szólt Maszlaczky úr, mint ki valami nagyot gondolt –,
117       V|        Maszlaczky szemei ragyogtak, mint ki egy kedvező ítélet fölolvasását
118       V|           folytatá a tanácsos úr. – Mint remélhettem volna még azt,
119       V|         lephetett volna meg a sors, mint aminőt kedves barátom ajánlata
120       V|      hasonló leend, szépségben úgy, mint erényekben, képes vagyok
121       V|          engem. Én tudok hallgatni, mint a sír.~ ~– Még egyet, kedves
122       V|              kedves jó Maszlaczkym. Mint az elébb is mondám, Eveline
123       V|       helyeselni, mert jobban érti, mint én. E rendszerhez tartozik
124       V|        mértéke a női gyöngédségnek, mint szelíden bánni egy ötödfél
125       V|       nyájassága gerjeszt szívében, mint Eveline az ideál érzelmek
126      VI|          hullámzik, nem volt egyéb, mint egy nagy, láthatártalan
127      VI|             híre volt az országban, mint közelebb Franklin expedíciójának
128      VI|             három-négy akkora lett, mint más vidéken. Az angolkertet
129      VI|        környéke más levegőt lehelt, mint a többi vidék; itt gazdag,
130      VI|             fog tetszeni e helység, mint akárhány alföldi háztorlat,
131      VI|         hasznát venni nem lehetett, mint hogy a kíváncsiságból odavetődő
132      VI|           épületekről gondoskodott, mint ősei; amott a rendezett
133      VI|     mostohább időkre, korunkban még mint újítási példát ritkaságképpen
134      VI|            inkább sírhatna a költő, mint énekelhetne ez elhagyott
135      VI|             legyenek számlálva? Ki, mint Szentirmay Rudolf, ki a
136      VI|           olyan jó fia-e a hazának, mint aki érte századok előtt
137      VI|             a fák éppen oly idősek, mint ő; két jávort ő maga ültetett
138      VI|          volt, az a mi Zoltánunk.~ ~Mint hétéves gyermek maga köré
139     VII|    jobbágyság; a házakat meszelték, mint valami sátoros ünnepre.
140     VII|              mik oly erősek voltak, mint az acél; megköszönheték
141     VII|            istenáldása volt rajtok, mint az eső és a napfény; hogy
142     VII|          négy úgy szerette Zoltánt, mint testvérét, s gyakran kedves
143     VII|             oly csodaszépen rajzol, mint amilyen csodabiztosan lő,
144     VII| csodabiztosan lő, s oly édesen áld, mint amilyen keményen sújt.~ ~
145     VII|            ment semmi mulatság úgy, mint máskor. Még a gyermekek
146     VII|      méltóságos gróf ellen. Kendnek mint házhoz tartozó cselédnek,
147     VII|         látták fityegni kifeszítve, mint valami statáriumot.~ ~Elszörnyedt
148     VII|           és szeretetre méltó volt, mint önző, förtelmes indulat
149     VII|        valaki ellen erényes tetteit mint éles kardot fordítsák, hogy
150     VII|            annak fiát úgy szereted, mint tulajdon gyermekedet”!~ ~
151     VII|     szemeiben, s végigfutott arcán, mint egy hulló gyémánt.~ ~Zoltán
152    VIII|               Zoltán halavány lett, mint a fal. Valamit akart szólani,
153    VIII|            több ismerethez juttatá, mint kétévi tanfolyam. De én
154    VIII|          Őutána, kinek családjánál, mint édes fiú, oly mély, oly
155    VIII|       annyira, amit Rudolf mondott, mint hogy azt oly hidegen tudta
156    VIII|       tüneményt, kit jobban szeret, mint az egész világot, kihez
157    VIII|      átszellemülve, többet mondott, mint amennyi egy könyvben, mint
158    VIII|          mint amennyi egy könyvben, mint amennyi egy szívben elfér.~ ~
159    VIII|             kevéssé volt sejtelmem, mint nincs teneked most. El kell
160    VIII|           gyermek nem tett egyebet, mint gyámatyja kezét szorítá
161    VIII|           csak én nem tudok aludni, mint zendül meg fölöttem az a
162    VIII|            éjnek idején, nem egyéb, mint egy húrja a zongorának,
163    VIII|         rakva, és sötét van bennök, mint valami sírboltban.~ ~Egyik
164    VIII|        alakokat tüntetve fel rajta, mint egy természetes camera obscurában.
165    VIII|             a szerelem tiszta volt, mint az angyaloké? Egy leírott
166    VIII|           egészen elrejté az írást. Mint aki egy lelkén uralkodó
167    VIII|             alvó sírjában megnézni, mint az elítélt rab, aki kíváncsi
168    VIII|           körül, úgy érzem magamat, mint akinek holnap már meg kell
169    VIII|       sápadtabb volt e pillanatban, mint egy halotté. Egészen el
170    VIII|         örömestebb hiszi a rosszat, mint a jót, s kegyetlenebb az
171    VIII|          mely örökké kiújult benne, mint a test belsejében támadt
172      IX|        beszélt Zoltán elutazásáról, mint egy igen természetes és
173      IX|           bizony betelik, de azután mint derék, jeles férfi fog visszatérni,
174      IX|     férfinak, oly szívvel és fővel, mint Zoltán, hidd el, jó iskola
175      IX|             nap egyebet sem teszek, mint nekik tartok prédikációt,
176      IX|    leesésnél és szomorúbb bélyegek, mint amit a tollkés vág az arcon.~ ~
177      IX|          mégpedig valamivel jobban, mint mikor Lőrinc úrfi, a kis
