Rész

 1      II|         egy fél ázsiást vett ki, kezébe nyomva az inasnak, s azzal
 2     III|        szemöldein, egyik lábát a kezébe vette, fejét feltartva egy
 3      IV|          csípett az orcáján és – kezébe nyomta az egész bankjegycsomót,
 4    VIII|       szelíden, s szomorúan vevé kezébe a gyermek kezét.~ ~– Ön,
 5    VIII|          adá, másikat maga fogta kezébe, azzal előre belépett a
 6    VIII|         azon sorokban elejtve, s kezébe juthat azoknak, akik neki
 7    VIII| Zoltánhoz, megvilágítva előtte a kezébe vett gyertyával az arcképet.
 8    VIII|      hogy veszélyes levele annak kezébe jutott, ki legjobban tudja
 9      IX|     anyja imakönyvét, s homlokát kezébe nyugtatva, sokáig, sokáig
10      IX|        ül mellette, és szedi kis kezébe a lehulló leveleket…~ ~
11     XII|         Ha a levél egy archeológ kezébe jut, az kaldeai rúnákat
12     XII|          lehetne, ha ellenfeleid kezébe kerülnének, pedig én is
13     XIV|     Bogozynak. Tíz arany akadt a kezébe, azt odanyomta a vén fiú
14     XIV|     Szentirmay legelső védiratát kezébe vette, mielőtt annak olvasásához
15      XV|      Például – monda Zoltán, s a kezébe vett tollat egészen gömbölyűre
16     XVI|           hogy inkább tegye az ő kezébe azt az indigenátusi nem
17   XVIII|          a fatális levelet férje kezébe adva.~ ~Kőcserepy úr változatlan
18   XVIII|         üt az emberre. Üt, ami a kezébe akad.~ ~Nagyszerű megyegyűlés
19     XXI|        véredet! – kiálta Miklós, kezébe ragadva az odanyújtott kardot,
20   XXIII|        nagy, hatalmas férfi vevé kezébe a tollat, hogy írjon.~ ~
21   XXIII|    Katinka odalépett ágyához, és kezébe fogta társnéja kezét.~ ~
22   XXIII|     Katinka, a lázas beteg fejét kezébe emelve.~ ~Milyen gyöngéden,
23   XXIII|   elvette tőle az iratot, és két kezébe fogá.~ ~– Ez az én végrendeletem…~ ~–
24    XXIV|       később is, ha tollat veend kezébe, ez a gondolat fog eszébe