Rész

 1      II|       lesz, látva, hogy Katinka mégsem akarja azt észrevenni.~ ~
 2      II|      keresztülrepedt, s a hinta mégsem lebegett. Nagyon nehéz volt
 3      II|       Közel egy esztendeje.~ ~– Mégsem látogatott meg bennünket,
 4     III| haladtak, s a gazdag nagybátyja mégsem akart meghalni, mi kedves
 5     III|            De a végeredmény? Ez mégsem maradhat titok.~ ~– Igen.
 6     III|  legjobbra forduland, s végtére mégsem fog kárára szolgálni. Az
 7     III|   Abellino újra meghökkent:~ ~– Mégsem elég.~ ~A pipa rosszul kezdett
 8      IX|       nekik tartok prédikációt, mégsem lesz egyik is jobb. Mind
 9       X|        arcaikkal.~ ~És a csapás mégsem szűnt. Máskor amily sebesen
10       X|        kedves tekintetes úr. De mégsem értem. Sokba kerül ám az,
11       X|       elmúlt tíz, és a lobbanás mégsem történt meg. Talán kialudt
12       X|   mindnyájan kiugráltak belőle, mégsem sikerült azt kiszabadítaniok,
13       X|         neki. Ez régi dolog, és mégsem akarja senki elhinni.~ ~
14       X|     éjszaka is ott írt sokszor, mégsem bírt semmit elvégezni; s
15       X|   tekervényes feleseléseket, és mégsem tud végére jutni… „Ha most
16       X|         szobában van, de orcáit mégsem sikerült összhangzásba hozni
17     XIV|   emlékezem rá. Úgy tetszik… De mégsem lehet. Nem tudom elgondolni,
18   XVIII|    forintot kaptak fejenkint, s mégsem adták el a lelkeiket.~ ~
19      XX| fátyolát, hosszú lovagköntösét, mégsem pirítja ki orcáját.~ ~A
20      XX|         is lett, s a kisasszony mégsem került elő.~ ~Kárpátfalván
21   XXIII|      hiszem, reménylem, hogy ön mégsem fogja azt megtagadni az
22    XXIV|         megtiltott is, azt csak mégsem tilthatta meg, hogy minden
23     XXV|         és nagy sikerű munkáért mégsem kapott semmit. Igaz ugyan,
24     XXV| tűlevele egy-egy írótoll volna, mégsem volna elég, hogy azt a pert