178      IX|            mit tehetett bölcsebbet, mint hogy vállat vonított, és
179      IX|      keveset törődött gyermekeivel, mint férje: sokkal szebb és sokkal
180      IX|        nézte kényelmesen egy hajdú, mint esik az eső, s háromszor
181      IX|             ember oly goromba volt, mint a pokróc. Tetszett nekik
182      IX|       sárkányon paripázó szélúrfit, mint maga. Még megüt a guta.
183      IX|           nem azért haragszik, hogy mint merészelt ez a gyerekjurátus
184      IX|            tilos egyetértést kötni, mint inkább azért, hogy a verset
185      IX|            Zoltán azonban úgy járt, mint aki mennydörgéstől féltiben
186      IX|          fogékony kedélyekre nézve, mint nőket hallani perelni.~ ~–
187      IX|         mégis úgy lehet vele bánni, mint a szegődött cseléddel.~ ~–
188      IX|            egzotikus tünemény volt, mint a Vezúv kitörése. A kedves,
189      IX|           lehetett egyebet hallani, mint vidám, nyájas, enyelgő hangokat.
190      IX|           kisasszony, akkora orral, mint egy gabnahajóé, pedig azt
191      IX|             is szólt hozzá másképp, mint a legszenvedélyesebb szívesség
192       X|              egy század múlva, több mint négyezer ház, egész paloták
193       X|             jótékonyság menhelyeit. Mint a szív halkabb-sebesebb
194       X|        minden rétegekben, fent úgy, mint alant, szellemi és anyagi
195       X|            emberek, ha értenék úgy, mint azok néhányan, akik már
196       X|         Bécsig nem hallani egyebet, mint irtóztató rémkiáltást!~ ~
197       X|         hamarébb széttöri a folyam, mint a tolnait, s az elézúduló
198       X| előkészületekkel rendeztek már több mint egy hét óta.~ ~De táncolni
199       X|        semmitől nem retteg annyira, mint a víztől. Soha még életében
200       X|         nincsen egyéb fundamentoma, mint a víz. E félelméből már
201       X|        egész arc inkább piros volt, mint veres, csupa merő durva
202       X|           kövér homloka két felére, mint valamely becsületes tengeri
203       X|          nagyon meggondolva a szót, mint akinek az önfenntartás ösztöne
204       X|            több pszichológiája van, mint hogy ne tudná, miszerint
205       X|            a szülők kedvében járni, mint a kisasszonyokéban, ha az
206       X|      jár-kel alá s fel a termekben, mint a görög filozófusok horgas
207       X|      olcsóbb lesz a fagylalt, uram, mint tavaly volt – mondám neki –,
208       X|            azon is dühbe jött, hogy mint mer ez a fiatal gyerek őhozzá
209       X|             jobb mulatságra talált, mint itthon. Majd megjön a lélekadta.~ ~–
210       X|         hideg oly pirosra festette, mint a rózsa, s szemeiben valami
211       X|            délceg volt és izgékony, mint rendkívüli erőgyakorlat
212       X|             szabadítva meg egyebet, mint a puszta, meztelen életet…~ ~
213       X|           és azután lehetett látni, mint közelít feléjök egy-egy
214       X|        ismét nem hallatszott semmi, mint az egymásba rohanó jegek
215       X|         maradjon elébb visszatérni, mint a szétpukkanás megtörténik.
216       X|    zajosabban és sűrűbben jött még, mint azelőtt, s a Duna oly szemlátomást
217       X|            oly fehér kezdett lenni, mint a fal, mintha csak most
218       X|       inkább közeledünk az aknához, mint távozunk tőle. A kanóc pedig
219       X|              Derék ember. Úgy lőtt, mint Tell Vilmos. A vessző éppen
220       X|          tudja táncolni a lengyelt, mint ő. Még a kártyateremből
221       X|            között.~ ~Maszlaczky úr, mint egy bús bagoly, jelent meg
222       X|          sokkal zseniálisabb ember, mint hogy valakit ily apró öngyilkolásokban
223       X|        utána; éppen úgy mosolygott, mint azelőtt, két könyökét az
224       X|       kétségbeejtő morajjal.~ ~Hah, mint elsápadt egyszerre minden
225       X|       század fáradalmainak emlékét, mint romot érzé leroskadni vállaira?
226       X|            föld jobb anyánk nekünk, mint amilyen fiai mi vagyunk
227       X|          éppoly veszendő alak volt, mint a nyomorult cseléd.~ ~De
228       X|           aki éppen úgy reszketett, mint ő.~ ~Hallatszanak-e emberhangok?~ ~
229       X|      kötelezni le a fiatal lyánkát, mint szabadító nemtő jelenni
230       X|            mindenünnen felé. Hallá, mint futnak ki a nagy épületből
231       X|            hóna alá dugdosva, éppen mint valami kísértet, aki jön
232       X|            lélek, aki nem volt más, mint a kúria kapusa, ki okiratokat
233       X|            ez órában, talán annyit, mint amennyit mi egy óra alatt
234       X|        kifehérlettek e zuhatagok, s mint mikor felhőszakadás után
235       X|            egész fölött emelkedett, mint egy gonosz álom…~ ~Hol egy
236       X|           fogok! Ez csúnyább volna, mint a rablás, mint a gyilkolás.
237       X|      csúnyább volna, mint a rablás, mint a gyilkolás. Nem szabad
238       X|           fázott szellős sátorában, mint utóda, Mahmud, ki a török
239       X|          lett volna bátor lélekkel, mint prémmel látni el magát.
240       X|           el magát. Lám, a bátorság mint melegít! Már az utolsó lépcsőt
241       X|             ezren hallották e nevet mint szabadulásuk jelszavát hangzani,
242       X|     tüneményt. Úgy rémlett az neki, mint valami álomlátás; e magas,
243       X|     hálatelt arcainak csoportozata, mint egy bűbájos tünemény az
244       X|             s úgy átveté a tutajba, mint a pehelylabdát.~ ~A paripa
245       X|             Nagyobb kár volna érte, mint egypár rideg, haszontalan
246       X|    megjelenik a homályos háttérben, mint valami tünemény, mely ismét
247       X|              az is fehérbe öltözve, mint minden tárgy, ami e szobában
248       X|          fogja vonni, Eveline pedig mint filozóf nő, igen helyesen
249       X|      lefekteté, betakargata, éppen, mint ahogy anya bánik gyermekével;
250       X|            folyvást tudott mondani, mint egy hosszú álmot.~ ~Vilma
251       X|          ennek is csak öt ujja van, mint a vaknövelde zeneprofesszorának,
252       X|            vak gyermek fejecskéjét, mint valami komoly édesanya.
253       X|             derék úrnő lesz belőle, mint édes mamája; őneki ne is
254       X|             állt ott oly halványan, mint a fal, és keble lihegett,
255       X|        zihálva, és szemei forogtak, mint ahogy egy vak szemei tudnak
256       X|           nagy zúgással, morgással, mint ahogy jött azon negyven
257       X|         Nemsokára hallani lehetett, mint omlik be a pinceablakokon
258       X|             helyen, s látható volt, mint repednek szép csendesen
259       X|             Elnézte szép csendesen, mint tágul egyre a támadt hasadás,
260       X|              egyik oly boldog lesz, mint a másik, és oly hideg, mint
261       X|         mint a másik, és oly hideg, mint a másik.~ ~E gondolattal
262       X|             lett, majd ismét fehér, mint a halál.~ ~Igen, ha a halál
263       X|      szélére. Olyan volt e percben, mint valami álomjáró.~ ~„Óh,
264       X|         valami nehezebb ült szívén, mint a betegség.~ ~– Látja ön,
265       X|            Zoltán –, nincs más mód, mint hogy önt karomra vegyem.
266       X|            könnyei, és Zoltán érzé, mint hullanak arcára e forró
267       X|          úgy szokott reá világlani, mint a harag. Szegény gyermek,
268       X|         egymásra volt dőlve minden, mint valami nagy költözködés
269       X|             a szótól jobban fázott, mint a csípős éji széltől.~ ~
270       X|                 Nagyobb az ő nevök, mint a csatatérek hőseié!~ ~Most
271       X|  végigsikamlani Wesselényi hajóját. Mint az őrszellem maga, jár ő
272       X|           meg az egész világot. Óh, mint szeretné, ha azon karoknak,
273       X|        láttok küzdeni egy Szapáryt, mint emeli karjain, vállain a
274       X|     nyomorult embereket csónakjába, mint tör a vízben úszó házakba,
275       X|    megjelennie, okosan, előrelátva, mint a gondviselés.~ ~A főutcákon
276       X|       indulnak, mindenütt helyükön, mint illik a megye első hivatalnokaihoz.~ ~
277       X|       körös-körül, hogy ingadoznak. Mint a villámfutás terjedt el
278       X|         mindannyian. Rémület látni, mint bontják az előrevigyázóbbak
279       X|       lélekemelő tünemény: a katona mint honpolgár! Amint a veszély
280       X|        szabadulást, remegő szívvel, mint más bűnös ember.~ ~– Ide,
281       X|            a gátszakadásnál, láttuk mint omlott össze a legelső ház,
282       X|          tér, mely szárazon maradt, mint valami kis sziget. E szűk
283       X|           jobb hasznát tudja venni, mint mulatságból alá s fel hajókázni
284       X|            én lehetek oly közönyös, mint akármely más idegen!~ ~–
285       X|            megszégyenülve követték, mint kiknek orruk vére folyt.
286       X|           félre, s a fényes jelenet mint tündér tünemény sikamlik
287       X|      termeiből kiköltözött értök, s mint atya, ki gyermekeit várja,
288       X|          bájos, oly szelíd, oly jó, mint minőket az oltárképekre
289       X|           az oltárképekre festenek, mint egy édes, ifjú testvér ama
290       X|             nemzet, úgy szeretett – mint egy szentet.~ ~Ama három
291      XI|        tudott alkotni a jövendőben, mint amilyen eddig vala, honnan
292      XI|            meg” kimondásához.~ ~Óh, mint a hideg láz, terjed ez a
293      XI|            utakon, más eszközökkel, mint aminőket az eddigi nagyok
294      XI|             még szebb és gazdagabb, mint volt egykor, népe újra megszaporodott,
295     XII|            írja, levén ő senki más, mint egy jámbor juratus tabulae
296     XII|             annyi csodálkozni való, mint nagyságos Tarnaváry úr e
297     XII|          szeles bolond lesz belőle, mint az; nem fog rajta semmi.
298     XII|         homok közől kellett kiásni, mint a becsületes egyiptomi hagyományokat.~ ~
299     XII|            az eleje, hol a hátulja, mint a Calvinus János köpenyegére
300     XII|             valami puszta szigetre, mint Robinsont? Hátha eltévedtek
301     XII|    szárazföldön, ember hátán ember, mint a fügelevél, mi pedig egyik
302     XII|      lármázzon mások mulattatására, mint a pesti kávéházakban a tirolise
303     XII|     kreditünk, de nincs adósságunk, mint a te Angliádnak, akit körül
304     XII|             akarom tartani magamnak mint kuriózumot. Nevezetesebb
305     XII|             tűfokán keresztülmenni, mint a gazdagnak a mennyországba
306     XII|             arra, hogy vétkezzenek, mint másnak. Az ő szenvedélyök
307     XII|      hatalmasaink legnagyobb része, mint iparkodott azt a mély sebet,
308     XII|        elfedezni oltáráldozataival, mint érdemelt ki egyszerre két
309     XII|            két mennyországot, egyet mint embertárs, mást mint jó
310     XII|          egyet mint embertárs, mást mint jó hazafi.~ ~Óh, csak mostan
311     XII|           alatt annyi jót tehet az, mint más egész életében; amin
312     XII|             lépek, hogy ott engemet mint ős nemesembert mindenféle
313     XII|    zsebemből krajcárt keressek elő, mint holmi armer Reisender mesterlegény,
314     XII|            cédulát kérjék el tőlem, mint egy fontos talpú, zsírszagú
315     XII|       Dunától, sem a tengertől úgy, mint attól a gondolattól, hogy
316    XIII|           otthoniatlanok ez eszmék, mint a lovaghősök és a trubadúrok
317    XIII|            tulajdonképpen vivátot), mint tekintetes Maszlaczky úr.~ ~–
318    XIII|             hang, mely előttünk már mint Maszlaczky úré nevezetes.~ ~
319    XIII|            a gőzhajóról leszállt, s mint aki nagyon jól tudja itt
320    XIII|            előszobázhat a folyosón, mint éppen Abellino Williamja,
321    XIII|       kifizetnék a hátralevő bérét, mint hogy angolul beszélnek hozzá.~ ~–
322    XIII|          okosabb nem jutott eszébe, mint a mesebeli öregasszony,
323    XIII|            báró úgy biztatta magát, mint ahogy beteg gyermekeket
324    XIII|       találna halni Abellino elébb, mint a Kárpáthy jószágok Kőcserepy
325    XIII|          nem hízom meg oly kövérre, mint Jancsi bátyám, olyan hassal
326    XIII|             e nem annyira kellemes, mint gazdaságos gyógyrendszer
327    XIII|         emberek szeme közé ugrálok, mint a hörcsök. Már évek előtt
328    XIII|            semmi sem oly kívánatos, mint kedves nagyságod Zoltán
329    XIII|         engedve, kétfelé dudorodva, mint egy-egy kolbász.~ ~Az említett
330    XIII|          megérinté a beszélőt.~ ~Az mint a galvanizált fordult egyszerre
331    XIII|             egymást, ahelyett, hogy mint rendes ember cselekedett
332    XIII|             egy oly balgatag ember, mint Abellino, mentül tovább
333     XIV|             előtt, az üres páholyok mint egy örökké tartó ásítás
334     XIV|             s ismereteit öregbítse, mint inkább avégett, hogy ott
335     XIV|       hozták olyan különös izgásba, mint egy fiatal férfi arca, ki
336     XIV|            évek előtt látta valahol mint gyermeket, mint serdülő
337     XIV|             valahol mint gyermeket, mint serdülő fiút. Hogy elváltoznak
338     XIV|          ismeri azt a fiatalembert, mint más. A nagyságos asszony
339     XIV|         amióta nem látá, még szebb, mint képzeletében maga elé bírta
340     XIV|           amik csak úgy tűnnek elő, mint az álom, ha az ember később
341     XIV|       lábaik már nem olyan frissek, mint voltak Napóleon idejében.~ ~
342     XIV|           oly tisztára fogja mosni, mint a kristály, mert az igaz
343     XIV|         volt elfogadni a mentséget, mint utánajárni.~ ~Mind a két
344     XIV|          reszketett, midőn fölkelt, mint akit a láz gyötör. Megalázva,
345     XIV|             ismeretlen gondolattól, mint félénk gyermek az éjszakai
346     XIV|            egy év óta Pesten lakott mint a Kárpáthy család ügyvédje.
347     XIV|         lehetett annyira indokolva, mint a jelen esetben. Tarnaváry
348     XIV|            ügyeikre nézve Kőcserepy mint tanácsos ellenében leszorítva
349     XIV|            szép arca halovány lett, mint a fal.~ ~– Barátom, igaz
350     XIV|          még gyermek, oly ártatlan, mint a gyermek, bár oly érett,
351     XIV|             gyermek, bár oly érett, mint egy férfi. Legyen önben
352     XIV|         éppen oly mértékben szeret, mint amelyben én becsülök, hogy
353     XIV|        nézett az összekötött perre, mint valami gyűlöletes fenevadra,
354     XIV|       rejtve tartani izgatottságát. Mint aki valami jó alkut csinált,
355     XIV|             aranyat. Az neki annyi, mint másnak két garas.~ ~– Kedves
356     XIV|            engedte azt szorongatni, mint egy darab fát, s amint eleresztette
357     XIV|             járt-e ő el e tárgyban, mint derék, meggondolt férfiú;
358     XIV|           jó barát értelmes arcára, mint oktatja őt nemes tanácsokkal,
359     XIV|       oktatja őt nemes tanácsokkal, mint mondja neki szelíden: „Ha
360     XIV|       tüneményével, midőn melledet, mint valami nehéz álom, fogja
361     XIV|           magad ülni fogsz közöttük mint egyetlen, mozdulatlan élő
362     XIV|             és azután ismét elállt, mint a lejárt órainga.~ ~Tehát
363     XIV|      behunyta szemeit. Úgy nyögött, mint akit súlyos, halálos kór
364     XIV|            asztalán fekvő iratokat, mint néhány órával előbb.~ ~Hiszen
365     XIV|        anyja nevére nagyobb diadal, mint hogy ily ihlett férfitól
366     XIV|          egy nő erénye fényesebben, mint ha a legerényesebb férfi
367     XIV|         magát. Előtte tisztán állt, mint egy szent.~ ~Nem érdekelte
368     XIV|    kimondott akaratja többet tehet, mint százezrek fáradsága, milyen
369      XV|          kevés eszközöm van, pedig, mint mondják, atyám roppant gazdagságot
370      XV|         enged oly sebesen haladnom, mint ahogy én akarnám. Nagyszerű
371      XV|             leszek egyszerű polgár, mint más.~ ~– Hová gondol ön?~ ~–
372      XV|     alamizsnát elfogadni nem fogok, mint bizonyos áll előttem. Hogy
373      XV|       akarom látni, bírok-e azokkal mint szegény ember is. Valami
374      XV|          hogy jobb fogok lenni így, mint ha gazdag maradtam volna,
375      XV|           utcák szemetjén halok meg mint hasznavehetlen tagja a világnak,
376      XV|        patetikus tért, s beszéljünk mint filozófok ez ügyről. Azt
377      XV|        kérdés a dologra! Én egyszer mint ügyvéd, másszor mint jó
378      XV|        egyszer mint ügyvéd, másszor mint jó barát állok itt önnel
379      XV|           Minekünk, illetőleg nekem mint ügyvédnek az a kötelességem:
380      XV|              A világ ki fog nevetni mint ügyvédet, ön becsülni fog
381      XV|           ügyvédet, ön becsülni fog mint barátját.~ ~A két ifjú megölelte
382      XV|             egész teste olyan volt, mint a tűz.~ ~Midőn Kovács elhagyta,
383     XVI|            mellett oly egyéniséget, mint Zoltán, örömest látott mindenki
384     XVI|            sietett őt felkeresni.~ ~Mint tudjuk, Maszlaczky is éppen
385     XVI|           fog méltóságod hazatérni, mint egy Antinous. Nézzen meg
386     XVI|           olyan vékonnyá száradtam, mint egy keszeg; és milyen vagyok
387     XVI|         helyet fiskális barátomnak, mint aki gyógyrendszerem e hátralevő
388     XVI|          szókra kiugrott az ágyból. Mint egy sírból feltámasztott
389     XVI|         Tessék engemet kidoboltatni mint országos csalót, tessék
390     XVI|        voltak legkedvencebb eszméi, mint minden megvénült bűnösnél
391     XVI|             Valóban úgy feküdt ott, mint egy darab fa.~ ~Maszlaczky
392     XVI|           őt menni a sötét lépcsőn, mint egy avantgarde-ot, a kapun
393     XVI|             emeleten nem lakik más, mint egy vénasszony, szakácsnéjával.
394     XVI|              annyi érzete sem volt, mint egy darab fának, mint egy
395     XVI|         volt, mint egy darab fának, mint egy elrothadt, elhajított,
396    XVII|           korszellemmel haladó párt mint diadalára várt azon napra,
397    XVII|          mégis többet áldozott fel, mint amennyit szabad volt áldoznia,
398    XVII|    egymásért szenvedett gyalázatot, mint ez árva nép, mely önbűne
399    XVII|           akarattal bírt már ekkor, mint hogy egyszer megkezdett
400    XVII|             szaporodik, gyorsabban, mint a féreg, s egy emberélet
401    XVII|           nevetni, le fogják nézni, mint hitvány gyermeket, ki nagy
402    XVII|             aláírását úgy fogadták, mint egy igazi emberét, s nem
403    XVII|           fogadásokért, amiket tett mint gyermek, s miket úgy tekintének,
404    XVII|             s miket úgy tekintének, mint férfi fogadásait! Ez újra
405    XVII|           karszékben, inkább lelki, mint testi küzdelemtől, az öreg
406    XVII|             tett ajánlatot a tűzbe, mint ő a magáét, s a fiatal jogtudós
407    XVII|            védence e merényletének, mint bárminő jutalomnak, mely
408    XVII|        mentek volna vele mindenütt, mint az emberek szívei!~ ~Éjjel
409   XVIII|        járatosabb némely dolgokban, mint ez az öreg ember. – Én nem
410   XVIII|             rosszabb kedvében volt, mint hogy e kelletlen oktatásért
411   XVIII|       sokkal finomabb ízléssel bír, mint hogy ilyen dolgokat megtűrhetne
412   XVIII|       Csákiék szalmája az uradalom, mint eddig volt. Minden osztálynak
413   XVIII|         Zoltán úr által kivétettek, mint melyeket felnyittatnunk
414   XVIII|         Maszlaczky úr fújt dühében, mint a cethal, Tamást küldé el
415   XVIII|          semmit sem hozván magával, mint két üveget ecettel, olajjal.~ ~
416   XVIII|           kastélyt.~ ~Maszlaczky úr mint egy szomorú lélek tudósítá
417   XVIII|             nyomorultul érzé magát, mint egy leforrázott kutya. Így
418   XVIII|           ugyanazon a napon, melyre mint diadalünnepre számított
419   XVIII|             asszony elébb megtudja, mint kellene. Ő azért bocsátá
420   XVIII|            két évvel idősebbek már, mint midőn legutolszor láttuk
421   XVIII|  végigcsúsztatám fején, olyan volt, mint a selyem, és arca, mint
422   XVIII|             mint a selyem, és arca, mint az égő bársony. És én mégis
423   XVIII|             simogathatnád homlokát, mint az enyimet, talán beszélhetnél
424   XVIII|           ki szintoly hevesen sírt, mint ő, világtalan szemeit az
425   XVIII|             kárpátfalvi kastélyban, mint a mi kedves barátunk, Maszlaczky
426   XVIII|           teával is úgy kell bánni, mint a citromfűvel.~ ~Ekkor jött
427   XVIII|        Eveline, felszökve helyéből, mint egy tigris, s kettészakítva
428   XVIII|       miszerint ő sem foghatja meg, mint lehessen valaki oly vakmerő,
429   XVIII|             elnézőbb voltál iránta, mint kellene; gyakran órákig
430   XVIII|         hogy az is csak oly esendő, mint a többi, akiknek büszkesége
431   XVIII|       teremből, s nem volt ott más, mint maga a tanácsos.~ ~Ez is
432   XVIII|           ismerni, hanem elhajítja, mint egy kifacsart citromhéjat?~ ~
433   XVIII|      kerekedtek, s forognak körüle, mint Klimius Miklós körül a zsemlye.~ ~
434   XVIII|             a páratlanokat olvasni, mint II. Jakab leveleit, amiket
435   XVIII|             volt annak más értelme, mint hogy kedves Maszlaczky úr,
436   XVIII|            szobájába – oly ijedten, mint akit üldöznek.~ ~– Uram!
437   XVIII|           Olyan furcsán mosolygott. Mint mikor valaki azt akarja
438   XVIII|        arasszal kisebbnek látszott, mint azelőtt. – Én nem tudom,
439   XVIII|     szavának sokkal több súlya van, mint más bárkiének. Ez nálunk,
440   XVIII|        arcát sohasem látta másként, mint mosolyogva, akinek kegyei
441   XVIII|    elhalmoztatott, attól egyszerre, mint a száraz mennykőtől megrohantatni,
442   XVIII|       élveztek, többet reményletek, mint azelőtt, mint odahaza?~ ~
443   XVIII|          reményletek, mint azelőtt, mint odahaza?~ ~Nem rág-e a féreg
444   XVIII|             az aggodalom előttetek, mint az árnyék? Nem beszél-e
445   XVIII|       politikus nevezetesebb ember, mint a költő.~ ~Erre én felelni
446   XVIII|           tanulságosabb regényeket, mint Széchenyi politikai iratai,
447   XVIII|         áthatóbb politikai műveket, mint Eötvös regényei. A kettő
448   XVIII|          nyájas anyai arc, biztató, mint az oltárképek Boldogasszonyáé,
449   XVIII|      hajadont, kinek szűz tekintete mint testvérarc, mint édes álomkép
450   XVIII|          tekintete mint testvérarc, mint édes álomkép él szívében.~ ~–
451   XVIII|        jellemek rövidebb idő alatt, mint gondolák, túlélték híröket,
452   XVIII|             X. megyében megdönteni, mint amilyen erősen nekiveti
453   XVIII|             élceivel meglövöldözni; mint példaul: „Nem járnak együtt
454   XVIII|      nagyságos tanácsos úr, jobban, mint akárki más, hányat ütött
455   XVIII|            sokkal több a költészet, mint a logika, éppen azért sokkal
456   XVIII|          üdvözlettel köszön jobbra, mint balra, de senkivel sem szorít
457   XVIII|           mindezt szép halk hangon, mint aki igen jól tudja, hogy
458   XVIII|           megilletőleg méltánylani, mint talán a pesti nemzeti színház
459   XVIII|     jártasabbak ismerik az öregurat mint a megfontolt hazafiság ősét,
460   XVIII|  hozzáférhetlenek. Nem mond többet, mint amennyit éppen kellett,
461   XVIII|          fogja menteni a diadalt.~ ~Mint mosolyog! Örökké mosolyog.
462   XVIII|             Könyörög ellenfeleinek, mint aki testvérileg szereti
463   XVIII|        ismét elfoglalja, úgy ül le, mint egy mártír, mint egy próféta,
464   XVIII|             ül le, mint egy mártír, mint egy próféta, ki látta hazája
465   XVIII|             tömeg közől, egyszerre, mint egy jelszóra, a legviharosabb
466   XVIII|        asztalok hívei között.~ ~Ah, mint tud ez bánni a szívekkel!
467   XVIII|              miután feladatát végzé mint hős, visszavonul mint szemérmes
468   XVIII|         végzé mint hős, visszavonul mint szemérmes szűzleány, pirulva
469   XVIII|            sem volna nevetségesebb, mint ha azt mondanák most, hogy
470   XVIII|             senki sem lett okosabb, mint azelőtt volt.~ ~Erre az
471   XVIII|          másutt húzza meg a szókat, mint ahogy kellene, a kettős
472   XVIII|           csak olyan jó nemesember, mint maga a főispán, s olyan
473   XVIII|            joga van neki itt lenni, mint nekem és az úrnak – ha ugyan
474   XVIII|          veté magát székébe vissza, mint aki nagyon meg van elégedve
475   XVIII|         történtek meg- s minélfogva mint híres párbajsegéd van kikiáltva
476   XVIII|             drágább mindenki előtt, mint az élet, mint a vér, mint
477   XVIII|       mindenki előtt, mint az élet, mint a vér, mint minden a világon.~ ~–
478   XVIII|           mint az élet, mint a vér, mint minden a világon.~ ~– Az
479   XVIII|             keresztül lehete látni, mint rohan minden oldalról a
480   XVIII|          arca kétakkorára dagadván, mint a másik.~ ~Emánuel barátunk
481   XVIII|           kötelessége önt elfogatni mint ország- s világszerte hírhedett
482   XVIII|          meg tudjuk védeni igazait, mint ezek a mágnási jelöltek,
483   XVIII|           torkon keresztül, melyek, mint tudva van, sokkal értelmesebb
484   XVIII|           lovalná a kokánfalviakat, mint ő.~ ~– Igen örülök ön szép
485   XVIII|           sem gyönyörködöm annyira, mint midőn fiatal embereket sikerül
486   XVIII|     szalaggal, melynek cafrangjait, mint mondák, maga a nagyságos
487   XVIII|             ilyen körmönfont fickó, mint Bogozy, lehet képes őket
488   XVIII|   lekötelezett úri pártfogói előtt, mint amilyen megátalkodott és
489   XVIII|             lelkesüléssel egyfelől, mint borfogyasztással másrészről
490   XVIII|       rendben tartani, kormányozni, mint Kőcserepy rakoncátlan hadát,
491   XVIII|            jobban lehetett hallani, mint ellenfeleiét, kik a túlsó
492   XVIII|        Vilma arca olyan hideg volt, mint a hó, a diadalmas csók alatt,
493   XVIII|        látja őt, örömest hallgatja, mint beszél előtte apró rágalmakat
494   XVIII|           nem gyűlöl, úgy nem utál, mint őt, s amidőn biztatja, hogy
495   XVIII|       párthíveinek tömege kevesebb, mint Szentirmayé; más szemei
496   XVIII|        kétannyit látszanak mutatni, mint Szentirmay tömött rendben
497   XVIII|           eredményt bírtak kívívni, mint ő pazarlással; hogy többet
498   XVIII|           érnek azok puszta kézzel, mint ő minden kincseivel együtt.
499   XVIII|             a városon, nemkülönben, mint aki egy ostromlott vár sorsát
500   XVIII|        olyan szolgája az országnak, mint az úr a főispánnak.~ ~A
501   XVIII|             hogy olyan szelíd lesz, mint a bárány.~ ~– Méltóságos
502   XVIII|  gyűlésteremben mondá el Tarnaváry, mint valami elfoglalt zászlót
503   XVIII|             olasz operában hallaná, mint kiáltanak bravót a jól kivitt
504   XVIII|      udvaron alig volt egyéb ember, mint nehány maraudeur Kőcserepy
505   XVIII|       kivetették a kapu tetején át, mint egy macskát. Senki sem kérdezősködött
506   XVIII|          jártak az orrához ököllel, mint egy paraszthajszál.~ ~Túldörgé
507   XVIII|          kezek most is oly izmosak, mint ősapáinké, és semmivel sem
508   XVIII|          tudomány fejek beverésére, mint volt nyolcszáz esztendő
509   XVIII|             s rögtön hallható volt, mint rohannak nehéz társzekerekkel
510   XVIII|           nyilatkozva a lemondásra, mint ily jelenet előidézését
511   XVIII|           ordíta a maroknyi csapat, mint a sárkány dúlva ellenfelei
512     XIX|             láthatni.~ ~Halaványan, mint aki az egész éjt átvirraszta,
513     XIX|       éppúgy ellenére talál bennem, mint az ellenkező. Én igazságot
514     XIX|    kijózanultak, megvetették.~ ~Óh, mint kellett neki gyűlölnie ez
515     XIX|             elismerni, hogy jobbak, mint ő, mert hiszen azok, akik
516      XX|            e század negyvenes éveit mint férfi érte meg, vén az az
517      XX|           megvetés! Scartba tették, mint az egyedül maradt makk hetest!~ ~
518      XX|          szemlesütve jár fel s alá, mint aki mélyen, az őrülésig
519      XX|             tud magától megtagadni, mint a tanácsos úr, kinek egyéb
520      XX|      szeretett ifjút megölni annyi, mint játék. Meg fogja őt ölni
521      XX|             is olyan halavány lesz, mint azé a másiké volt…~ ~– Édesanyám! –
522      XX|            pórleány elfutott onnan, mint aki nagy kárt tett valahol,
523     XXI|         mégis úgy állok közöttetek, mint az oszlop. Magam kezdem
524     XXI|             most azért ül itt, hogy mint a veszett állat a düh vak
525     XXI|          mert többet árt elveiknek, mint használ; veszekedő hevessége
526     XXI|          életében egyebet sem tett, mint örökké magánviadalokban
527     XXI|        életével annyit sem törődik, mint egy elvetett szivarcsutakkal,
528     XXI|           azután társai előtt, hogy mint fogja ő megtanítani becsületre
529     XXI|             egyébről sem beszéltek, mint a bekövetkezendő párbajról,
530     XXI|          úgy beszéltek arról előre, mint valami nagy operai előadásról,
531     XXI|         csak olyan vitézek vagytok, mint amilyen hazafiak!”~ ~Ez
532     XXI|           kínzó ingerkedések közől, mint a legbátrabbaknak előlépni
533     XXI|          gyermeket, aki oly boldog, mint nemes, és oly okos, mint
534     XXI|            mint nemes, és oly okos, mint szép, akinek olyan nagy
535     XXI|             azt látta minden ember, mint halványul el Zoltán, mint
536     XXI|           mint halványul el Zoltán, mint kel föl helyéből oly fehéren,
537     XXI|           föl helyéből oly fehéren, mint egy halott, s szótlanul,
538     XXI|    Egyszerre olyan csöndesség lett, mint a sírban. Ez meg volt szavazva.~ ~
539     XXI|             dicsőségétől ragyogott, mint akinek a polgárkoszorút
540     XXI|       egyszerre mind a két férfi!~ ~Mint akit valami nagy bűnös tetten
541     XXI|          hogy örülnénk, úgy nézünk, mint akik megijedtek.~ ~Azzal
542     XXI|         lövöldözik le az embereket, mint a madarat – monda Rudolf
543     XXI|            olyan emberekkel köt ki, mint Tarnaváry bátyánk, akikről
544     XXI|            volt Rudolfon kívül más, mint az orvos.~ ~A véres öltönyök
545     XXI|       semmire sem gondolsz egyébre, mint hogy őt boldogítani fogod.~ ~
546     XXI|      felhúzza. Egész teste reszket, mint a nyárfalevél.~ ~– Hová
547     XXI|            férjéhez, ki oly sápadt, mint ő:~ ~– Nézd, nézd, és hallgasd,
548     XXI|    gyöngédséggel.~ ~– Semmit elébb, mint a te véredet! – kiálta Miklós,
549     XXI|           leüti ellene fegyverét, s mint a villám csap egyszerre
550     XXI|            inkább ragyogtak szemei, mint a gyakorlott játékosé, ki
551     XXI|       Dabroni sokkal gyorsabb vívó, mint Miklós, ki ellenfele mesterfogásait
552     XXI|                 Ah, hogy futottunk (mint gyermekek) néhány hét múlva
553     XXI|         azoknak, kiknek megfogadta: mint viselé gondját egyetlen
554    XXII|           ember, hogy az nem egyéb, mint oxigén, hidrogén és karbonikum;
555    XXII|          ottan rámájában nem egyéb, mint vászon és apróra tört festék,
556    XXII|            akkor arca kipirosodott, mint a láng, akkor őrülés volt
557    XXII|           vívnak halálos tusát. Óh, mint sikoltott, hogy takarta
558    XXII|          darabja olyan nehéz volna, mint egy nagy, súlyos kő…~ ~–
559    XXII|       Egészen más gondolat volt az, mint aminőkkel eddig szívét elterhelé,
560   XXIII|        jobban ismerem önnek szívét, mint hogy önnek ez örömétől rettegjek.
561   XXIII|             a tegnapit félretéteté, mint elvetette a tegnapelőttit
562   XXIII|         Egyik sem tudott használni, mint nem javítand a mai sem.
563   XXIII|         percben inkább barátnéjára, mint saját bánatára gondolva –,
564   XXIII|          árva leány úgy reszketett, mint a falevél.~ ~Milyen borzasztó
565   XXIII|       olyanokat taszít rajtok néha, mint az ágyúdördülés; azok a
566   XXIII|      csattogását, a szél üvöltését, mint hogy ott üljön a csöndes,
567   XXIII|          nagyurak hálószobáiban is, mint a szegényekében, s tizenegyet
568   XXIII|           leülteté a tűz mellé.~ ~– Mint otthon. Mintha otthon volna
569   XXIII|            olyan boldog ember több, mint én. Hiszen már ez is azt
570   XXIII|            más orvoslását a végzet, mint hogy őt oly hazákba hívja,
571   XXIII|        igazán úgy tűnik föl előtte, mint egy álom, mint egy csodálatos,
572   XXIII|          föl előtte, mint egy álom, mint egy csodálatos, tüneményes
573   XXIII|            neked még többet vétett, mint énnekem?”~ ~– S hogy vagy
574   XXIII|             nézett szét a szobában, mint aki terhes álomból ébredt
575   XXIII|          hogy jön ide Kárpáthy?~ ~– Mint e kastély ura, mint e jószágok
576   XXIII|                 Mint e kastély ura, mint e jószágok birtokosa.~ ~
577   XXIII|           ezek a szók jobban estek, mint ami az egész világon azokon
578    XXIV|          halál még nem oly szomorú, mint amilyen szomorú a temetés.
579    XXIV|             szeret atyjával utazni, mint énvelem.~ ~A fedett hintó
580    XXIV|           és ő sem mosolyog eléjök, mint szokta egyébkor.~ ~– Foglaljanak
581    XXIV|       éppoly változatlan volt most, mint hajdan a mozdulatlan nyájasság.
582    XXIV|        nehéz, olyan kemény kő több, mint a sírkő?…~ ~Egy virágot
583    XXIV|          falait meszelik mindenütt, mint valami közelgő sátoros ünnep
584    XXIV|              úgy is következett az; mint a villám terjedt el a hír,
585     XXV|        kézre játszott a felperessel mint alperesi ügyvéd, s miután
586     XXV|         atillában, télen éppen úgy, mint nyáron, s lábán egyebet
587     XXV|         amit az még inkább beivott, mint hogy felakassza magát.~ ~
588     XXV|        ezúttal kalapját oly mélyen, mint hajdan, de annál ismerősebb
589     XXV|       quomodo dignetur valere? Hogy mint méltóztatik szolgálni az
590     XXV|             Itt nincs más orvoslat, mint Abellinót támadni meg; majd
591     XXV|      körültekergették, bepólyázták, mint egy mézeskalács kisdedet,
592     XXV|          még a bőröm is elváltozik, mint a kígyóé tavaszkor; milyen
593     XXV|       lelkén, a nyelvén, a tüdején, mint a boszorkányos macska a
594     XXV|       leveleket, s ismét fut odább, mint a hajtott róka.~ ~Végre
595     XXV|             Maszlaczky úrról mások, mint azok, akiknek pénzt kölcsönözget
596    XXVI|            ott a kelő napnál?~ ~Óh, mint fájhat nem láthatni azt,
597    XXVI|             élő halott, aki hallja, mint szegezik le koporsóját,
598  Vegszo|            irigylek valamit jobban, mint azon regényíró boldogságot,
599  Vegszo|                Nemes irányú nevelés mint adhat oly lelki önállóságot
600  Vegszo|           többet ér az, amit belül, mint amit kívül bír.”~ ~„Hogy
601  Vegszo|         bemutatásánál még alig több mint gyermek, tizenhárom éves.
602  Vegszo|             még és sokkal tisztább, mint később; tizenhárom éves
603  Vegszo|            közé; napjainkban ugyan, mint az általános társadalmi
604  Vegszo|            értekezést formálni; ez, mint a szíves olvasó tudni fogja,
605  Vegszo|  jeleneteinél kissé tovább időztem, mint ezt a felvett tárgy egysége
606  Vegszo|         szebb és vigasztalóbb pont, mint az, hogy országunk fővárosa
607  Vegszo|         szebb, nagyobb és virulóbb, mint volt azelőtt.~ ~E nagy,
608  Vegszo|     kíváncsiság kielégítése végett, mint a hajdani jó vígjátékokban
609  Vegszo|          eleven színnel van festve, mint a rajta levő ház s az előtte